Nem az extrák adják a márka nimbuszát

A német prémiumautók gyártói többek között a Mercedes klasszikus típusainak lehetnek hálásak az óriási népszerűségükért, ugyanis ezek a 70-es és 80-as években gyártott autók még akkor is megőrizték méltóságukat, amikor elérték a bűvös egymilliomodik kilométert. A használtan is értékes W123-as és W124-es sorozatban nem számított ritkaságnak a fapados alapkivitel, amelyet Becker rádióval és jobb esetben tolótetővel rendelt az első tulajdonos. A többnyire Németországból magánimport útján hazánkba kerülő autókkal szerzett tapasztalatok is megerősítik, hogy nem az extrák miatt alakult ki a márka nimbusza. A gyártóknak azonban presztízskérdés a folyamatos szolgáltatásbővítés, ezért ritkán jut el hozzánk egy belépőszintű prémiummodell. A Limited Edition fantázianevű, kvázi alapkivitelű E-osztály éppen azért számít különlegesnek, mert szinte minden hiányzik belőle, ami nélkül 2019-ben nem lehet élni. Bár a W213-as a bemutatásakor kézi váltóval is elérhető volt, ma már szériatartozék a hagyományos, kilencfokozatú, automatikus szerkezet, amelyet a leggyengébb, 2,0 literes, 184 lóerős, turbós benzinmotorhoz kapcsolnak. Még ebből a kedvező alapárú változatból sem hiányzik a 4Matic összkerékhajtás, ahogy az aktív fékasszisztens, az elektronikusan vezérelt lengéscsillapító, a LED-es fényszóró, a térdlégzsák, a kétzónás légkondicionáló, az ülésfűtés, a multifunkciós kormánykerék sem, sőt a nagyobbik, 66 literes üzemanyagtartály is benne van a csomagban 11,97 millió forintért. Ennyiért egy felső középkategóriás Mercedest kapunk, amely fehérben, az alapáras, 17 colos könnyűfém felnikkel is maradéktalanul elegáns, méltóságteljes limuzin. A spórolás jelei csak az utastérben láthatók. A szövetülések kényelmesek, mégis talán ezek a tesztautó leggyengébb pontjai, az E-osztályhoz elérhető drágább ülések jobb tartást adnak. Mivel csak a támla állítható motorosan, a gombja sem az ajtóra, hanem az ülésre került. Feltűnő különbség a nemzetközi bemutatón és az itthon próbált összes E-osztályhoz képest a dupla digitális kijelző hiánya, illetve az analóg műszeregység, amely pusztán azért szembetűnő, mert egy képernyő helyére került. Egyébként illik az autóhoz, és jól olvasható, a két kerek óra között pedig ott van a fedélzeti számítógép szépen integrált képernyője. A központi kijelző ebben a konfigurációban 12,3 colos, a navigáció-előkészítés mellett az online szolgáltatásokhoz (például valós idejű forgalmi információkhoz) szükséges kommunikációs modult és okostelefon-tükrözést is tartalmaz. Miközben a középkonzolon egy gombsorral kevesebb van, a kormányon ott található a két érintésérzékeny felület, amellyel a fedélzeti számítógép és a központi kijelző menüjét érjük el. Bár a dekoráció egyszerű ezüst és hangulatvilágítás sincs, az anyagminőséget nem érheti kritika, de a formák és az ergonómia is megegyezik a drágább kivitelűekéivel. Nagyvonalú a helykínálat, megfelelő a kilátás, a vezetőülésből nemcsak a forgalmat, hanem a motorháztetőn álló csillagot is lehet látni. Ez emocionális szempontból fontos, például az Avantgarde kivitelnél ez az egyedi stíluselem a hűtőmaszkba került, megfosztva a sofőrt a látványától. A figyelmünket elterelő extrák hiányában csupa olyasmivel nyeri el tetszésünket az E-osztály, amiért ma is büszkén hordhatja a csillagot a Mercedes. Kis tempónál is élmény a vezetése, fenségesen gurul, szinte lebeg az út felett. Nem hiányzik belőle a légrugózás, a magas oldalfalú, kis átmérőjű gumikkal végre a nagy elődökéhez hasonlóan kényelmes az acélrugós futómű. Az úthibákon áthaladáskor ugyan érezhetően feszes a felfüggesztés, kanyarban hálásak leszünk ezért, hiszen nagy tempónál is stabil, precízen irányítható marad az autó. A kormánya gyors és kifejezetten direkt áttételezésű, erőszükséglete ideális, a karosszériához hasonlóan masszív, mégis könnyed. Az összkerékhajtás előnyeit a tesztprogram során nem tudtuk kiaknázni, túlkormányzottságra egyáltalán nem hajlamos, viszont fordulékony az E 200-as. A kiváló hangszigetelés ellenére enyhén beszűrődik a gördülési zaj és a benzines motor kellemes hangja, amely 300 newtonméteres nyomatékának köszönhetően megfelelően mozgatja az 1,6 tonnás E-osztályt, és élénken reagál a gázadásra. A váltó feltűnésmentesen kapcsolgat, hogy az autó a lehető legtakarékosabban működjön, a fékek pedig kifinomultan lassítják. A 184 lóerő elég sok ahhoz, hogy a Mercedeshez méltó higgadtsággal, de dinamikusan haladhassunk, és értékeljük az igényes műszaki kivitelezést. Előbb-utóbb persze elkezdünk hiányolni olyan extrákat, mint a tolatókamera, és nem mindenki lesz elégedett a 10,6 literes fogyasztással. Nekik készül a 11,9 millió forinttól kapható 2,0 literes, 160 lóerős, dízelmotoros Limited Edition – összkerékhajtás helyett tolatókamerával…

A márka lehetőségeihez képest puritán a műszerfal, az összkép mégis igényes

Összegzés

Alacsony felszereltséggel sem okoz csalódást az E-osztály, sőt, bebizonyítja, hogy nem csak az extrák mennyisége határozza meg a Mercedes kvalitásait.