A folyamat jelzi, hogy a kezdeti tartózkodás után mindkét hadviselő fél egyre modernebb rendszereket vet be. Ukrajna a Nyugat mind korszerűbb (akár még kísérleti stádiumban lévő) fegyverrendszereit, de ugyanezt teszi a növekvő, egyre inkább technológiai nyomást kivédeni, ellensúlyozni próbáló Oroszország is. Ezekben a napokban mindkét fél felkészül. Ukrajna, amelynek vezetése a beígért hatalmas nyugati fegyvercsomagok láttán feléledt a korábbi csüggedésből és ismét hangoztatja, csak az ukrán katonai győzelem lehet a végkifejlet.
Oroszország pedig az emlegetett nagy (kora)nyári offenzíva alapjait építgeti.
Eközben a világ, kiváltképpen Európa növeli a hadiipar arányát a gazdaságban, fegyverkezik, amelynek különböző irányú multiplikátor-hatásai vannak.
Oroszország egyre nehezebb helyzetbe kerül. Egyfelől a nyugat új, kifejezetten a technológiai szektort, elektronikát célzó szankciócsomagokat léptet életbe. Ezek és a korábbiak lassan, de hatékonyan fékezik Moszkva nyugati technikához jutását. Ugyanilyen irányba hat a nyugati büntetőintézkedések kiterjesztése „harmadik országokra” (amelyek előmozdítják a szankciók megsértését).
Másfelől
Moszkvának szembe kell néznie a helyzettel, hogy a harcok „technologizálása”, az ukrán drónok, szabotázs-csoportok tevékenysége egyre inkább harctérré változtatja Oroszország európai, az Urál hegységtől nyugatra lévő részeit, ahol mintegy 110 millióan laknak az ország 144 milliós lakosságából.
Itt összpontosul az ipar, hadiipar mintegy háromnegyede. Oroszország nagy területe – amely korábban sokszor kisegítette a mindenkori moszkvai vezetést – most hátránnyá változik, mert a drónok elleni légvédelemnek költséges és hatalmas az eszközigénye. A széttagoltság, az óriási terület a többszörösére növeli a lég- és rakétavédelemre fordított kiadásokat.
Ahogy korábban Ukrajna harcát segítette egy szovjet hagyomány: a repülőgép-modellezés, mint félkatonai tevékenység támogatása, a modern drón-hadviselés alapja, úgy most egy másik – ugyancsak a szovjet időkre visszavezethető – tényező játszik szerepet, a természettudományok, a matematika hagyományosan nagy súlya az oktatásban. Ami egyébként, a porosz stílusú iskolarendszer átvételével a techno-megszállott reform-cárig, Nagy Péterig vezethető vissza.
A harmadik tényező: az idegen országok hasonló modelljei lekoppintásának hajlama. A kétezres évek elején meghirdették Oroszországban a szupernehéz támadódrón-építés programját, az ott normálisnak tekinthető legalább tíz éves fejlesztési időszakból indultak ki. Aztán 2012 körül felgyorsultak az ezzel kapcsolatos események. Rossz nyelvek szerint az akkori idők legmodernebb amerikai drónjának, az RQ-170-esnek Irán által való megkaparintása játszhatott ebben szerepet. Teherán magát a gépet, vagy legalábbis a műszaki paramétereit továbbíthatta Moszkvának. Irán volt az egyetlen külföldi állam, amely a kétezres években Kvant Avtobaza (1L222) típusú, tíz darab rádiófelderítő-elektronikus hadviselő berendezést kapott Moszkvától. A Kvant Avtobazáról századunk tízes évei végén újabb hír jelent meg, hogy Iránban egy amerikai RQ-9-es Reaper drónt a hatalmába kerített és Irakban leszállásra kényszerített. Ám a hír valódiságát nem sikerült ellenőrizni, mert egy másik amerikai Reaper egy rakétával megsemmisítette Irakban a földön lévő RQ-9-est.
Öt évvel ezelőtt jelentek meg az első fotók az Sz-70-es Ohotnyikról, a szupernehéz oroszországi drón-bombázóról. Akkor már vélhetően repülési próbákat végeztek vele, mert az egyik fotón egy vontató húzta a kifutópályára az Ohotnyikot. Azóta sincs érdemi, független forrásokból is megerősített hír eme, oroszországi források szerint lopakodó technikájú ötödik-hatodik generációs drónról. Súlya egyes források szerint 20, mások 28 tonnát írnak és csaknem három tonna fegyverzetet szállít akár hatezer kilométerre. Maximális sebessége valamivel meghaladja a hangét. Összehasonlításképpen: a mai oroszországi flottában bázisnak tekintett Su-27 nehéz vadászgép maximális terheléssel számított felszállósúlyát (eredetileg 30 tonna), nemrég emelték 33 tonnára.
Valószínűsíthetően az Sz-70-esben Moszkva először próbálta átfogóan beépíteni a 4IR mesterséges intelligencia-eszközeit. A novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyárban (a Szuhoj Holding csoport része) tavaly kezdték el az Sz-70-es szériagyártását, eddig öt elkészült-készülő példányról tudnak. A gép darabja 1,6 milliárd rubel (körülbelül 6,5 milliárd forint). Ukrajnában egyes források szerint a Szumi-megyei (északkelet-ukrajnai) célpontok ellen tavaly nyáron már bevetették együtt „gazdagépével”, az ötödik generációs, ember-vezette Su-57-essel. Ez irányítja a drónt, amikor az szükséges, de a drón MI rendszerei segítségével önállóan is működhet.
Alapelv: olyan helyzetekben vetik be, amikor a pilóta élete, vagy a sokszorta drágább Su-57-es gép veszélybe kerülne.
