Hiába a gyereknevelési és családtámogatások rendszere szerte Európában, egy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a szülők a nem szülőkhöz képest bő két és félszer több saját erőforrást áldoznak a társadalom fenntartására, a gyereknevelésre fordított idő közvetett „adója” pedig átlagosan 77 százalékos.
A Budapesti Corvinus Egyetem és a Dél-dániai Egyetem 12 európai országot vizsgáló kutatása szerint ugyanis
a családbarát intézkedések korántsem kompenzálják a gyereknevelés költségeit, különösen, ha utóbbiba beleszámítjuk a fizetetlen háztartási munkára fordított időt is.
Ugyanis bár az állami adókat és juttatásokat figyelembe véve a szülők 37 százalékkal kedvezőbb helyzetben vannak a nem szülőkhöz képest, a társadalom fenntartására fordított hozzájárulásuk azonban két és félszerese a nem szülőkéhez képest, amennyiben számolunk a háztartáson belüli pénzmozgásokkal és a fizetetlen háztartási munkával is.
Az adatokból az derül ki, hogy Európában egy munkaképes korú szülő az élete során átlagosan 17,5 évnyi átlagkeresetnek megfelelő erőforrást áldoz a társadalom (és benne a gyermekei) javára, míg egy nem szülő átlagosan 6,6 évnyi munkajövedelemnek megfelelő erőforrást ad át az államnak és másoknak a munkával töltött évei alatt.
Egy átlagos európai szülő adókra és járulékokra kevesebbet, 4,7 évnyi átlagjövedelemet fordít, míg egy nem szülő 6,6 évnyit, azonban
a családon belüli pénzmozgások és fizetetlen munka értéke a szülőknél 12,8 évnyi jövedelem, míg a gyerekteleneknél 0,2 évnyi.
„Kutatásunk jól mutatja, hogy a családon belül a gyermeknevelésre fordított erőforrások kevéssé látszódnak a statisztikákban. Ez azt jelzi, hogy a jóléti államok, bár elöregednek, továbbra is nagyrészt a családokra terhelik a saját jövőbeli adóbevételük – az adófizetők következő generációja – előállításának költségeit” – mondta Gál Róbert Iván, a Corvinus kutatója, a tanulmány egyik társszerzője.
A tanulmány szerint az anyák főként a fizetetlen munkára fordított saját idejükkel, míg az apák főként pénzből vett árukkal, szolgáltatásokkal segítik a gyermekeik nevelését és a fizetetlen munka terhe a nagyobb, 1,6-szorosa a családon belüli pénzmozgásoknak (7,9 évnyi vs. 4,9 évnyi átlagjövedelem). Mindent egybe vetve tehát a szülők hozzájárulásai körülbelül 2,66-szor nagyobbak, mint a nem szülőké, ami 1,49-re csökken, ha csak a pénzmozgásokat vizsgáljuk és 0,73-ra, ha csak az állami transzferekre figyelünk.
„A családbarát politikai modellek sem enyhítik a gyerekneveléssel járó terhek büntető hatását, mert a magasabb adók és társadalombiztosítási járulékok révén ezeket a szülők valószínűleg nagyrészt saját maguk fizetik ki. Épp Svédországban és Finnországban lett a legnagyobb az olló a szülők és a nem szülők között, háromszoros szorzóval, míg a legalacsonyabb, 1,6-szoros különbséget Lettországra számoltuk ki” – jegyzi meg Gál Róbert Iván.
A kutatás adatai szerint az átlagos európai szülő 31 százalékkal fogyaszthatna többet, ha hipotetikusan nem szülővé válna, amit a tanulmány a gyereknevelésre közvetetten kivetett 31 százalékos adóként jellemez. Amennyiben az időráfordítást is figyelembe vesszük, akkor pedig átlagosan 77 százalékos adókulccsal jár a gyereknevelés, ami 12-szerese a 12 százalékos átlagos európai áfának.
„Fontos jelenségre világítottunk rá azzal, hogy szinte minden nem szülői transzfer statisztikailag látható, szemben a szülői transzferek alig több mint egynegyedével. Ezekből is, amit az apák hozzájárulnak, azt nagyrészt mérik, társadalmilag értékelik, és szerződések és tulajdonjogok védik; az anyák hozzájárulását viszont, különösen az otthonit a következő nemzedék felneveléséhez, nagyrészt nem. Ez megbillenti a háztartáson belüli hatalmi viszonyokat” – állapította meg Medgyesi Márton, a Corvinus kutatója, a tanulmány társszerzője.
„A szülői gyermeknevelés társadalmi hozadéka mindenhol megoszlik a nem szülőkkel, ezzel párhuzamosan csökkentve a szülők számára elérhető juttatásokat. Nagyobb hozzájárulások és kisebb jutalmak: ez a jelek szerint kétszeres csapást jelent azoknak, akik gyermeket nevelnek. A társadalom újratermelésének teljes, és meglehetősen magas költsége a mai Európában egyenlőtlenül oszlik meg és a statisztikák számára nagyrész háborítatlanul rejtve marad. A láthatóság azonban nagyon sokat számít. Mivel a társadalmak többnyire azt értékelik, amit mérnek, a tökéletlenül mért dolgokat általában tökéletlenül értik és alulértékelik” – szól az elemzés végkövetkeztetése.
