A szappanoperának vége, Milei elnöktől tetteket várnak – Orbán Viktor Argentínába utazott

Csak a szokásos feladat vár a soros argentin elnökre: kihúzni Dél-Amerika második legnagyobb gazdaságát a mély válságból, ahová hivatali elődje taszította. A piszkos munkára az argentin választók meggyőző fölénnyel a libertárius elveket valló Javier Milei közgazdászt tartották a legalkalmasabbnak, de lehet, hogy csak az ő svádája és láncfűrésze volt a legjobb – ez pár éven belül úgyis kiderül, ha nem hamarabb. 

A vasárnap Orbán Viktor magyar miniszterelnök és számos más meghívott jelenlétében esküt tevő, ismertségét televíziós szakértőként megalapozó Milei feladata lesz, hogy megfékezze a 200 százalék felé robogó éves inflációt, törlessze az ország adósságát, vagy legalábbis megegyezzen a nemzetközi hitelezőkkel az átütemezéséről, és bizalmat szerezzen a pénzpiacon.

Marad a peso, és a jegybankot sem szántják be

A választást nyerni kell, ígérni viszont ehhez bármit lehet, ha lesznek elegen, akik elhiszik – e bevett recept alapján dolgozott az Elvis-barkós, meghökkentő performanszairól ismert, 53 éves Milei, aki ezektől a védjegyeitől kénytelen lesz villámgyorsan búcsút venni. 

Azt is kevesen hiszik el róla, hogy a pesót dollárra cseréli, meg hogy a jegybankot beszántja, de a politikai éléslátását elő kell vennie ahhoz, hogy Kínát például ne pocskondiázza, hiszen például onnan bármikor számíthat anyagi mentőövre, ha úgy adódik, amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF)  megmakacsolja magát – bár ilyenkor általában Peking is szokott kérni egy apró szívességet.

Javier Milei választási győzelme után a kijózanodás jeleit vélték felfedezni az elemzők, ennek a gyakorlati hasznát azonban már csak a Buenos Aires-i elnöki palotába beköltözve láthatjuk majd. A megszorításokra alapozó, tetemes kiadáscsökkentésekkel operáló, sokkterápiás gazdasági tervet a befektetők pártolják ugyan, mert stabilizálhatja a bajba jutott gazdaságot, de azzal a kockázattal is jár, hogy 

A kihívások embert próbálók. Argentína nettó devizatartaléka a becslések szerint tízmilliárd dolláros mínuszban van, az éves infláció 143 százalékos és növekszik, a recesszió a küszöbön áll, a peso árfolyama pedig romokban. Az emberek zöme már dollárban számol, s abban tartja a megtakarításait – ha vannak egyáltalán. 

Hullámvasúton az argentin gazdaság 

Az argentin gazdaság évtizedeken át csődből boomba, utána boomból csődbe navigálta magát, kiszámítható folyamatok sohasem jellemezték az épp aktuális kormányok gazdaságpolitikáját. Ráadásul az év elején aszály sújtotta a fő exportcikket adó szója- és kukoricatermő vidékeket, az állattenyésztést is nehéz helyzetbe hozva. 

Friss hír, hogy a héten az YPF állami energetikai vállalat átlagosan 25 százalékkal emelte a benzinárakat, miközben elemzők és a piacok a most éppen túlértékelt peso erőteljes leértékelésére számítanak, nem sokkal Milei hivatalba lépése után – emlékeztet összefoglalójában a Reuters.

Az emberek olyannyira elkeseredettek és csalódottak a politikában, hogy bárkit megválasztanak, ha felemelkedést ígér, és eredmény szintjén a várható teljesítménye az argentin labdarúgó-válogatott világbajnoki címét legalább alulról képes megközelíteni.

A kampánynak vége, most már kormányozni kell

A költségvetés eleresztése, a pénznyomtatás és az infláció szabadon engedése ebbe nem fér bele. Szakértők szerint a gabonatermelő országnak új alapokra kell helyeznie együttműködését az IMF-fel, hogy újraindíthassa a korábban kötött 44 milliárd dolláros hitelprogramját, és meg kell békélnie kiemelt kereskedelmi partnereivel, Kínával és Brazíliával.

A populista szólamok ideje lejárt, a rendőrség feloszlatása is kósza ötlet marad, a fegyvertartás állampolgári joggá tételével sem kampányol az újdonsült elnök, ahogy a három éve legalizált abortusz újbóli betiltását sem hallani most a szájából. Nem véletlen, hiszen libertárius pártkoalíciójának partnerekre van szüksége a jobboldalról, onnan meg már jelezték, hogy nono, lassan a testtel!

Javier Milei beiktatása után – szakítva a szokásjoggal – nem a kongresszus tagjai előtt tartja meg szűzbeszédét, hanem a népnek szól, és köszöni meg a bizalmat, hogy aztán kedden vagy szerdán már élesben ismertesse elképzeléseit, részletesebb gazdasági terveit – immár szűkebb körben.