Percekkel a hétfő esti határidő lejárta előtt jelentette be az 2020-as költségvetéséről szóló megegyezést Johan Van Overtveldt, az Európai Parlament költségvetési bizottságának elnöke. A pénteken kezdődött egyeztetéseket egy ízben fel is függesztették. Ha a tárgyalások összeomlottak volna, Brüsszel kénytelen lenne új javaslattal előállni.
A büdzsé a hétéves ciklus utolsó időszaki költségvetése. Csak egy évre szól, mégis nagy a tétje, nem csak azért, mert előreláthatólag ez lesz az utolsó év, amikor Nagy-Britannia még EU-tag. Az egyeztetésekkel párhuzamosan folytak a tárgyalások a következő ciklus kiadásairól, és ezek is késélen táncolnak: a britek kilépnek, a német gazdaság a szélére került egy kancellárváltás előtt, a felzárkóztatási pénzekre pedig a közép- és a dél-európaiak egyaránt éhesek. Ha jövőre sem egyeznek meg a hétéves, 2021–2027-es időszakra szóló büdzsé keretszámairól, a 2021-es évre a jövő évi költségvetéssel fordulhat rá az unió, és amíg nincs más, minden évben a 2020-ashoz kell visszatérni.
A jövő évi költségvetést még úgy számolták, hogy a britek – akik legkésőbb január 31-én tervezik elhagyni az uniót – még befizetők lesznek. Nemcsak a tagállamok egyetértésére volt szükség, hanem az Európai Bizottságéra és az Európai Parlamentére is. A tárgyalások utolsó körében négymilliárd eurón folyt a vita: a tagok mintegy 167 milliárd eurót, a parlament 171 milliárdot költött volna. Végül nagyjából félúton, 168,7 milliárd eurós kötelezettségvállalásban egyeztek meg. Ebből 153,6 milliárdot kell jövőre elkölteni.
Az egyik legnagyobb fejezetre, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra költhető összeg a 2019-es kötelezettségnél 2,5 százalékkal több, 58,6 milliárd euró lehet. A teljes büdzsé 21 százalékát fordítanák a klímaváltozás elleni programokra, és 1,2 milliárd eurót különítettek el a Galileo műholdas navigációs rendszerre, hogy a jövő év végére 1,2 milliárd embert szolgálhasson ki.
Monika Hohlmeier német keresztényszocialista európai parlamenti tag elmondta a DPA-nak, hogy 85 millió euróval csökkentették Törökország támogatását a sajtószabadság és a jogállam hiányosságai miatt. Ez előrevetítheti, hogy a hétéves költségvetés tárgyalásán is lesznek törekvések politikai feltételekhez kötni az egyes közép-európai tagállamoknak, köztük Lengyelországnak és Magyarországnak jutó kiutalásokat. Ezt Varga Judit magyar igazságügy-miniszter korábban elfogadhatatlannak nevezte.
Az új ciklus tárgyalásai több más okból is nehéznek ígérkeznek. Nagy-Britannia már nem utal pénzt, a fejlesztési forrásokért nagy a tülekedés, és az öt nagy nettó befizető – Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia és Svédország – szigorú költségvetést akar. Az Európai Bizottság a Nagy-Britannia nélküli összes bruttó nemzeti jövedelem 1,1 százalékának megfelelő költségvetést javasol, az Európai Parlament azonban 1,3 százalékot szeretne.
Németországnak növelnie kellene befizetéseit, ennek a nehézségeit azonban érzékelteti, hogy Angela Merkel kormányzata annak ellenére is ragaszkodik a költségvetési többletet előíró „fekete zéró” elvhez, hogy a német gazdaság közel került a recesszióhoz, és az Európai Központi Bank, a német szakszervezetek és munkaadók ritka összhangban, vállvetve követelik a kiadások növelését és a beruházások ösztönzését. A szociáldemokrata pénzügyminiszter, a kancelláraspiráns Olaf Scholz ugyan azt mondta, „egy igazi krízisben költenénk a pénzt, mint az ördög”, de a mai helyzet nem hasonlít a 2008–2009-es válsághoz.
A tervek szerint
58,6
milliárd euró jutna gazdasági, társadalmi
és területi kohézióra
