A biológiai hadviselés a mezőgazdaságot is célba veheti

A biológiai fegyverek fejlesztését általában hétpecsétes lakat alatt őrzik, és a legtöbb ország tagadja, hogy ilyen fegyverek bevetésére készülne, vagy akár ilyen fegyverekkel bírna. Azonban  a hidegháború lezárulta után kiderült, hogy mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió jelentős programokat üzemeltetett, és ezek sokszor nemcsak az embereket, de a mezőgazdaságot is célozták.

A Tényellenőr összefoglalója szerint az agrárpatogének bevetését ráadásul a modern mezőgazdaság szerkezete is segíti, a monokulturális  termelés vagy a nagyüzemi állattartás és a genetikai változatosság hiánya mind-mind felerősíti a pusztítást, miközben a támadók könnyen rejtve maradhatnak. Egy agresszív kórokozó gyors terjedése akár egy teljes termésszezont elpusztíthat, vagy egy teljes tenyészállat-populációt is megsemmisíthet. A mezőgazdasági kórokozók brutális hatást válthatnak ki, elég, ha az ír burgonyavészre vagy a bengáli rizsbarnafolt-járványra gondolunk, melyek tömeges éhínséghez és százezrek halálához vezettek.

Óriási készleteket halmozott fel az amerikai biofegyverprogram

Az amerikai agrárfegyverprogram a második világháború után indult be, és annak során számos patogént fejlesztettek és alakítottak bevethető fegyverré, amelyek közül a legígéretesebbek még szolgálati nevet is kaptak:

• a Phytophthora infestans – burgonyavész,
• a Magnaporthe grisea – a rizs járványos barnulása (Agent LX),
• a Puccinia graminis tritici – búza-feketerozsda (Agent TX),
• a Tilletia indica – búzakőüszög.

A program során a patogénekből több tíz tonnányi készleteket halmoztak fel, így például az Agent TX-ből 40 tonna állt az amerikaiak rendelkezésére, ami 259 ezer négyzetkilométer, vagyis Magyarország területének több mint két és félszerese megfertőzésére alkalmas.

A szovjet agrárbiológiai fegyverek fejlesztése is gőzerővel folyt a hidegháború során, az Ekologija fedőnevű projekt keretében, amit a Mezőgazdasági Minisztérium irányított. Az erősen offenzív jellegű programban becslések szerint a fejlesztések csúcspontján mintegy 10 ezer fő vett részt. A programban dolgozó szakemberek az amerikai program során bemutatott növényi patogének mellett kiemelt figyelmet fordítottak három különösen veszélyes állati patogénre is:

• a ragadós száj- és körömfájás vírusára (RSZKF),
• a madárinfluenza vírusára,
• az afrikai sertéspestisre (ASF).

A szovjet fegyverprogramban a ragadós száj- és körömfájás nagy figyelmet kapott

Ezek közül is kiemelkedett a szovjet programban a ragadós száj- és körömfájás, mivel az rendkívül fertőző, gyorsan terjed és csak az állatokra veszélyes, így az emberi célpontokkal szembeni támadásokhoz képest kisebb egy esetleges, különösen nukleáris válaszcsapás esélye. Érdekes adalék, hogy a második világháborút követően a szovjetek elfoglalták a németországi Insel Riems Kutatóintézetet, amely a világ egyik vezető RSZKF-kutató központja volt. A zsákmányolt eszközöket, állatokat és kutatási anyagokat a Szovjetunióba szállították, majd integrálták saját katonai programjukba. Az Ekologija egyik legfontosabb alrendszere az ún. Biopreparat volt, amely egy több száz laboratóriumból, gyárból és teszttelepből álló, titkos intézményhálózatot jelentett.

A szovjet fegyverprogram során képesek voltak nagy mennyiségű szárított vírust előállítani, amelyet légi úton is eljuttathattak volna ellenséges országok állatállományához, potenciálisan óriási gazdasági károkat okozva. Ezzel a terjesztési móddal a vírus példátlan, akár napi 10 kilométeres sebességgel is tud terjedni ideális időjárási körülmények között. 

A ragadós száj- és körömfájás mellett a szovjet fegyverprogram fontos részeit jelentette a madárinfluenza és az afrikai sertéspestis, sőt még a marhavész is, és a kutatók azzal is foglalkoztak, hogy hogyan lehet a betegségeket például rovarok segítségével terjeszteni, de az aeroszolos terjesztést is kutatták. Ezek a kórokozók a szovjet mezőgazdasági biológiai fegyverprogram alappillérei voltak, amelyekkel akár egy ország teljes élelmiszer-ellátása is megbénítható volt.

A hidegháború vége óriási veszélyt teremtett

Óriási kockázatot jelent az is, hogy a Szovjetunió összeomlásával a világ legnagyobb mezőgazdasági biológiai fegyverprogramja, az Ekologija egyik pillanatról a másikra hullott darabjaira. Ez azzal a veszéllyel is járt, hogy az elhagyott vagy alulfinanszírozott intézményekből a patogének, a tudás vagy akár maguk a szakemberek is olyan államokhoz vagy terrorszervezetekhez kerülnek, amelyek biológiai fegyvereket akarnak fejleszteni. Bár a fenyegetésre válaszul az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság elindította a Biological Redirection programot, hogy megakadályozza a szovjet tudásbázis nemkívánatos irányokba való szétszóródását, valamint lehetőséget adjon a kutatóknak, hogy pályájukat civil célú, transzparens mezőgazdasági vagy állategészségügyi kutatásokban folytathassák, a program esetében maradtak szürkezónák.

A kilencvenes évek elején például Irán aktívan kereste a kapcsolatokat a volt szovjet tudományos elit bizonyos köreivel. A cél egyértelműen a tapasztalathoz és technológiához való hozzáférés volt. A szakértők abban egyetértenek, hogy több, a Biopreparat kötelékébe tartozó kutató is kapcsolatba lépett iráni megbízókkal, és egyes esetekben a felajánlott állásokat is elfogadták.

Teherán mellett Szíria és Líbia is nagyfokú érdeklődést mutatott a szaktudás iránt, ami különösen aggasztó lehet, hiszen napjainkban ezek az országok jelentős mértékben elveszítették önállóságukat, és számos külső tényező befolyásolja döntéshozatali folyamataikat. Kérdéses, hogy a megszűnő vagy meggyengült állami ellenőrzés milyen ajtókat nyitott meg a nem állami szereplők, milíciák vagy terrorszervezetek előtt.