Ismét téma az Japánban, ami azért érdekes változás, mert az utóbbi egy évben nem volt olyan hónap, amikor az éves árindex ne lett volna negatív, bár havi szinten jobbára emelkedtek az árak. Miközben világszerte megugrott az infláció idén, a japán árszintet a beszállítási fennakadásokkal párosuló globális kilábalás sem tudta feltornázni, pedig a felkelő nap országában régóta üdvözölnének már némi gazdasági növekedéssel párosuló inflációt.
A 10-éves japán államkötvény hozama ma négyhavicsúcsot ért el, 0,087 százalék környékén, ami sokkal alacsonyabb a Közép-Európában megszokott két-három százalék feletti szinteknél, de Japánban két hónappal ezelőtt a hozam még a zéró alatti régiót is megcsípte. (Igaz, hogy az Európai Központi Bank vásárlásai által támogatott német papírok hozama már két és fél éve negatív.)
Az amerikai 10-éves papír még most is 152 bázisponttal magasabb hozamot kínál, mint a japán, és ez a különbség januárban még több, mint 60 bázisponttal alacsonyabb volt.
A jen mégis hároméves mélypontot ütött meg ma 112,75 környékén a dollár ellenében, tükrözve azt a várakozást, hogy miközben a Federal Reserve a mennyiségi lazítás visszavonásának a küszöbén áll, a Bank of Japan (BoJ) azt jelezte: továbbra is szükségét látja a gyengélkedő gazdaság ösztönzésének.
A piacokon is úgy válik, hogy a gyengébb deviza válna a japán gazdaság javára, és vannak olyan jóslatok, hogy már rövid távon elérheti a 115-öt.
Nem véletlen, hogy a nagyok közt számon tartott jegybankok közül a BoJ egyedül nem mozdult jottányit sem a monetáris politika normalizálása irányába. A járványkorlátozásokat szeptember végén megszüntették, a gazdaság teljesítménye azonban több, mint egy évtizednyi monetáris lazítás után is sovány, miközben az infláció az elmúlt tíz évben, a végrehajtott két áfaemelés hatását kiszűrve átlag 0,1 százalék volt az elmúlt tíz évben. Az inflációs kilátásokat tekintve Japánban a kis változás is nagynak számít. Elmozdulás már a legutóbbi, augusztusi árindex adatok részleteiben is látszott:
az élelmiszerárakat kiszűrő – de az energiaárakat tartalmazó – maginflációs mutató 2020 júliusa óta először mutatott emelkedést, az energiát sem tartalmazó magindex azonban megint csak esett, éves alapon fél százalékot.
A felmérés az inflációs várakozásokról, amelyet a jegybank ma közölt, szintén mutatott némi elmozdulást: a háztartások 68,2 százaléka gondolta szeptemberben, hogy egy év múlva magasabbak lesznek az árak, mint most, a negyedévvel korábban mért 66,8 százalékkal szemben, a medián inflációs előrejelzésük pedig két százalékról három százalékra emelkedett. Japánban azonban nem eszik forrón a kását: azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyek magasabb árakra számítanak öt év múlva is, 79,3 százalékról 78,1-re csökkent. Hogy taktikáznak vásárlásaikban a háztartások, ez fontos, hiszen a világ más tájain legalább részben a fogyasztásuk idei megugrása hajtotta a gazdaságok – és az árak – növekedését.
Japánban azonban a kiskereskedelmi forgalom augusztusban 3,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. (Összehasonlításképpen Magyarországon 4,1, Németországban 0,4 százalékkal emelkedett.)
A japán pénzügyi piacok is emelkedő inflációt áraznak, de földindulásra azért nem érdemes gondolni. A 10-éves inflációhoz kötött kötvények és a hagyományos papírok hozama közti rés a múlt héten 0,36 százalékpontra tágult, vagyis ekkora átlagos inflációt áraznak erre az időszakra – jelentette a Reuters. Ez a szám július közepén még 0,07 százalékpont volt, a múlt év végén pedig nulla százalék. Még ez a szint se azt a várakozást jelzi, hogy a japán gazdaság sokkal nagyobb sebességre kapcsol. Kisida Fumiónak, aki egy hete ült a miniszterelnöki székbe, aligha van olyan gazdaságpolitikai választása, amely mellőzhetné a masszív költségvetési és monetáris gazdaságösztönzést.
