Luxuspiacon bővít az Alibaba

Radikálisan átszabják a luxuscikkek kereskedelmét a kínai online áruházak azzal, hogy megszerzik a tradicionális márkák internetes forgalmazási jogát. Az Alibaba és fő helyi riválisa, a JD.com az utóbbi másfél évben tucatszám vásárolta meg ismert luxusmárkák kereskedési jogát, és mindkettő kínálatában immár legálisan találkozhatunk például a Hugo Boss divatcikkeivel vagy a La Perla fehérneműivel.

A kínaiak most szintet akarnak lépni, és a luxuscikkeiket hagyományosan, exkluzív üzlethálózatukon keresztül értékesítő piaci szereplőkre is kivetik a hálójukat. Az olyan óriásoknál, mint a többi között a Louis Vuitton divatcikkeiről ismert francia LVMH, már az is hatalmas előrelépés volt, hogy saját webáruházat nyitottak, ezért nehéz lesz elérni, hogy harmadik félre bízzák méregdrága luxustermékeik értékesítését. Pedig aligha lesz más választásuk, ha a világ legnagyobb luxuspiacává előlépett Kínában el akarják érni a célközönséget, és növelnék eladásaikat.

Hiába épített ki húsz egységből álló üzletláncot a Louis Vuitton a legnagyobb kínai városokban, lefedettségben gyakorlatilag sehol sem tart, a vidéki milliós „kisvárosok” – csak ezekből 160 van – fizetőképes fogyasztóit ugyanis nem tudja önállóan elérni. Ehhez az 1,42 milliárdos ország minden szegletében elérhető és elismert partnerekre van szüksége. Olyanra, mint az Alibabához tartozó Tmall online plázában kialakított Luxury Pavilion néven futó áruház, ahová csak meghívásos alapon lehet bekerülni, olyan gyártók közé, mint a Burberry, a Hugo Boss, a La Mer, a Maserati, a Guerlain vagy a Zenith. A Pavilion 75 luxusmárkával dolgozik együtt, míg riválisa, a Tencent csoporthoz tartozó JD.com Toplife nevű online butikjában 80 márka közül lehet választani, a Balenciaga luxuscipők és a Yves Saint Laurent divatház termékei például csak ott kaphatók – írja a Reuters. A két kereskedőház célja viszont közös: egy 200-250 névből álló, gyakorlatilag a teljes kínálatot lefedő portfólió kialakítása. Átfedések persze vannak, az olasz Armani például mindkét céggel leszerződött. A kínaiak a nyugati versenytársaiknál sokkal kisebb jutalékkal dolgoznak. Az Alibaba 5 százalékot kér, szemben a Nyugaton szokásos 12-15 százalékkal. A náluk megtelepedő márkák mind a megjelenés, mind az árazás tekintetében magasfokú autonómiát élveznek, emellett különleges, csak náluk elérhető termékekkel vonzzák magukhoz a vásárlókat. Az olasz Moncler pufidzsekijeit például csak a Pavilion árusítja. Az LVMH, a Hermes, a Kering, a Gucci és társaik azonban egyelőre őrzik önállóságukat, amíg a verseny nem kényszeríti rá őket is a szorosabb együttműködésre. Igaz, tapogatódzó lépéseket már ők is tettek, a LVMH például egyes kozmetikumait, köztük a Benefit családot a Tmallon is árulja – szigorúan tapasztalatszerzés céljából. Az LVMH online tevékenységét felügyelő Ian Rogers szerint egyelőre nem is akarnak többet, mivel hitvallásuk szerint nem elég, hogy az ügyfeleknek van pénzük a luxustermékre, ahhoz, hogy valóban megbecsüljék a portékát, nekik is tenniük kell valamit: például személyesen keressék fel egyik szaküzletüket. Egy Louis Vuitton táska nem megy „csak úgy” házhoz, azért illik a vevőnek házhoz mennie – érvelnek.