Stílusos belépő a CLA Coupétól

Kisebbfajta forradalmat jelentett a márka életében a Baby Benznek becézett 190-es 1982-es bevezetése, mára azonban annyira kiszélesítették a kínálatot, hogy kompakt autóból is négy különbözőt kínál a Mercedes. Ebből kettő szinte teljesen egyforma, a limuzin A osztály és a CLA Coupé viszont nemcsak formailag, hanem technikailag is többet nyújt.

A tesztelt konfiguráció esetében ez 1 182 370 forint felárat jelent, ami ebben az árkategóriában nem is számít soknak, hiszen ennyiért a piac egyik legszebb négyajtósát kapjuk. Sokat számít, hogy a rendszámtábla átkerült a csomagtérfedélről a lökhárítóra, és a laposabb hátsó lámpákra is szükség volt, hogy elődjénél vonzóbb és elegánsabb legyen a második generáció. Az orron a kisebb fényszórók mellett cápaorr láttatja nagyobb és drágább autónak az újdonságot. Átlagos testalkatúaknak megfelelő a helykínálat, az elöl ülők kényelmesen elférnek, de a kupés kialakítás miatt hátul korlátozott a fejtér. A más modellekből már ismert trendi és karakteres elrendezés a széles digitális kijelzővel, a turbinaszerű szellőzőkkel, a minőségi anyagokkal, valamint a minden egyes szegletben elrejtett, akár kétszínű hangulatvilágítással, méltó a Mercedeshez, prémiumhangulatot garantál. Hasonlóan fontos az eltalált ergonómia, amely a fizikai gombok és kapcsolók meglétének, a többféleképpen is használható vezérlőnek, az érintésérzékeny felületeknek és a friss MBUX fedélzeti rendszernek is köszönhető. A beszédfelismerő hangvezérlés ugyan csak világnyelveken működik, és egy kis fejtörést okoz a használata, megfelelő parancsok esetén azonban jól funkcionál. Még humora is van, a BMW-kre vagy a Teslákra például epés megjegyzéseket is képes tenni! Közérzetünket javítja az üvegtető, mindkét karunkkal kényelmesen könyökölhetünk, a tetőoszlopok, a műszerfal kialakítása, sőt még az övvonal magassága is jó kilátást enged a vezetőülésből.

Könnyű megszeretni a CLA-t, pedig a 200-as változat hajtáslánca nem ér fel a külső és a belső nívójával. Erről nem a Renault-val közösen fejlesztett, 1,3 literes, turbós benzines tehet, 163 lóerős teljesítménye és 250 newtonméter nyomatéka elegendő az 1,4 tonnás autó dinamikus mozgatásához. A csendesen duruzsoló motort elnyomja a gördülési zaj, így szinte észrevétlen maradhatna, ha nem szólna bele a működésébe a hétfokozatú, duplakuplungos váltó. Az előnyeit csak akkor érezzük, ha nagyobb tempóval, folyamatosan haladunk, akkor finoman, gyorsan kapcsol, de városban, ahol gyakori elindulások és megállások törik meg a lendületet, zavarba jön, és úgy viselkedik, mint egy tanulóvezető. A rángatást, a motor bőgetését és a kuplung csúsztatását csak rendkívül visszafogott gázpedálkezeléssel lehet elkerülni, vagy a többféle üzemmódból választhatunk egy másikat. Sportállásban a váltófülekkel magunk kapcsolgathatunk anélkül, hogy az elektronika egy bizonyos idő után visszavenné az irányítást. Eco módban meglepetést okoz, ugyanis a problémák döntő többsége megszűnik, a működése kisimul, ami egyértelműen arra utal, hogy a programozásban kell keresni a hibát. Mivel a tesztautónk még előszériás példány, a végleges változatokban valószínűleg jobban működik majd az elektronika. A kiváló futóműnek és az erős, jól adagolható fékeknek köszönhetően élvezetesen vezethető a CLA. Hangolás tekintetében valószínűleg a hazainál jobb minőségű úthálózat volt az etalon, ezért rugózik az úthibákon a komfortosnál egy árnyalatnyival feszesebben. Ezt feledteti a precíz kormányzás és a viszonylag kis tömeg, amelynek köszönhetően benzines létére takarékos a 200-as, akár 7,0 liter körüli átlagfogyasztással is járhatunk vele.