Ukrajnában hamarosan Volodimir Zelenszkij veszi át Petro Porosenko leköszönő elnöktől a stafétabotot, az ukrán rendezőnek, előadóművésznek, producernek, üzletembernek és politikusnak aligha lesz könnyű dolga, ha talpra akarja állítani a gazdaságot.
Porosenko elődje, Viktor Janukovics utolsó két évében stabilitás jellemezte a gazdaságot, ehhez képest 2014-ben, Porosenko elnökségének első évében 6,6, a rá következő esztendőben pedig 9,8 százalékkal zsugorodott a Ennek kiváltó okai között a Krím félsziget elvesztése és a donbászi fegyveres konfliktus kirobbanása kívánkozik az első helyre. 2016-ra jutott túl a nehezén az ország, amikor már 2,4 százalékos növekedést rögzítettek, tavaly 3,3 százalékkal bővült a gazdaság. Összehasonlításképpen: 2018-ban Ukrajna két legnagyobb szomszédjánál, Oroszországban és Lengyelországban 2,3, illetve 5,1 százalékos volt a GDP-növekedés üteme.
Az egy főre jutó jövedelem éves szinten 2013-ban 26 719 hrivnya volt, 2018-ra ez 57 908-ra nőtt. Igen ám, csakhogy dollárban számolva 3340-ről 2092-re zuhant. Ugyanez igaz az egy főre jutó GDP-mutatóra is, hrivnyában hiába nőtt 33 473-ról 84 190-re, ha dollárban 4184-ről 3041-re esett vissza. Az átlagfizetés ma 10 573 hrivnya (406 dollár), öt évvel ezelőtt 3619 hrivnya (452 dollár) volt. Mindennek az a magyarázata, hogy az ukrán fizetőeszköz az elmúlt években több mint harmadára gyengült az amerikai valutához képest. Ebből fakadt az gyors üteme is, Porosenko elnökségének első évében 25 százalékos, 2015-ben 43 százalékos volt a pénzromlás mértéke. A fordulat 2006-ban következett be, és a múlt évben – 2013 óta először – lett ismét egy számjegyű, 9,8 százalékos a pénzromlás üteme.
Sok mindent elmond az ukrán gazdaság állapotáról, hogy az ország legnagyobb hitelezői a saját állampolgárai, akik külföldön keresik a kenyerüket. Már 2013-ban is 8,5 milliárd dollárt küldtek haza az ukrán vendégmunkások, tavaly viszont már 14 milliárdot. Becslések szerint 8 millióan próbálnak az ország határain kívül boldogulni. A legfrissebb statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ország lakossága ma 42,1 millió, Porosenko első évében ez a szám 3,3 millióval volt több. Szembetűnő az ország gazdasági kapcsolatainak alakulása is, az, hogy az orosz függést mennyiben váltották ki az európai piacok. Az Euromajdanig – ahogy a kijevi Függetlenség terét az ott demonstrálók hívták – Oroszország volt Kijev legfőbb gazdasági partnere. 2013-ban 14,79 milliárd dollárt tett ki az ukrán kivitel, az pedig 23,1 milliárdot. Akkor az Európába irányuló összkivitel 16,85 milliárd dollár volt, a behozatal pedig 28,3 milliárd. 2018-ra az orosz majd egyötödére, 3,7 milliárd dollárra esett, az import pedig 8 milliárdra. Ez a teljes kivitelnek csupán a 9, a behozatalnak pedig a 14 százaléka.
Ezzel szemben a külkereskedelmi mérleg 40 százaléka az EU-s piacokra tevődött át. Tavaly az unió tagállamaiba irányuló termékek és szolgáltatások exportja elérte a 23 milliárd dollárt, a behozatal pedig jócskán meghaladta a 26 milliárdot. A preferenciaváltás mindenekelőtt a Kijev és Brüsszel között még 2014-ben megszületett társulási egyezményből fakadt. Ezt csak élénkítette a 2017 szeptemberében életbe léptetett szabadkereskedelmi egyezmény, amely hét fejezetből és ezer oldalból áll, a teljes megvalósítása 2025-ig esedékes. Jelenleg – a kijevi hivatalos közlés szerint – 42 százalékos a megvalósítási szintje, ám szakértői becslések szerint még az egyötöde sem teljesült.
