Jókora fordulat állt be Christine Lagarde-nak, az Európai Központi Bank (EKB) elnökének a kommunikációjában. Alig pár hete még azt hangsúlyozta, hogy az eurózóna inflációja átmeneti jelenség, és elképzelhetetlennek tartott egy idei kamatemelést. A múlt héten azonban már nem zárta ki ennek lehetőségét. Az ilyesfajta fordulatok általában a frászt hozzák a kötvénypiacra, és most sem volt ez másképp. Az intézmény már korábban közölte: bármiféle monetáris szigorítás előtt először leállítja gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programját. Ez teljesen logikus és érthető, hiszen semmi értelme sincs annak, hogy egyik kezével osztogat – önti a pénzt a piacokra –, a másikkal meg fosztogat, vagyis kamatot emel. „Mielőtt a fékre lépünk, le kell venni a lábunkat a gázpedálról” – fogalmazott Klaas Knot, a holland jegybank elnöke.
Tehát ha az EKB még az idén szigorít, az azt jelenti, hogy radikálisan csökken majd a kereslet az euróövezet eladósodott államainak kötvényei iránt, tovább növekszik a tagok finanszírozási költségei közötti különbség.
Ez főleg az olaszoknak és a görögöknek fog még jobban fájni. A két ország államkötvényeinek hozamelőnye a német papírokhoz viszonyítva az elmúlt időszakban már így is jelentősen megnőtt (lásd grafikonunkat). A GDP-arányos államadósság Olaszországban 160, Görögországban 200 százalékos. A tízéves görög kötvények hozama az év eleji 1,4 után a közel-múltban bő 2 százalékponttal haladta meg a hasonló futamidejű német papírokét. Az olaszoknál a különbség 1,6 százalékpontos, a legnagyobb 2020 júliusa óta. Ez ugyan még mindig sokkal kisebb, mint a pandémia kitörése idején bekövetkezett tőkepiaci káoszban volt, viszont nagyon gyorsan következett be a növekedés. Ennek alapján
vannak elemzők, akik már a tíz esztendővel ezelőtti adósságválsághoz hasonló folyamatokat vizionálnak.
Az EKB legutóbb 2011-ben emelt kamatot, ezzel a közös valuta övezetének eddigi legsúlyosabb adósságválságát generálva. A piac egyelőre bízik abban, hogy Lagarde-ék tanultak elődeik hibájából, s csak fokozatosan engedik rá a monetáris szigort a kötvénypiacra. Ez azonban az eurózóna és az EKB megosztottsága miatt nem lesz könnyű mutatvány, a szokottnál is jobban kell majd egyensúlyozni észak és dél között.
Joachim Nagel, a német Bundesbank nemrégiben kinevezett elnöke már az első, a Die Zeit című újságnak adott interjújában közölte: az övezet monetáris politikáját „normalizálni” kell. „A gazdaság fellendülőben, a jó formában van. Így a monetáris politikának is kevésbé expanzívnak kell lennie” – mondta. Nagel ezzel egyértelművé tette, hogy a német hagyományt folytatva ő is a szigorú inflációellenes monetáris politika híve. Szerinte a szigorra már csak azért is szükség van, mert az eurózóna legnagyobb gazdaságában, Németországban – és a valutaövezetben – a fogyasztói árak növekedési üteme továbbra is erőteljes lesz – erre az évre 4 százalék körüli értéket jelez előre a Bundesbank.
Az az elsődleges, hogy az idén nettó értelemben befejeződjön a kötvényvásárlási program. Aztán még ebben az esztendőben emelkedhetnek a kamatok
– mondta a szakember, hozzátéve: újra hatályba kell léptetni a pandémia okán felfüggesztett korlátozásokat a költségvetési hiány és az államadósság nagyságára vonatkozóan. Borítékolható, hogy ez nem lesz sima ügy, hiszen a választások előtt álló Franciaország és az új államfővel a politikai stabilitást legalább átmenetileg biztosító Olaszország kórusban zengi, hogy a jövő év elejétől ismét életbe léptetendő adósságszabályokat át kell alakítani. Viszont Hollandia is csatlakozott a monetáris szigort követelő héjákhoz. Klaas Knot az idei negyedik negyedévre már kamatemelést vár. Lagarde, valamint a német és a holland jegybankárok nyilatkozatai nyomán a piac 2022-re fél százalékpontos kamatemelkedést áraz. Az EKB általában negyed százalékponttal szokott emelni, így ha összerakjuk a kirakós darabjait, akkor az utolsó három hónapban két negyed százalékpontos szigorításra lehet számítani, bár az is elképzelhető, hogy a másodikat csak 2023 elején lépik meg.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
