Izraeli közlés szerint még 137 túszt tarthat fogva a Hamász. Mint ahogy arról a Világgazdaság is számtalanszor beszámolt, október 7-én a gázai terrorszervezet mintegy 240 zsidó és nem zsidó állampolgárt rabolt el izraeli területről és hurcolta át őket az enklávé katakombáiba.
A péntekig tartó néhány napos tűzszünet, illetve az Izrael és a Hamász közötti megállapodás értelmében többtucatnyian szabadultak a fogságból, közülük a legtöbben nők, gyerekek és külföldi munkavállalók. Eddig mindössze egy felnőtt izraeli férfit engedtek el, aki orosz állampolgársággal is rendelkezett. Egyetlen olyan túszt sem engedtek el, aki tagja az izraeli hadseregnek.
Ezt azért fontos jelezni, mert a legvalószínűbb forgatókönyv szerint ezeket az embereket kifejezetten mostoha körülmények között tarthatják, ha élnek még egyáltalán. Pedig a frissen kiszabadult túszok –akik tehát „kevésbé számítanak ellenségnek” a Hamász szemében – beszámolói is már éppen elég hátborzongatók. A CNN részletes riportot közölt arról, hogyan is néz ki, amikor valaki a Hamász fogságába kerül, de a cikkszerzők leszögezték:
úgy gondolják, hogy a túszok különböző helyeken és különböző csoportok kezében vannak és nem minden túszt kezelnek egyformán.
Öt emelettel a föld alatt, tetvek és poloskák
Adina Moshe-t okóber 7-én kirángatták otthonából és Gázába vitték, ahol öt emelettel a föld alatt alagutakba kényszerítették. Cipő nélkül, mezítláb járt a sárban. A levegő ritka volt, de órákon át kellett menetelniük. Végül egy mélyen a föld alatti helyiségben tartották fogva. Teljes sötétségben, naponta mindössze két órára gyújtottak világosságot. Elvesztették az időérzéküket, semmit nem tudtak arról, mi folyik odafönn. A bombázások moraját hallották, aztán hirtelen csend lett. Akkor gondolták, hogy talán valami történt és hazamehetnek.
Emily, Hila Rotem-Shoshani és Hila anyja, Raaya Rotem ezzel szemben egy sorházban volt bebörtönözve. Ez komoly veszélyt jelentett, hiszen az izraeli erők masszív rakétázással pusztítják a gázai infrastruktúrát. A túszokat épületről épületre vitték attól függetlenül, hogy éppen zajlottak-e légi csapások vagy sem. Gáza északi részén az épületek mintegy fele megsérült. Az anya és a két lány úgy féltek, hogy csak suttogni mertek egymással. Hiába szabadultak ki, amikor visszatértek a családjaikhoz, ott is csak suttogva kommunikálnak.
A lányok arról számoltak be, hogy megfenyegették őket, amikor sírtak. Fegyvert szorítottak a halántékukhoz. Arabul tökéletesen megtanulták, hogy „maradj csendben”. A beszámolók szerint a Hamász nincs túlzottan tekintettel a gyerekre. Azt állították nekik, hogy
a teljes családjukat kiirtották, senki nem akarja visszakapni őket, nincs már otthonuk.
Manee Jirachart apja arról számolt be, hogy a fiát úgy kapta vissza, hogy tele volt poloskacsípésekkel, ahogy Emily is. A feje és a haja hemzsegett a tetvektől. „Soha életemben nem láttam ennyit” – mesélte egyik közeli hozzátartozója.
Hogyan lehet túlélni a túszoknak, miután szabadultak?
Nagy kérdés, hogyan fognak felépülni a túszok az átélt testi és lelki traumákból. A rehabilitáció időt vesz igénybe, hiszen sokféle pszichológiai hatás alakult ki náluk: szorongás, pánik, depresszió, tájékozódási zavar, poszttraumás stressz és a túlélők bűntudata. Nehezíti a helyzetet, hogy sokan a kiszabadulásukkor szembesültek vele, hogy október 7-én hány barátjukat és rokonukat ölték meg.
De vannak biztató jelek. A gyerekek közül néhányan, akik nyolc hetet töltöttek a terroristák fogságában, a szabadon engedésüket követő második napon már a kórház udvarán játszottak és önfeledten szaladgáltak.
