Politikai vigaszdíj lenne Ukrajna uniós csatlakozása

Egy sor objektív tényező gátolja Ukrajna európai uniós csatlakozását, ám Brüsszelben a folyamatot úgy akarják felgyorsítani, mintha nem vennék figyelembe az objektív, gazdasági-politikai tényezőket. Ehhez képest Ursula von der Leyen szerint Ukrajna annyira jól áll az uniós csatlakozási folyamatban, hogy akár már 2030 előtt az Európai Unió tagjává válhat. Szerinte jelentős lépéséket tettek az ukránok az uniós csatlakozáshoz – írta a céldátum kapcsán nemrégiben Magyar Nemzet. Ugyanakkor ha a tények felsorolását nézzük, a gazdaságilag meglehetősen észszerűtlen törekvést több jelentős tényező is befolyásolja. 

Mindenekelőtt jelenleg nem ismerjük a háború utáni ország területének pontos méreteit, lakosságának számát, és a gazdaság állapotáról szóló adatok sem megbízhatók. Ha ezektől eltekintünk, és abból indulunk ki, hogy a békemegállapodás aláírása után válna Ukrajna az unió tagjává, akkor is felmerülnek politikai problémák.

Ugyanis a Nyugat-Balkán országai jogosan lehetnek felháborodva a gyorsított eljárás miatt: az uniónak nyomós indokokat kell találnia arra, hogy az 1999 óta hivatalos tagjelölt Törökország és a húsz éve ugyanebben a státuszban várakozó Észak-Macedónia miért nem válhat az EU tagjává Ukrajnával szemben. Rajtuk kívül számos nyugat-balkáni és kaukázusi ország vár hosszú évek óta.

Egyértelmű (mező)gazdasági hátrányok

Ha gazdasági oldalról nézzük, a csatlakozás egyértelmű és tényszerű hátrányokkal járna mind az teljes Európai Unió mind pedig Magyarország számára. A csatlakozást követően alapvetően három fontos dolog változna.

• Ukrajna részesülne a kohéziós pénzekből. Ez vélhetően elég nagy összeget jelentene, tekintettel az ország nagyságára és fejlettségére. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza nemrégiben lapunk megkeresésére úgy összegzett a téma kapcsán, valószínűtlen, hogy bárki a kohéziós politikára a mostaninál érdemben többet szeretne költeni, így vélhetően a mostani források lennének újraosztva a régiónk országainak kárára. Ez Magyarországot is károsan érintené.
• Ukrajna a szabad piac része lenne. Egyrészt az uniós vállalkozások könnyebben tudnának értékesíteni Ukrajnában, másfelől az ukrán cégek is jobban hozzáférnének az uniós piachoz. Ez volt az, amivel a régiós országok csalatkozásakor (ami itt inkább egy folyamat volt, mint egy időpont) a régiek nagyot nyertek: jelentős új piachoz fértek hozzá. Jelenleg Ukrajnában a fizetőképes kereslet korlátozott, így ez az uniós cégeknek a korábbinál kisebb előnyt jelentene. Az ukrán termékek beáramlása elsősorban a mezőgazdasági termékek esetében jelenthet problémát. Tavaly Magyarország Ukrajnába 2878 millió euró értékben exportált és 789 millió euró értékben importált onnan. Az exportot elsősorban energia és energiahordozók, gyógyszerek és gépkocsik jelentették, míg az import oldalon legnagyobb részben gépek, takarmány, illetve élelmiszeripari termékek szerepeltek.
• Ukrajna részesülne a mezőgazdasági támogatásokból és az ukrán termékek szabadon jöhetnének az unióba. Ukrajnát nagy, egybefüggő termőterületek és részben ebből fakadóan olcsó mezőgazdasági termelés jellemezi. A termelés azért is olcsóbb azonban Ukrajnában, mert nem vonatkoznak azok a szigorú előírások rájuk, mint az európai termelőkre – és ezeket vélhetően nem is lehetne egyik napról a másikra elvárni – tehát kérdés, hogy itt a piacnyitás és a szabályok betartása időben egybeesne-e – emelte ki Regős Gábor. Megvan tehát az a veszély, hogy az ukrán termékek kiszorítják a mostani tagországok termékeit – figyelmeztetett. Nagy István agrárminiszter pedig pontosan ebből a megfontolásból emel szót újra és újra Ukrajna uniós csatlakozása ellen.

Tekintettel arra, hogy az EU jelenlegi lakossága nagyjából 12-szerese Ukrajnáénak, így minden 12 euró, amennyivel egy átlagos ukrán életminőségét megemeljük, átlagosan 1 euró költséggel jár minden EU állampolgárnak. Azaz 

ha csupán a bolgárok szintjére szeretnénk felhozni az ukrán GDP-t, akkor az minden uniós állampolgár szintjén nagyjából 600 euróba kerülne.

Szinte biztos, hogy Ukrajna lenne az uniós költségvetés legnagyobb kedvezményezettje. Ez csökkentené a mostani kedvezményezettek által kapott pénzeket, sőt, egyes kedvezményezett országokból nettó befizető is válhat a csatlakozás következtében. Ráadásul egyes államokban (például Görögország, Olaszország, Spanyolország) már most is nagyon magas az államadósság mértéke, így ezek az államok megszorítások nélkül nem fogják tudni kezelni az új helyzetet. 

Öngól az uniónak Ukrajna uniós csatlakozása

Szakértők szerint az Európai Unió egyre inkább elszakad a realitásoktól, ez köszön vissza az ukrán csatlakozással kapcsolatos hozzáállásában is. A Magyar Külügyi Intézet tanulmánya ezt pontosan igazolja, jól látható, hogy nem vagy elsősorban nem gazdasági megfontolásból „sürgős” Ukrajna uniós csatlakozása.

A döntés háttere, hogy tizenegy év konfliktus és három év háborúskodás után mostanra egyértelművé vált, hogy Ukrajna NATO-tagságából a belátható jövőben nem lesz semmi. Sokan Európában, élén az Európai Bizottsággal ezért úgy tekintenek Ukrajna gyorsított uniós integrációjára, mint egyfajta vigaszdíjra, a tervezett szerint Ukrajna a szokásos procedúra helyett öt év alatt kaphatná meg az uniós tagságot, amely azon túl, hogy nem korrekt a csatlakozásra váró országokkal szemben, jelentős költséget generál.

A tanulmányt készítők összegezték, milyen feladatok finanszírozásával kellene számolnia az uniónak. A csatlakozás becsült költségeihez tartoznának szerintük Ukrajna újjáépítésének és fenntartásának költségei, amelyek teljes egészében az Európai Unióra hárulnának,

• az ukrán belső biztonság fenntartásának költségvonzatai, 
• az ukrán elnök által egymilliósra becsült hadsereg újrafelfegyverzésének pénzügyi terhei,
• az ukrán kormány hitelképességét érintő támogatások további folyósítása, 
• a csatlakozás után az uniós Kohéziós Alap és a Közös Mezőgazdasági Alap Ukrajna felé irányuló támogatásai,
• a tervezett, a tagállamok GDP-jével arányosan fizetendő 0,25 százalékos úgynevezett kötelező hozzájárulás költségei,
• valamint az ukrán támogatáshoz hiányzó összeg miatti uniós hitelfelvétel.

Az unió egészére nézve a csatlakoztatás első öt évére vonatkozó teljes költség 2,5 ezer milliárd euró lenne, amely az EU éves költségvetésének 12,5-szerese. Magyarországra ebből 48,1 milliárd euró jutna, ami minden egyes főre kétmillió forintos terhet róna. A magyar mezőgazdaság évente 672 milliárd forintos veszteséget szenvedne el a kieső Közös Agrárpolitikai források miatt, mindez egy átlagos magyar gazda számára 3,2 millió forintos kiesést jelentene.

„Oroszország számára is egyértelmű, hogy ez milyen terhet jelentene és milyen feszültségekhez vezetne, ezért nem véletlen, hogy bár az ukrán NATO-tagság ellen kézzel-lábbal tiltakoztak, az uniós csatlakozása ellen nincsenek kifogásaik, ugyanis pontosan látják, ez mekkora öngól lenne az unió számára” – véli Siklósi Péter, aki egyenesen úgy fogalmazott: hogy 

Ha racionális oldalról nézzük, valójában pont fordítva van, mint Brüsszelben gondolják.