Németországban 3,9 százalékkal emelkedett a fogyasztói árak éves inflációs rátája augusztusban, ami 1993 decembere óta a legmagasabb érték. Ez az árváltozás megfelelt az elemzői várakozásoknak, és 0,1 százalékponttal haladta meg a júliusi értéket.
Havi összevetésben nem változtak az árak augusztusban. Az elemzők a belföldi kereslet folyamatos élénkülése mellett azzal magyarázzák a magas éves inflációt, hogy a tavalyi bázisévben, júliusban átmeneti áfacsökkentés történt, majd idén januártól ismét szinte minden áru és szolgáltatás áfakulcsa a korábbi szintre került vissza. Emellett a kőolajtermékek árának tavalyi csökkenése, és például a karbonkvóták árazásában januárban történt változás is jelentősen befolyásolja az árak éves bázisú változását – hangsúlyozta a Destatis. A harmonizált – amely összehasonlíthatóvá teszi az értékeket más európai uniós országok inflációs adataival, és amelyet az Európai Központi Bank (EKB) figyel – 3,4 százalékkal emelkedett a júliusi 3,1 százalék után. Ez az érték 2008 júliusa óta a legmagasabb, és szintén összhangban áll az előzetes várakozásokkal.
Elmar Voelker, az LBBW bank közgazdásza szerint az infláció a következő hónapokban minden bizonnyal tovább emelkedik.
A bázishatások mellett a magasabb termelői árak, az ellátási lánc zavarai miatt növekvő nyersanyagárak, valamint a gazdaság fokozatos megnyitása után megbillent kereslet-kínálati arány mind hatással vannak, és továbbra is hatással lesznek a fogyasztói árakra.
Így az év végére akár az 5 százalékot is megközelítheti az áremelkedés mértéke.
E mind növekvő értékek tovább mélyítik a szakadékot azok között, aki az infláció átmeneti és akik a tartós összetevőire figyelmeztetnek. Az egyik tábor úgy látja, hogy az infláció mozgatói csupán átmenetiek, és miután a bázishatás is megszűnik, a jövő év elején enyhülni fog, majd visszafordul. A másik tábor szerint viszont az árak növekedésével megindulhat a bérek fokozottabb növekedése is, hiszen a legfrissebb bejelentések azt mutatják, hogy a szakszervezetek a bértárgyalásokra a jelenlegi inflációs számokhoz, nem pedig az inflációs várakozásokhoz kötődő követelésekkel indulnak. A legfrissebb adatok szerint azonban a bérek növekedése még így sem tart lépést az árak emelkedésével, így egyelőre nem alakult ki bér-ár spirál, amelyet a tartós infláció előfeltételének tartanak.
Ugyanakkor a termelői és importárak további emelkedése a vártnál hosszabb ideig növelhetik az inflációs nyomást.
Ezt mutatja, hogy az Európai Bizottság felmérése szerint az előzetesnél nagyobb mértékben esett az euróövezeti gazdasági hangulatindexének augusztusi végleges értéke az előző havi csúcsról, miközben a termelői árak növekedésére vonatkozó várakozások rekordmagas szintre emelkedtek.
Az EKB jövő héti ülésén, nagy valószínűséggel az első tábor álláspontját hangsúlyozzák majd, vagyis amellett érvelnek, hogy az inflációt egy sor egyedi tényező hajtja. Philip Lane, Isabel Schnabel és Francois Villeroy de Galhau az EKB monetáris politikai döntéshozói közelmúltbeli nyilatkozataikban továbbra is kitartottak a 2022 után jóval 2 százalék alatti inflációs előrejelzés mellett, holott a magas német infláció nem csak a lezárások alatti alacsony árakból eredő bázishatások eredménye – mutatott rá Carsten Brzeski, az ING vezető közgazdásza.
Valójában az augusztusi árszínvonal és a járvány előtti, 2020 januári szint összehasonlítása azt mutatja, hogy az árak több mint 4 százalékkal emelkedtek.
Ugyanakkor tény az is, hogy a monetáris politika eszközeivel aligha lehet leállítani az egyszeri tényezők által vezérelt inflációt, ezért nem valószínű, hogy az EKB bármit is változtatna kommunikációs és politikai álláspontján. Még akkor sem, ha Jens Weidmann, a német jegybank elnöke kijelentette, aggódik, hogy túl sokáig fennmarad az EKB laza politikája.
