A múlt hét végén az euró árfolyamára is nyomást gyakorolt a Bloombergen megjelent, nem megerősített értesülés, amely szerint Németország addig nem fog gazdaságélénkítő intézkedéseket bevezetni, amíg a munkanélküliségi ráta nem növekszik számottevően. Éjszakába nyúló viták után a parlament alsóházának költségvetési bizottsága péntekre elfogadta a 2020-as költségvetési tervet, amely 362 milliárd euróban szabja meg a költések határát. Ez kissé magasabb az első vitairatoknál, amelyek 360 milliárd eurót tartalmaztak, de összhangban van a hosszú távú tervekkel.
Eckhardt Rehberg, a CDU költségvetési szakembere, Angela Merkel tanácsadója kiemelte, hogy Németország nem vesz fel új hitelt, mivel rendelkezik a megfelelő bevételekkel, hogy a prioritásokat finanszírozza. Olaf Scholz pénzügyminiszter úgy fogalmazott, hogy megfelelően időzített és célzott eszközöket kívánnak csak bevezetni, így egy esetleges krízisnél lenne lehetőség a munkanélküliek megsegítésére. Scholz szerint most nincs krízis, egyszerűen a gazdaság lassabban nő, amit ő elsősorban külső faktoroknak tulajdonít, mint például a kereskedelmi háborús feszültség erősödése. Ugyanakkor véleménye szerint a nagyon magas, bár az 5 százalékos ráta historikus összehasonlításban alacsonynak mondható. Scholz azonban valószínűleg már számol a Daimler múlt csütörtökön bejelentett leépítési tervével is, amely 2022-ig a személyi kiadások 1,1 milliárd eurós csökkentését irányozza elő. A Bloomberg számításai szerint csak a német termelőszektorban idén ezzel együtt 80 ezer embert érintő elbocsátási tervet jelentettek be.
Bár egy kisebb élénkítő csomagot már bevezettek klímavédelmi célok finanszírozására, Scholz szerint sosem volt specifikus ok, amiért a nagyobb mértékű fiskális lazítás témája előkerülhetett volna kormányszinten. Sőt, a német pénzügyminiszter kifejtette, hogy egy ilyen intézkedés kontraproduktív lenne, mivel a monetáris és szerinte a költségvetési politika is támogató, a negatív hatások pedig kívülről érkeznek.
Az alkancellár kommunikációja azonban kissé ellentmondásos, szeptemberben még úgy fogalmazott, hogy Németország kész sok-sok milliárd eurót a gazdaságba pumpálni, hogy egy szignifikáns gazdasági lassulást ellensúlyozzon, bár akkor kiderült, hogy az azóta elindított klímavédelmi program mellett érvelt így.
A másik oldalról egyre többen szeretnék a német kormányt a stimulus szükségességéről meggyőzni. Elsősorban a német gazdaság méretével, a gyenge euróból származó előnyök kihasználásával és azzal a költségvetési többlettérrel érvelve, amelyet a szigorú gazdálkodás az elmúlt tíz évben összegyűjtött. A tavalyi 1,9 százalék után idén 1 százalék lehet a költségvetés többlete, miközben az államadósság a 61,9 százalékán állt tavaly év végén, így a maastrichti kritériumok szerint jövőre megnyílna a lehetőség a többletköltekezésre. 2023-ra a GDP-arányos államadósságot 51 százalékra kívánja mérsékelni a német kormány, ez pedig gyakorlatilag alig enged mozgásteret.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke már szeptember elején felhívta az európai államok figyelmét a fiskális stimulus szükségességére, amit hivatalba lépése után, október végén megismételt. A lazítást követelők sorába beállt a Nemzetközi Valutaalap, az amerikai kormányzat részéről nyilatkozó politikusok és az EKB több döntéshozója is. A múlt hét végén Francois Villeroy de Galhau Frankfurtban megtartott beszédében a francia jegybank részéről hívta fel a figyelmet a hatékony és a megfelelő időben bevezetett gazdaságélénkítés szükségességére.
