Iránytűt keresnek a feltörekvő devizák

Nagyjából az évtized derekáig a forint és a régiós devizák szorosan együtt mozogtak az úgynevezett high-yielder országok fizetőeszközeivel, különösen a török lírával. A líra volt a 2010-es évek elején a fejlődő és feltörekvő piacok egyik benchmark devizája, az eszköz mozgása mutatta az irányt a befektetőknek. A líra a hasonló makrogazdasági fundamentumok miatt válhatott iránytűvé a kelet-közép-európai régió piacain. Törökországban a kamatszint akkoriban hasonló volt, mint a régióban, és hasonló pályán mozgott az infláció is. Hasonlók voltak a belső piaci folyamatok is: a devizahitelek magas aránya, a bővülő belső fogyasztás, a magas munkanélküliség.

Az évtized közepére azonban a török gazdaság elszakadt a régiónktól, és a líra is elvesztette benchmark deviza szerepét. Recep Tayyip Erdogan nyomására folyamatos volt a kamatvágások sora, a gazdaságot pedig főleg dollár- és euróhitelekből túlfűtötték. Az állami tulajdonú bankok öntötték a hiteleket a gazdaságba: a magánszektor adóssága az évek alatt a GDP 170 százalékáig kúszott fel. A fogyasztás növekedett, de a termelékenység stagnált: tartósan mínuszba fordultak a külső egyensúlyi mutatók és a költségvetés is, állandósult az ikerdeficites állapot. Mindez súlyos devizaválsághoz vezetett, amelyből Törökország azóta sem evickélt ki: az ország recesszióban van, a deviza rendkívül sérülékeny, az országot pedig a nagy hitelminősítők mind leminősítették a bóvli kategóriába.

Eközben hazánk gyakorlatilag az ellentétes utat járta be: a válság után a külső egyensúlyi mutatók pluszosak lettek, az eladósodottságunk szintje csökkent és a szerkezete is javult. A forint ugyan historikus szinteket nézve gyenge, de ennek hátterében inkább a jegybanki szándék áll, nem a piaci bizalmatlanság, mint Törökország esetében. A folyamat eredményeképp Magyarországot néhány éve már mind a három nemzetközi hitelminősítő a befektetésre ajánlott kategóriába helyezte vissza.

Ráadásul 2015 végére az Európai Központi Bank lazítása és a Fed szigorítása együtt az euró-dollár keresztárfolyam zuhanásához vezetett, ami teljesen átírta a korábban megszokott korrelációkat – hangsúlyozta lapunknak Virovácz Péter. Az ING Bank vezető elemzője szerint azóta a befektetők a régiónkra mint az euróövezet kiterjesztésére tekintenek. „Az elmúlt három-négy évben a fejlődő piacokkal való korreláció mérséklődött, és sokkal inkább az euróövezeti sztorik, valamint a hazánkra jellemző országspecifikus sokkok alakítják az árfolyamot.”

A fejlődő piacokon sokáig etalonnak tekintett BRICS-országok devizáinak többsége is elvesztette azóta benchmark jellegét. Brazília az évtized második felére gazdasági válságba süllyedt, a reál értéke pár év alatt megfeleződött. Oroszországot a Krím félsziget elfoglalása és a kelet-ukrajnai harcok támogatása miatt nemzetközi szankciók sújtották, amit a gazdaság és a rubel is nagyon megérzett, a recesszió mellett a deviza értéke a felére esett vissza. Dél-Afrikában a politikai rendszer átláthatatlansága, a magas korrupció, az alacsony produktivitás és a laza monetáris politika szült válságot a devizapiacon, a rand is elvesztette értéke felét az évtized derekára.

A két kivétel az indiai rúpia és a kínai jüan. India sikerrel vészelte át a válságot, azóta 5 százalék fölötti ütemben bővül a gazdasága úgy, hogy sem a kormány, sem a háztartások, sem a vállalatok nem adósodtak el. Az évtized elején a 10 százalék feletti inflációt tartósan sikerült előbb 6, majd 4 százalék alá lassítani. A rúpia nem is vesztett számottevően az értékéből az évtized során. Ám ma hiába a világ hetedik legnagyobb gazdasága az indiai, a rúpia súlya a világkereskedelemben annyira elenyésző, hogy nem szolgálhat benchmark devizaként a fejlődő piacoknak. Nem úgy a kínai jüan. Kína gazdasági növekedése folyamatosan lassult ebben az évtizedben, évi 12 százalékról 6 közelébe, de ez tervezett volt. A kormány az exportról a fogyasztásra helyezi át a hangsúlyt, az országnak már a belső piaca is jelentős. Eközben dollárszázmilliárdokat fektettek a hazai infrastruktúrába, energetikába, a munkaerőpiacba, a pénz- és tőkepiacokba: az ország egyértelműen a fejlett gazdaság státuszára tör. Ahogy Virovácz Péter is megjegyezte: a fejlődő devizák közül egyértelműen a kínai jüan lépett elő mint meghatározó erő, összhangban a kínai gazdaság globális térhódításával.