Vasárnap 125 éve, hogy átadták Budapesten az ország első metróvonalát, más néven a kisföldalattit. Ami ma már a turisták kedvence, a világörökség része is egyben.
A világ egyik első metrója két évtizeddel Budapest alapítása után, egy dinamikusan fejlődő világvárosban indult világhódító útjára – noha csak alig 4 kilométeres vonalon járt.
Abban a korban mégis olyan technikai innovációt jelentett, amely mind a mai napig mérföldkőnek számít a közlekedés és technika történetében.
A világ első elektromos üzemeltetésű földalatti vasútjának műszaki, technikai újításait már 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, és – a közlekedéstechnika fejlődésének mérföldköveként – azóta is nagy becsben tartják.
A Millenniumi Földalatti Vasutat (MillFAV) – amely az első mintaként szolgált a világon oly sikeressé lett metróközlekedés megteremtésében – az Institute of Electrical and Electronics Engineers (Villamos- és Elektronikai Mérnökök Intézete) éppen tavaly választotta be a világ nagy technikai mérföldkövei közé.
A projektgazda az a Balázs Mór (1849-1897) volt, akinek nevét a BKV Zrt. legnevesebb belső kitüntetése is őrzi. Az újító szellemű mérnök egyben az egyik fővárosi közlekedési társaság, a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. (BVVV) alapítója is volt. Az első járműveket attól a Schlick gyártól rendelték meg, amelytől a BVVV a villamosait is beszerezte.
Balázs Mór még a rivális villamosvasúttal, a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) is társult a vállalkozás sikere érdekében, amelynek eredményeként a 20 villamos motorkocsi egyik fele a BVVV Rt. sárga, másik fele a BKVT Rt. barna színeit kapta, a belső technikát pedig a Siemens és Halske „tette” a kocsikba.
A föld alatt futó villamosvonal megépítése már önmagában jelentős innovációt jelentett, de felszín alatt futó járművei új know-how szerint készültek.
Lényegébe az első alacsonypadlós vasúti járművekről van szó, melyeknek mindkét végén vezetőfülke kapott helyet – szemben az akkoriban használt egyirányú, mozdony vontatta járművekkel.
Ezek egyike, a gyári állapotában megőrzött 11-es pályaszámú, gyönyörű, favázas jármű ma is a BKV Zrt. évről-évre bővülő nosztalgiaflottájának egyik legöregebb tagja.
A tíz és fél méter hosszú, 14 ülőhellyel rendelkező, 46 utas befogadóképességű jármű 1960-ig állt a közösségi közlekedés szolgálatában, maximális sebessége 50 kilométer/óra volt.
Legutóbb 1996-ban újították fel, majd 2006-ban ismét állagmegőrzést hajtottak végre rajta. Az eszmei értékkel bíró „Öreg hölgy”-ben tárgyiasulva őrzi a BKV Zrt. Budapest közösségi közlekedésének folytonosságát, a hajdani közlekedési társaságok dicső emlékét.
