Peking nem akar függeni az Egyesült Államoktól

Hathetes mélypontra süllyedt a határidős jegyzésekben a szója ára pénteken, és esett a kukoricáé is, mivel az amerikai–kínai kereskedelmi megállapodás első szakaszának az aláírása után még mindig semmi jele, hogy Peking sürgősen teljesíteni szándékozná egyik legfontosabb vállalását. Az egyezmény az idén és jövőre legalább évi 32 milliárd dollár értékű pótlólagos kínai agrárimportot tartalmaz, amelyből pontosan meg nem határozott részt tenne ki a legnagyobb és legfontosabb tétel, a szója. A Reuters jelentése szerint azonban a washingtoni agrártárca egyetlen új kínai megrendelésről sem tudott még beszámolni. Egyelőre maradt az amerikai szójára kivetett 30 százalékos kínai büntetővám is.

A megállapodás fellelkesítette az amerikai agrártermelőket, bár szakértők azonnal figyelmeztettek, hogy ilyen mennyiségű pótlólagos élelmiszert és takarmányt Kína egyszerűen képtelen befogadni, hacsak nem akar túlságosan Washingtontól függeni. 2017 előtt 18 egymást követő évben az Egyesült Államok volt Kína legnagyobb agrárexportőre, az onnan származó évi 24 milliárd dolláros forgalom adta a teljes kínai agrárexport 20 százalékát. A vámháború viszont két dologra biztosan megtanította a kínai vezetőket: egyrészt, hogy a túlságos függőség a lehető legrosszabb ötlet, másrészt pedig, hogy az Egyesült Államok nem megbízható partner, mert bármelyik pillanatban kénye-kedve szerint változtat a feltételeken. A Bloomberg elemzése szerint ezért a farmereknek fel kell készülniük rá, hogy hosszú távon rosszul járnak majd. „Ha zavar keletkezik az ellátásban, különösen olyan érzékeny területen, mint az élelmiszer, akkor muszáj diverzifikálni az ellátási láncot, hogy ne váljanak túlságosan függővé egyetlen beszállítói piactól” – hangsúlyozta a lapnak David MacLennan, a világ legnagyobb agrártermék-kereskedője, a Cargill vezérigazgatója. A megfelelő mennyiségű élelmiszer biztosítása pedig az 1980-as évek óta a kínai kormányzat prioritásai közé tartozik. Kína a következő két évre vonatkozó vállalásait talán teljesíti, bár egyelőre ez is kétségesnek tűnik. Hosszú távon azonban több forrásból szerzi majd be a szükséges agrártermékeket, ami nagyszerű lehetőséget teremt az amerikaiak nagy versenytársainak, például Brazíliának, Argentínának és Oroszországnak. Ez pedig visszaüt majd az amerikai mezőgazdaságigép-gyártókra – többek közt a Deere-re – is, több milliárd dollárt veszíthetnek, ha a kínaiak más piacról szerzik be az élelmiszert.