Szélesebb lesz az ajtó az EU-s cégek előtt

Az Európai Unió soros elnöksége képviseletében Angela Merkel kancellár, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Charles Michel, az Európai Tanács vezetője és Hszi Csin-ping kínai államfő tegnap video­konferencián adta végleges áldását a befektetési megállapodásra, amelynek megszületésével majdnem hétéves tárgyalási folyamat zárult le. Az egyezmény az

Európai Bizottság értékelése szerint „javítja az európai hozzáférést az 1,4 milliárd lakosú kínai piachoz”, többek között olyan „kulcsfontosságú szektorokban, mint az alternatív meghajtású gépjárművek gyártása, a felhőszolgáltatás, a pénzügy és az egészségügy”. Az egyezmény bizonyos szinten szabályozza a kikényszerített technoló­giai transzfer tilalmát, az állami szubvenciók átláthatóságát és az állami tulajdonú vállalatokkal kapcsolatos eljárásokat. Kína számára pedig a megállapodás kölcsönösségi alapon lehetőséget nyújt befektetésekre a megújuló energia területén.

Az EB közleménye szerint Kína a tárgyalások során a piaci hozzáférés mellett két másik kulcsterületen – az egyenlő versenyfeltételeket és a fenntartható fejlődést illetően – is megtette a szükséges jelentős engedményeket. „Az elért eredmény a legambiciózusabb, amelybe Kína valaha harmadik féllel beleegyezett” – hangsúlyozza a dokumentum. Peking valóban hosszú ideig ellenállt a kérésnek, hogy megszüntesse az uniós befektetéseket nehezítő korlátozásokat, és csak Joe Biden elnökválasztási győzelme után vált a hozzáállása rugalmassá, de bizonyos területeken az uniós befektetők továbbra is kénytelenek közös vállalatot alapítani, és ennek következtében megosztani a technológiát helyi partnerekkel.

Kulcsfontosságú és egyúttal sok bírálatot kiváltó kérdés volt a Kínában állítólag bevett gyakorlatnak számító kényszermunka is.

A bizottság szerint azonban a tárgyalások során Peking elkötelezte magát, hogy „folyamatos és lankadatlan erőfeszítéseket tesz” azoknak a nemzetközi normáknak az elfogadására, amelyek tiltják a kényszermunkát. A Politico értesülése szerint ez lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Parlament egészen addig elhalassza a megállapodás ratifikálását, amíg Peking be nem váltja az ígéretét. Különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) két dokumentumának kínai elfogadása fontos Brüsszel számára: az egyik a kényszermunka tilalmáról, a másik az annak felszámolásáról szóló CO29, illetve C125 konvenció. Mivel a megállapodást minden tagállam törvényhozásának el kell fogadnia, a ratifikálási folyamat legalább 2022 elejéig tarthat.

Kína már most is az EU egyik legfontosabb partnere. Az Eurostat adatai szerint a kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly elérte az 560 milliárd eurót; az EU 198 milliárd euró értékben exportált és 362 milliárd euró értékben importált árucikkeket Kínából. Az Egyesült Államok után Kínába irányul a legtöbb közvetlen befektetés az EU-ból, a Rhodium Group adatai szerint csak 2020 negyedik negyedévében 1,6 milliárd dollár értékben jelentettek be új projekteket uniós vállalatok.

A megállapodás ugyanakkor megnehezítheti a kapcsolatok rendezését a januárban hivatalba lépő új amerikai kormányzattal. Jake Sullivan, Biden jövendő nemzetbiztonsági tanácsadója a múlt héten megerősítette, hogy a megválasztott demokrata elnök „minél előbb szívesen konzultálna az európai partnerekkel a kínai gazdasági gyakorlatot érintő közös aggodalmakról”. Brüsszeli illetékesek azonban azzal érvelnek, hogy a befektetési megállapodás csupán kiegyenlíti az esélyeket, ugyanolyan előnyöket biztosít az EU számára, mint Washingtonnak a Kínával kötött kereskedelmi egyezmény első szakasza. A tagállamok közül egyébként egyedül Lengyelországnak voltak komoly kifogásai.