Nem kérnek a reformgyámságból a déliek

T úl sok dologban van véleménykülönbség, nem tudom elképzelni, hogy megállapodás születik a hét végén – nyilatkozta az Euractivnak Karoline Edtstadler, az európai uniós ügyek osztrák minisztere. A kiadásokat sokalló és a hozzájuk tartozó feltételeket keveslő takarékos négyes más politikusai is pesszimistán nyilatkoztak. Egyre valószínűbb, hogy a péntek és a szombat nem lesz elég az EU állam- és kormányfőinek, hogy megállapodjanak a javasolt kilábalási alapról és a hétéves költségvetésről, és új csúcsot kell majd összehívni.

Az Európai Bizottság 750 milliárd eurós, kétharmad részben támogatásokból és egyharmadában kölcsönökből álló kilábalási csomagot javasol. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke 1074 milliárd eurós keretösszeget indítványozott a 2021–2027-es költségvetéshez, kevesebbet az 1100 milliárd eurós eredeti tervnél. Ezt kedvezően fogadták a takarékos négyek – Ausztria, Hollandia, Finnország és Svédország –, de az elmúlt hetek kétoldalú találkozói után született nyilatkozatok azt mutatják: lényegesen nagyobb engedményeket akarnak. Angela Merkel német kancellár, miután Berlinben Pedro Sánchez spanyol kormányfővel találkozott, elismerte, hogy nagyok a nézetkülönbségek. „De a német oldalról mi egy bizonyos kompromisszumtartalékkal megyünk majd Brüsszelbe” – tette hozzá.

A járvány által keményen megtépázott déli államok, köztük Olaszország és Spanyolország, amelyek a tervezett alap legnagyobb haszonélvezői lennének, mielőbb pénzhez szeretnének jutni – feltételek nélkül. Sánchez és Giuseppe Conte is júliusi megegyezést sürget, ahogy Merkel és Emmanuel Macron francia elnök is. A takarékos négyek azonban kifogásolják, hogy a javaslat nem garantálja a pénzek jó felhasználását, azzal érvelve, hogy a déliek a kellő reformok híján már jóval a járvány előtt rosszul teljesítettek. Olaszország, amelynek GDP-je nagyot zuhanhat az idén, valóban az eurózóna növekedési átlaga alatt teljesített az elmúlt években. Roberto Gualtieri olasz gazdasági és pénzügyminisztert odahaza is érte olyan bírálat, hogy csak osztogat, és nem gondol a jövőre. Carlo Bonomi, a befolyásos Confindustria ipari szövetség elnöke például úgy fogalmazott, hogy Gualtieri politikája a vírusnál is több kárt okozhat.

Stefan Löfven svéd miniszterelnök – aki inkább hitelt adna, mint segélyt – nehéznek, de nem lehetetlennek nevezte a megegyezést, miután Stockholmban fogadta Sánchezt. A takarékos országok informális vezetőjének tartott Mark Rutte holland miniszterelnök – akinek keményvonalas álláspontja hazájában népszerű – azonban pesszimizmusát hangoztatta a holland parlament ülésén. „Támogatások csak nagyon szigorú feltételek alapján adhatók – húzta alá, hozzátéve –, nem tudom, hogyan adhatnánk ajándékba eurómilliárdokat komoly reformok ígérete és az ezek megvalósulására adott módszerek, garanciák nélkül.”

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök, miután Merkellel találkozott, világossá tette, hogy nem fogadnák el a reformgyámságot. Az osztrák miniszter, Edtstadler pedig kizárta a gyors megegyezést. „Amiről még mindig intenzív tárgyalások kellenek, az a támogatások és a kölcsönök viszonya, és ebben a kontextusban az újjáépítési alap összege. Hol van megírva, hogy csak 750 milliárd euró lehet? Nem egyedül mi sokalljuk ezt az összeget” – tette hozzá.