Akik megélték a szovjet birodalom bukását, még emlékezhetnek rá, hogy a vonzásköréből szabadulóban lévő közép-európai országok az 1990-es évek legelején még nem az Európai Unióban vágytak taggá válni, hanem az Európai Közösségekben. 1990-91-ben még nem létezett, csak 1992. február 7-én hozták létre, hogy ezzel felkészüljenek a gazdasági és monetáris unióra - vagyis lényegében az euró bevezetésére - illetve a politikai integrációra. Ma harminc évvel ezelőtt történt, az évfordulóra azonban árnyékot vet a Moszkva és Kijev közti feszültség miatt tűzforróvá vált diplomáciai nagyüzem.
Az aláíró tagállamok 12-en voltak: Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Mivel a tárgyalásokat megelőzően Hollandia volt az EK soros elnöke, az EU-t létrehozó dokumentumot a hollandiai Maastrichtban írták alá, ezért maastrichti szerződés néven is ismert.
Az alapító szerződésekről a következőképpen fogalmaz az Európai Bizottság honlapja: "Az Európai Unió a jogállamiság elvén alapul. Ez azt jelenti, hogy valamennyi uniós intézkedés alapjául olyan szerződések szolgálnak, amelyeket minden uniós tagállam – önkéntesen és demokratikusan – jóváhagyott. Például ha egy szakpolitikai területre egyetlen szerződés sem utal, akkor a Bizottság azon a területen nem tehet javaslatot jogszabályra."
A maastrichti szerződésnek elődei is voltak - mint az 1951-es Európai Szén- és Acélközösség Szerződés, vagy az 1957-es Római Szerződések -, és utána is születtek újabb szerződések az integrációról - 1997-ben az amszterdami, 2001-ben a nizzai és 2007-ben a lisszaboni -, de az EU-t mai formájában létrehozó dokumentumnak a maastrichti szerződést tekintik. A folyamatot végig a mélyebb integráció és a tagállami hatáskörök megtartása mellett érvelők vitái kísérték, és a kompromisszumok révén születő szerződéseket a régi tagok és az új csatlakozók is aláírták. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az unióhoz, 2004-ben 12 újabb állam - köztük Magyarország is -, 2007-ben Bulgária és Románia és 2013-ban Horvátország. 2020-ban az alapító Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót.
Az EU megszületése napjának 1993. november 1. is tekinthető, amikor a maastrichti alapító szerződés életbe lépett. A szerződés aláírásának kerek évfordulóját nem kíséri csinnadratta. Az Európai Bizottság honlapjának címoldalán hétfő dél körül nem találtunk utalást az évfordulóra. Maastricht város turisztikai honlapján a napi események listáján többek közt hajókirándulást találunk a Meuse folyón, megemlékezést a 30 évvel korábban a városban zajlott történelmi eseményre nem, és ugyanez vonatkozik a maastrichtportal.nl helyi honlapra is. A Maastrichti Egyetemen ma megemlékeznek az EU alapításáról, az Európai Bizottság alelnöke részvételével, miközben Ursula von der Leyen elnök és Charles Michel, az Európai Tanács feje Andrzej Duda lengyel elnököt fogadják Brüsszelben, hogy megbeszéljék az orosz-ukrán válság felvetette kérdéseket. A Reuters hírügynökség videóösszeállítással emlékezett meg az EU-t létrehozó aktusról, de a nagy hírportálok címlapjain az orosz-ukrán válság és az európai energiaéhség hírei dominálnak.
Ami a maastrichti szerződést illeti, nő a nyomás, hogy újratárgyalják a benne meghatározott költségvetési szabályokat. Karácsony előtt Emmanuel Macron francia elnök - aki áprilisban újraválasztásáért mérkőzik - és Mario Draghi olasz miniszterelnök a szabályok lazítását sürgette, hogy nagyobb teret hagyjanak a tagállamoknak a beruházásokra annak ellenére, hogy a pandémia elleni védekezés Európa-szerte felduzzasztotta az államadósságot. Ez a törekvés - ami felkeltheti a "takarékos" tagállamok, köztük Németország ellenkezését -, és a megosztottság a zöldnek minősített energiafajták ügyében újabb vitákat előlegez meg az EU jövőjéről, az orosz-ukrán válság kimenetelétől függetlenül is.
