Útjára indul a rulettgolyó Japánban
Az amerikai stílusú kaszinóvárosok engedélyezésével a szerencsejátékosok régi vágyát teljesítette a japán parlament. A téma nem új keletű, évek óta szenvedélyes viták tárgya volt a törvényhozók körében, végül az addikció, valamint a szervezett alvilág esetleges megerősödésének veszélyét félresöpörve tavaly győzött a lobbi, amely az idegenforgalom felfuttatásával, az állam koncessziós bevételeinek megugrásával érvelt. Az is szempont volt, hogy a szerencsevadászok milliárdokat költenek el makaói és hongkongi kaszinókban, ennek a pénznek sokkal jobb helye lenne a japán gazdaságban. Annyi kompromisszum született a szabályozásban, hogy egyelőre három kaszinóváros felhúzását engedélyezik a japán törvények, ezekre pedig pályázniuk kell a városoknak, természetesen a leendő üzemeltetőkkel is konzultálva. A hivatalosan integrált pihenőkomplexumoknak nevezett egységekre Oszaka, Nagaszaki és Vakajama már hivatalosan beadta a kérelmét. Csatlakozott a napokban a Tokiói-öböl partján fekvő, a fővárosból könnyen és gyorsan elérhető Jokohama is, polgármestere, Fumiko Hajasi szerint a város előtt álló húsz-harminc év fejlődési irányát meghatározza, ha elnyerik a kaszinókoncessziót. A többi város is saját stratégiát épített a kaszinókoncepció köré.
A tét szokás szerint hatalmas: a 128 milliós lakosság számára eddig tiltott volt a kaszinózás, legfeljebb a hagyományos japán játékokat űzhették, példaként a flipperhez hasonlító pacsinkót érdemes említeni, amelyet 9800 erre szakosodott szalonban lehet játszani. Tizenegy japán felnőtt közül egy rendszeresen hódol a függőleges flipperezésnek. A függőség kialakulását azzal próbálják megakadályozni, hogy hetente legfeljebb háromszor léphetik át valamelyik szalon küszöbét a játékosok, és korlátozzák az elszórakozható pénz mennyiségét is. A játékosok pénzre csak kerülő úton válthatják nyereményüket, az igazi nyertes azonban a pacsinkoszalonok üzemeltetői mellett maga az állam, amely a Business Insider szerint évi kétszázmilliárd dollárhoz jut a golyók pörgetéséből. Ebből a kaszinók biztosan elvisznek valamennyit, de a két játékforma alapvetően megfért egymás mellett, főként a pacsinko országos lefedettségének köszönhetően.
Legális a sportfogadás, bicikli-, hajó- és lóversenyek eredményeire szabadon tippelhetnek a japánok, akik amúgy legendásan takarékosak, inkább államkötvényekbe fektetik a pénzüket, semhogy elverjék azt holmi játékokon – persze a pacsinko, az más. A nyitásról az elvi döntést már 2016 decemberében meghozták, azóta a kapcsolódó jogszabályok dzsungelében tettek rendet a törvényhozók, csakhogy a csigatempó azzal járt, hogy a 2020-as tokiói olimpiára érkező turisták millióinak ez a szórakozás kimarad a Japánban szerezhető élmények köréből. A politikusok azonban már túlléptek ezen, inkább a megfontoltság jellemzi őket a kaszinóipar által képviselt, becslések szerint évi több mint húszmilliárd dolláros piac kereteinek megszabásakor.
Az is igaz, hogy helyi tapasztalatok híján a professzionális üzemeltetéshez külföldről kell segítséget hívniuk. Azaz nem kell, hiszen a nagy amerikai üzemeltetők már tűkön ülnek, és gyűjtik a milliárdokat, hogy végre elkezdhessék a beruházásaikat a szűz piacon. A Reuters információi szerint a Wynn Resorts, az MGM Resorts International és a Caesars Entertainment Corp. már javában készül a kiírandó üzemeltetési tenderekre. Szakértők az indulás lehetséges dátumát 2022–2023-ra teszik. A Daiwa Research korábbi számításai szerint az engedélyt szerző óriáskaszinók éves szinten tízmilliárd dolláros hasznot könyvelhetnek el, ez pedig a japán GDP 0,2 százalékával egyenlő.
