Az óbudai GICA-ban, Godot Kortárs Művészeti Intézet négyszintes kiállítóterében látható április 30-ig látható Műveljük kertjeinket! címmel a kortárs magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású mesterének, a friss Kossuth-díjas Bukta Imrének legújabb munkáit bemutató tárlata. Ehhez kapcsolódóan adódik a kérdés, mihez és mennyiért lehet ma hozzájutni a piacon a művész életművéből.
A művész születésének 70. évfordulója alkalmából létrejött tárlaton kizárólag új művek jelentek meg, és Gulyás Gábor kurátor tematikus egységekbe rendezte a munkákat, vizuális elemekkel teljessé téve az élményt. Utoljára 10 éve, 2012-ben volt hasonló jelentőségű Bukta Imre kiállítás, akkor a Műcsarnokban. A tárlat azért is különleges, mert november végén nyitott, amikor a rezsiválság miatt több hazai kiállítótér ideiglenesen bezárásra kényszerült.
Művészeti szempontól mindig fontos egy Bukta tárlat, de most különösen aktuális és fontos a mondanivalója.
Az alkotások kifejezetten erre a projektre készültek, több mint félszáz táblaképet festett a tárlatra az idén hetvenéves művész és számos olyan új installációt hozott létre, amelyet kizárólag ezen a kiállításon lehet megtekinteni. Gulyás Gábor kurátor szerint az, hogy „mit jelent ma a vidékiség tapasztalata, a természethez való viszony, hogyan élhető meg a szakralitás, miképpen mennek veszendőbe értékek, miből fakadnak az otthon megtalálásának nehézségei, hogyan nézhetünk szembe az elmúlással, miért oly fontos az ember számára az alkotás, a teremtő munka. Bukta Imre művei ezekre a kérdésekre a magas művészet eszközeivel reflektálnak, árnyalt és gazdag jelentésrétegeket teremtve.”
Műkereskedelmi nézőpontból Bukta keresett művész, legfrissebb munkáin kívül hozzájutni a régiekhez szinte lehetetlen, mert vagy közgyűjteményekben találhatók, vagy olyan magángyűjteményekbe beágyazódva, ahonnan a tulajdonosoknak eszük ágában sincs eladni. Természetesen előfordulnak eladások, hiszen negyven éves életműről beszélünk, és mindig vannak élethelyzetek amikor egy gyűjtő elad, de összességében elmondható, hogy elkötelezett gyűjtői vannak, akik nem akarnak megválni a képeitől.
A nyolcvanas évek munkáinak ára felbecsülhetetlen, egyszerűen nincs rá precedens, hogy mennyit adna érte a piac.
Akkoriban főleg grafikákat készített, olajkép kevés van a 80-as - 90-es évekből. Az anyag nagy részét a szentendrei főtéren lévő Artéria galéria értékesítette, leginkább turistáknak, kinyomozhatatlan hol vannak most ezek a művek. Ami itthon maradt belőle, az hazai magángyűjtők féltett kincse, főleg ha olyan kép, amelyiknek a keretét is maga Bukta faragta, ahogy az akkoriban szokása volt. Amire leginkább lenne kereslet, ha kikerülne a piacra, az a kilencvenes évek applikációs munkái, a gyufaszálakkal, csempékkel kirakott képek.
Az óbudai kiállításon nem foglalkoznak közvetlen értékesítéssel, de tájékoztatást adnak, mely képek elérhetőek és Kozák Gábor, a újbudai Godot Galéria vezetője fogja össze az eladásokat. Mivel a tárlaton az utolsó öt év anyaga szerepel, sok munkát eleve műgyűjteményből kellett visszahívni. Az elmúlt két évben készült képek egy részét a megnyitó előtt már a Godot Galériából, vagy a menyitó napján a GICA-ból megvásárolták.
Ma ott tartunk, hogy az anyag 70 százaléka gazdára talált
mondta el lapunknak Kozák. Az eladási arány publikus, hiszen a képeket kísérő feliratokon vagy a gyűjtő neve szerepel, vagy ha a tulajdonlást nem szeretné nyilvánosságra hozni, akkor a magángyűjtemény meghatározást írták ki, s amelyik címként nem szerepel semmi ilyen adat, az elérhető. Folyamatosan mennek el még a képek, de ez nem meglepő, hiszen Bukta Imre műveire nagy a kereslet. Bukta 2005 óta a Godot művésze, kétévente egyéni tárlaton mutatja be legújabb alkotásait, kiszámíthatóan emelkedik az ára, az elmúlt egy évben a Godot kétszer is növelte. Szorzószámmal dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a papírképek esetében a két oldal centiméterét összeadják és 8100 forinttal megszorozzák. A festményeknél 12.800 a szorzószám. A legritkább esetben van engedmény, a valamiért különleges képeknél ( pl. ha a művész szerepel rajta egy láncfűrésszel a kezében) fölfele van eltérés. A szorzószám évek óta tartó építkezés eredménye, egy folyamat jelenlegi állomása, amit azért is lehet megtenni, mert nincsenek raktárban lévő művek.
A látványos munkák szinte azonnal elkeltek, többnyire még a megnyitó előtt, de a többire is folyamatos az érdeklődés, intézményi vásárlás viszont még nem történt, csak a magángyűjtők mozdultak.
