Az atomenergia körüli parázs vitákat és véleményütközéseket nem kell bemutatni, hiszen Paks II. kapcsán Magyarországon is gyakran felmerül a kérdés, hogy van-e helye az energiamixben a nukleáris energiának, és ha igen, akkor milyen mértékben. Nincsenek ezzel másképp a globális szereplők sem.
Az egyik legmarkánsabb álláspontot Németország képviseli, amely korábban már eldöntötte, hogy kivezeti az atomenergiát, és bezárja valamennyi atomerőművét. Az első bezárási hullám 2011. augusztus 6-án történt, aznap hat erőműblokk is végleg becsukta kapuit.
Az idén további reaktorok fognak végleg leállni, 2022. december 31-én pedig a maradék három erőműben is megszűnik majd a termelés.
Mi vezetett odáig, hogy a 2000-ben még energiatermelése 29,5 százalékát atomenergiából előállító gazdasági nagyhatalom 22 év leforgása alatt lenullázza ezt a szegmenst?
A Clean Energy Wire történeti kitekintése szerint az első atomerőmű-ellenes mozgalmak már az 1970-es években megjelentek Németországban. 1975-ben mintegy 28 000 tüntető elfoglalta a Baden-Württemberg tartományban található Wyhlben egy atomerőmű építési területét, és leállíttatta az építkezést. 1979-ben az amerikai Three Mile Island-i atomerőműben bekövetkezett baleset után pedig 200 000 ember vonult utcára Hannoverben és Bonnban. A megmozdulások komoly lökést adtak a zöld párt 1980-as megalakulásának.
Az 1986-os csernobili katasztrófa széles körben félelmet keltett az atomenergiával szemben, és a legtöbb német politikus már azzal kezdett érvelni, hogy az atomenergia átmeneti technológia, nem pedig a jövő.
1989 után már nem is épültek kereskedelmi erőművek az országban. 1998-ban, miután a szociáldemokrata SPD és a Zöldek tudtak kormány alakítani, a Gerhard Schröder vezette kabinet megkötötte az energiaszolgáltatókkal a nukleáris konszenzus néven elhíresült megállapodást, mely az erőművek élettartamát 32 évben korlátozta, és megszabta, hogy teljes élettartamuk során mennyi energiát termelhetnek összesen. Ennek értelmében 2022 végén az összes akkor még működő erőművet bezárnák. Újak építését pedig teljesen betiltották.
A megállapodás 2002-ben Atomgesetz néven törvénnyé vált.
Bár az ellenzékben lévő CDU akkor elnöke, Angela Merkel hevesen tiltakozott a megállapodás ellen, és belengette, hogy esetleges hatalomra kerülése esetén vissza fogják vonni, a 2009-es elsöprő választási győzelme (2005-ben még az SPD-vel koalícióban kormányzott) után, és 2021-ig tartó regnálása alatt erre végül nem került sor. Bár kezdetben megvolt rá a szándék, a 2011-es fukusimai katasztrófa után lekerült a napirendről.
Az Európai Unióban azonban más irányzatoknak is jelentős támogatottsága lett. Megosztja az EU-t az a vita, hogy az atomenergia tekinthető-e zöld energiaforrásnak, vagy jelentős kárt okoz a környezetnek. A legtöbben a nukleáris hulladék komoly problémáját emlegetik, mások szerint ezt a tudomány rövidesen orvosolni tudja majd.
A Európai Bizottság belső tudományos szerve, a Közös Kutatóközpont április 2-án tette közzé jelentését az atomenergiáról, melynek következtetései egyértelműek voltak:
az atomenergia biztonságos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás, amely a szél- és vízenergiához hasonló, és mint ilyen, az EU zöld finanszírozási rendszertana szerint zöld beruházási címkét kaphat.
A jelentés megállapításait később két másik uniós szerv, az Euratom szakértői csoportja és az EU egészségügyi és környezeti kockázatokkal foglalkozó tudományos bizottsága (SCHEER) is támogatta.
A besorolás elfogadásáról azonban nem született átfogó uniós döntés.
Szakértők szerint az EU kivár ezzel kapcsolatban, minimum a német választások végéig és az új kormány megalakulásáig.
Nem véletlen, hogy az unió az atom felé kacsingat. A világszerte egyre komolyabb energiahiány miatt Európa helyzete különösen rossz lett, az öreg kontinensen megötszöröződött a gáz ára, és az olajé is szárnyal. A fokozódó áramhiány felhajthatja az árakat, és ezáltal más energiaforrások (például az acél vagy az alumínium) ára is az egekbe lőhet.
Miközben az EU az atomenergiával van elfoglalva, Németország már a hidrogén felé fordítja tekintetét, és Ukrajnával, Szlovákiával és Csehországgal közösen építené meg a közép-európai hidrogénfolyosót.
