Az utóbbi két évben romlott a megye országos pozíciója a munkanélküliségi és foglalkoztatási mutatók szerint is. Miért?
Valóban, a munkanélküliség tekintetében az utolsó harmadban vagyunk, és hasonló a helyzetünk a foglalkoztatási ráta szempontjából is. Ellentmondásosnak tűnhet ez az állapot, ha megnézzük azt a tényt, hogy a megye gazdasága jól teljesített az elmúlt években, sőt elmondható, hogy a vírust a gazdasági mutatóink tekintetében legyőztük. De hiába a jó számok, ha a megye elmaradott térségei, az alacsony képzettségű munkaképes korú lakosság magas aránya rányomja a bélyeget a munkaerőpiaci mutatókra. Ugyanakkor a megyére a vegyipar, a gépipar és a járműgyártás nagy koncentrációja a jellemző, és ezekben az ágazatokban a – digitalizációnak, a robotizációnak, a munkafolyamatok optimalizálásának köszönhetően – a növekvő teljesítményt már nem feltétlenül a növekvő létszámmal érik el. Vagyis hiába kimagaslóan jók a megye gazdasági eredményei, magára a létszámra ez nincs jelentős hatással. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy szinte minden ágazatban – még a turizmusban és a vendéglátásban is – javulást tapasztalhattunk a foglalkoztatás terén az elmúlt hónapokban.

Fotó: ©Móricz-Sabján Simon

Olyan emberek is kiestek a munkaerőpiacról, akik korábban már megtalálták az utat a munkához?

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legnagyobb az országban az elmaradott térségek aránya, ahol az ipar jelenléte és a vállalkozások száma is minimális. Ilyen helyeken sokan beragadtak az álláskereső pozícióba, annak ellenére, hogy tavaly a második félévre már visszapattant a gazdaság a válságból. Akik 2020-ban kiestek a munkaerőpiacról, azokat csak részben tudta visszaszippantani a megye gazdasága. Az álláskeresők száma 40 ezer körül van a megyében, és szomorúan kell megállapítanunk, hogy amivel akár potenciális tartalékként is számolhatnánk, azt sajnos évek óta nem tudjuk bevonni az elsődleges munkaerőpiacra.


Vagyis a számokat tekintve volna ember az üres álláshelyekre…
Volna, és mégis munkaerőhiány van. A nagy cégek jelentős része folyamatosan keres embert a gyártószalagok mellé, és nem talál. Egyébként, ami az alaphelyzetet illeti, az ingadozás ellenére nem óriási a változás. A munkanélküliség 2020-ban, amikor például a turizmus és a vendéglátás területén országosan is kiürültek a munkahelyek, a megyében 10 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma, ami a kilábalással csökkent, eközben azonban a megye lemaradása ezekben a mutatókban nagyobb lett.

Talán a gazdaság struktúrájában kellene változtatni?

Nem a gazdaság szerkezetében látom a problémát. Inkább arról van szó, hogy a munkából tartósan kimaradó emberek közt nagyon sok a képzetlen, sokan mentális, egészségügyi és egyéb problémákkal küzdenek. Tisztában vagyunk vele, hogy ezen a téren komoly feladataink vannak, és komoly erőfeszítéseket is teszünk a megyei önkormányzattal, a kormányhivatal illetékeseivel és a vállalatokkal együttműködésben. Példaként a megyei foglalkoztatási paktum projektjét szeretném kiemelni. Ennek célja, a hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű munkavállalók elhelyezkedésének segítése az egész megyében, a köz- és gazdasági szféra partnerségében. Ez egy több éve futó program, ami a következő években – kisebb változtatásokkal – folytatódni fog. Tudni kell, hogy ez nem a klasszikus álláshely-teremtő tevékenység, hanem a nagyon speciális problémák feltárása, megoldása, ami csak nagy nehézségek árán lehetséges.

Fény és árnyék: ugyanakkor az adatokból az is látszik, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén a magyar ipar egyik motorjává vált.

Igen, vannak nagyon pozitív mutatóink is, az egy főre jutó ipari termelésben már egyértelműen az országos élvonalhoz tartozunk, lehet mondani, hogy felzárkóztunk Kecskeméthez, Győrhöz vagy Tatabányához. A beruházási adataink is jó ideje kiemelkedőek, emögött meghatározó mértékben a vegyipar áll, aminek a fejlesztései szépen megemelik a megyei átlagot. Ugyanakkor nagyjából-egészéből minden ágazatban tetten érhető a fejlődés, a beruházások élénkülése. Az építőiparban elfoglalt 11. helyünk sem mondható rossznak, tekintve, hogy sok minden épül: telephelyek, irodaházak, üzemcsarnokok, szállodák, utak és még hosszan folytathatnám a sort. Kiemelkedők a vegyiparban a Mol Petrolkémia Zrt. fejlesztései, de folyamatosak a beruházások a BorsodChemnél és az ágazat kisebb cégeinél is.

A szomszédunkban zajló háború teremtett új helyzetet bármilyen szempontból?

A pandémiával megtanultak együtt élni a cégeink, a háború más kérdés. Közvetlenül még nem érzékeljük erősen a hatásait, de érzékelhetően megnőtt a bizonytalanság. A legsúlyosabb jeleit ennek talán az építőiparban láthatjuk, tragikus, hogy megkötnek egy szerződést, aztán egy év múlva akár kétszer annyiba is kerülhet, az elvállalt munka. Ma már egyáltalán nem ritka a vállalkozások életében, hogy az árajánlatok egy-két hétig érvényesek. Ami az alapanyagok hiányát illeti, úgy látom, hogy ma még ezt megoldják valahogy a cégek, de hogy lesz később, az nagy kérdés: fontos árukról van szó, olyanokról, mint az acél, az alumínium, a fa.

A menekültáradat nem enyhítette a munkaerőhiányt?
A megye munkaerőpiacán még nem okozott érzékelhető változást, holott a megye vállalkozásai jelezték, akár ezres nagyságrendben is képesek lennének foglalkoztatni ukránokat.