Ahogy romlik a katonai helyzet Kijev szempontjából, úgy jönnek elő Ukrajnán belül is a problémák. Fokozódik a feszültség a vezetésben is. Hírek szerint a hadseregvezetésben két párhuzamos „szolgálati út” alakult ki. Az egyik hívei Zaluzsnij parancsait, a másiké Zelenszkij elnökét követik.
Fotó: AFP
Már keresik a felelősöket, a bűnbakokat – jelentette ki Alekszij Aresztovics, Zelenszkij elnök régi barátja, akit kicsaptak az elnöki iroda tanácsadói posztjáról.
A Valerij Zaluzsnij katonai főparancsnok elleni lejárató kampány ebben a helyzetben akár újabb, ezúttal a fennálló rendszer elleni valamilyen formájú népfelkelésbe, vagy akár katonai hatalomátvételbe torkollhat
– teszi hozzá Aresztovics. Most úgy tűnik, hogy az elnöki vétó ellenére – ha a törvényhozás, a Rada megszavazza – mégis megtarthatják jövőre az ukrán elnökválasztást (amit Zelenszkij a katonai szükségállapotra hivatkozva elutasít).
Klicsko már döntött
A németül jól beszélő Vitalij Klicsko kijevi főpolgármester – Volodimir Zelenszkij elnök lehetséges utódjaként emlegetik – az elnök és katonai főparancsnoka, Zaluzsnij tábornok közti vitában egyértelműen a katona oldalára áll. A svájci „20 Minuten” internet híroldalnak nyilatkozva az ukrán főváros védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt a zubbonya ujján viselő Klicsko elfogadja Zaluzsnij értékelését, hogy az oroszországi támadókkal folytatott háború a fordulópontjához érkezett, az ukránok nehéz helyzetben vannak.
Ezzel szemben az államelnök továbbra is nyomja a mind kevésbé hihető kincstári propagandaszöveget az oroszországiak katonai legyőzéséről, az ellenőrzés visszaszerzéséről Ukrajna teljes területe felett, beleértve a Krím-félszigetet is.
Láthatóan a nyugat egyelőre tűri, nem akarja diszkreditálni legfőbb ukrán szövetségesét, Zelenszkijt,
de Washingtonban, Brüsszelben, Berlinben gyűlik a feszültség.
Az ukrán elnök krónikusan túlbecsüli saját személye – és talán országa – jelentőségét, vélik egyre többen Brüsszelben és Washingtonban. És Kijev egyre kevésbé felel meg a róla kialakított képnek már Nyugaton sem (mint a demokrácia és a másság iránti tolerancia kelet-európai mintaképe, a régió vezérországa). Ennek egyik jele, hogy a nyugati fősodormédia is hozzá kezd nyúlni az eddig tabutémának számító olyan kérdésekhez, mint az ukrán ellenzék helyzete, szerepe vagy a kijevi médiaegyensúly.
A lakosság fele békét kötne az oroszokkal
Ukrajnában az elnöki prófécia híveinek száma egyértelműen megcsappant. A lakosság csaknem fele béketárgyalásokat akar az oroszországiakkal. Korábban, legalábbis a hivatalos propaganda szerint a döntő többség a harc folytatása mellett szavazott. A sokat szenvedett többségi ukránok, a kisebbségek, az oroszok, a lengyelek, a magyarok, a románok és a ruszinok végre egy kis nyugalmat szeretnének, hogy felkészülhessenek a minden eddiginél nehezebbnek ígérkező télre – politikai-katonai és meteorológiai értelemben.
Zelenszkij elnök helyzete egyre kétségbe ejtőbb. Csaknem két éve folyik a háború, Oroszország elfoglalva tartja a mintegy 600 ezer négyzetkilométeres Ukrajna ötödét – és egyre kevesebb a remény az ukrán hadsereg felülkerekedésére. A kijevi elnök ügyeletes „csodafegyvere” az F–16-os amerikai gyártmányú többcélú vadászbombázó. Korábban a nyugati harckocsikban, még korábban a nyugati csöves és rakéta nehéztüzérségben látta a győzelem zálogát. Egyik sem fordított a háború menetén. Most az amerikai Abrams M1A1 harckocsikról vitáznak, hogy bevessék vagy ne vessék be.
Fotó: AFP
Az összesen 31 darabos állomány már Ukrajnában lévő részét óvatosságból eddig nem vetették be. A főparancsnokság nem meri csatába engedni a keleti, több mint ezer kilométeres arcvonalon. A moszkvai sajtó tele van történetekkel az Abramsok gázturbinás motorja 12 óránként tisztítandó szűrőiről, a harckocsi roppant magas szervizigényéről.
Az ország 2013–2014 óta elveszthette lakossága körülbelül egyharmadát. Ma harmincmillióan lehetnek. A moszkvai propaganda alaposan ki is használja ezt a csaknem ötszörös különbséget a két ország lakossága között. Moszkva emellett növelte hadiipari termelését, lőszergyártását. E tekintetben kapacitásai nagyobbnak látszanak az egész Nyugaténál, amibe beleszámítható az EU/NATO+Five Eyes (a három NATO-tag, USA, Nagy-Britannia, Kanada, valamint a két partner, Ausztrália és Új-Zéland). A harcok leállására 2024 vége, az amerikai elnökválasztás előtt aligha lehet számítani – ez Putyin elnök szándéka, írja a Reuters egy magas rangú amerikai külügyesre hivatkozva.
Nagy kérdés, mit akar Oroszország?
Az utóbbi időben szaporodnak a jelek, hogy Moszkva az első világháború utáni mintát követve „egészségügyi kordonnal – Cordon Sanitaire (CS)” fékezné a NATO további keleti terjeszkedését, az ukrán–oroszországi határ mentén, ukrán oldalon 80-100 km széles ütközőzónát alakítana ki a belorusz–ukrán orosz hármashatártól le délnyugatig, a Duna vonaláig. Ebbe beletartozhatna Odessza és Nyikolajev is, több nagy tengeri-haditengerészeti objektummal együtt. A CS kiegészülhetne a Lettországtól a Barents-tengerig húzódó, mintegy kétezer kilométeres, de már oroszországi területen kialakítandó „Északi Kordonnal”. Az új CS már kezd kialakulni az úgynevezett Donyecki és Luganszki Népköztársaságban (ma már az Oroszországi Föderáció részeiben), ahol különleges gazdasági övezeteket, vámmentes kereskedelmi és ipari zónákat teremtenének.
Egy ilyen megállapodás feltételezné az oroszországi haderő elsöprő fölényét – amiről ma még nincs szó. Moszkva vélhetően jövő tavaszig erőt gyűjt, hadianyagot halmoz fel és tovább növeli hadserege létszámát. De tovább romolhat a külső helyzet Ukrajna szempontjából – erre számíthat a moszkvai védelmi minisztérium. Európa, amely átvenné az USA-tól az Ukrajna-támogatás zömét, nem boldogulhat ekkora feladattal. És tavasszal, májusban lesznek az EP-választások, amelyek akár földcsuszamlásszerű változásokat is hozhatnak az EU-ban.
