„Nem lehetünk elég hálásak Pásztor Istvánnak, aki összebékítette a magyarokat és a szerbeket, megmutatta az utat, amelyen a két nép együtt haladhat” – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök november 4-én szombaton Szabadkán, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének temetésén mondott búcsúbeszédében.
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Katonaként élt, katonaként harcolt, és katonaként is ment el
Szabadkán, a Bajai úti temetőben helyezték végső nyugalomra november 4-én Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség 67 éves korában, október 30-án elhunyt elnökét, akit tömegek kísértek utolsó útjára. Ravatalánál Orbán Viktor is beszédet mondott, aki a napokban barátjaként búcsúzott tőle közösségi oldalán.
Megtörten és zavartan állunk itt Vucic elnök úrral, a szerb és a magyar népet képviselve, egy magyar férfi koporsója fölött, aki egybekovácsolt bennünket és összebékítette népeinket, amiért nem lehetünk elég hálásak neki
– fogalmazott, majd azzal folytatta: „Érezzük a ránk hagyott politikai örökség súlyát, közép-európaiaknak vagyunk, ezért pontosan tudjuk, milyen könnyen lesz a barátból ellenség, és milyen ritka dolog ezen a vidéken, hogy a korábbi ellenségek barátokká váljanak.”
Emlékeztetett: tíz-egynéhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a két ország, a két nép mindenben számíthasson egymásra, ma viszont már az lenne az elképzelhetetlen, hogy „ne osztozzunk egymás örömében és fájdalmában”. Szerinte Pásztor István volt az első, aki nem csak remélte, és nem csak hitte, hogy ez így is lehet, hanem tett is érte: megmutatta nekünk az utat, amelyen a szerbek és a magyarok együtt haladhatnak, ahogy azt a két nép sorsközössége ésszerűen indokolja – közölte a magyar kormányfő, aki bátor férfiként, erős vezetőként, de mindenekelőtt kiváló katonaként jellemezte Pásztor Istvánt. Szerinte „katonaként élt, katonaként harcolt, és katonaként is ment el”, ezért bajtársnak kijáró tisztelettel búcsúznak tőle.
Tudta, hogyan kell meghalni
Orbán olyan harcosként jellemezte barátját, aki
nem csak azt tudta, hogyan kell élni, hanem azt is, hogyan kell emelt fővel meghalni.
Hangsúlyozta: Pásztor István élete végén zokszó nélkül tűrte a fájdalmat, a súlyos betegséget, sohasem terhelte munkatársait és barátait a saját gondjával, csak tette a dolgát, egészen addig a pillanatig, amíg megérkezett az „égi SAS-behívó„ és elment.
Kiemelte: Pásztor nagyszerű fegyvertárs volt, egyben igaz barát is, akivel „időtlen idők óta” ismerték egymást. Felidézte: nem véletlen, hogy 2010 májusában ő volt az első hivatalos látogatója a miniszterelnöki eskütételt követően. „Nem is tudom, hogy ő támasztott-e meg bennünket, vagy mi támasztottuk meg őt éppen akkoriban, de jól emlékszem a közös felelősség nyomasztó súlyára” – jegyezte meg. Úgy értékelt:
Pásztor István nem kizárólag a sajátjaiért, a vajdasági magyarokért viselte ezt a felelősséget, hanem az egész magyar nemzetért, ez pedig olyan küldetés, amelyet ma már kevés nép fiai értenek.
Arra is emlékeztetett, hogy a magyar nemzetpolitika Pásztor István elnökségét megelőzően és még hivatali éveinek elején is a „pesti kormányok árulása és aknamunkája miatt” szétcsúszóban és mélyponton volt, „szinte a sírból kellett visszahozni”, de Pásztornak ez is sikerült. Azt is hangsúlyozta: hálás neki, amiért elleshette tőle, hogyan kell a gondokat úgy viselni, hogy közben megmaradjon a jókedv is.
„Az ő kézfogása erősebb kötőerő bármely írásos szerződésnél”
„Bölcs ember volt, tudta, hogy aki bonyolultan beszél, az nem okos, hanem okoskodó. Tudta, hogy a bölcsesség az egyszerűségben áll, abban, hogy a legbonyolultabb politikai feladványt is képes vagy mások számára érthetővé tenni” – mondta a vajdasági magyar politikusról a magyar kormányfő, kiemelve, lenyűgöző volt látni, hogy milyen meggyőző erővel tudott közös cselekvésre buzdítani egy töredezett, érdekek szabdalta a közösséget.
Úgy fogalmazott: „megemeltük a kalapunkat”, hogy Pásztor István a tartományi parlament leghosszabb ideig hivatalban lévő elnökeként képes volt egyetértést teremteni szerbek és magyarok között. Arról is beszélt, hogy megszámlálni is nehéz, hány ügyben fogtak össze az elmúlt 13 évben, és biztosak lehettek abban, Pásztor állja a szavát.
„Az ő kézfogása erősebb kötőerő bármely írásos szerződésnél. Sosem ígért, hanem vállalt, és amit vállalt, azt mindig maradéktalanul be is tartotta. Belgrádban éppúgy tudták ezt, mint Budapesten, és tudták itt Szabadkán is”
– méltatta Orbán az elhunytat.
Kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és szerbek együtt rakott épületéből
Orbán Viktor arra is kitért: azt gondolta, hogy lesz még 10-12 harcos, közös munkával eltöltött évük, és ha azon túljutnak, akkor már elmondhatják, hogy
a munka dandárját elvégezték, jöhetnek a fiatal farkasok.
„De az Úristen másképp döntött. És itt nincs se fellebbezés, se felmentés” – tette hozzá. Hangsúlyozta: „mi még maradunk, és keressük a választ”, mi lesz most, hogy „kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és szerbek együtt rakott épületéből”, mitévők legyenek most, amikor kidőlt „a magyar nemzetpolitika vajdasági tartóoszlopa”.
A miniszterelnök a szabadkai Kosztolányi Dezső szavait idézte: „Hát igenis lenni, lenni. Elsősorban embernek és emberiesnek lenni. Jó európainak lenni és jó magyarnak lenni. Kétfelé vívó nyugatinak és keletinek, nagyra feszülő alkotó akaratnak, s alázatos munkásnak azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk áldjon vagy verjen sors keze, ez a mi küldetésünk”. Hozzáfűzte: ez volt és ez marad Pásztor István és a mi közös küldetésünk.
„A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt, Isten veled, István, Isten velünk, barátaim!” – zárta beszédét Orbán.
A magyar és szerb tankönyvekben is fennmarad Pásztor István neve
Történelmi személyiség volt, akinek a neve nemcsak a magyar, de a szerb tankönyvekben is fennmarad
– hangsúlyozta Aleksandar Vucic szerb elnök, aki búcsúbeszédében kiemelte, hogy Pásztornak sikerült összekötnie a legnagyobb szerb és a legnagyobb vajdasági magyar pártot, a Szerb Haladó Pártot és a Vajdasági Magyar Szövetséget, és összehozta a szerb vezetést Orbánnal.
„Mindig a megbékélésen dolgozott, mindig védte a magyar, de a szerb érdekeket is, és kompromisszumkésznek is mutatkozott, mert tudta, hogy megegyezés nélkül nincs előrelépés” – méltatta az elhunyt magyar politikust búcsúbeszédében a szerb elnök.
Pásztor István ravatalánál a magyar és szerb politikusok, pártvezetők, köztársasági elnökök egyaránt tiszteletüket tették, a szerb elnök és a magyar miniszterelnök közös búcsúztatója példázta az elhunyt politikus életművének jelentőségét. Rajtuk és a családtagokon kívül több ezren vettek végső búcsút tőle.
Pásztor István több mint 16 éven át – 2007-től haláláig vezette – a legnagyobb délvidéki magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ).
Legutóbb idén májusban választották meg pártelnöknek, immár sokadjára. Szabadkai városi, valamint belgrádi parlamenti képviselő, továbbá a Vajdasági Tartományi Képviselőház elnöke is volt.
Tavalyelőtt a Magyar Érdemrend középkeresztje csillaggal tüntették ki, egy évvel később pedig a szerb köztársasági elnök a Gyertyaszentelő-napi érdemrend első fokozatát adományozta neki.
Végső Búcsút vettek Pásztor Istvántól
