Az erdősítésben látja a jövőt Lengyelország

A XVIII. században, még az ország felosztása előtt a lengyel területek 40 százalékát borították erdők, a második világháború után, 1946-ban viszont már csak a 21 százalékát. Az elmúlt évtizedben 154 ezer hektárral nőtt az erdős terület a Visztula menti országban, de ha az 1990-es esztendőt vesszük kiindulópontnak, akkor 601 ezer hektár a növekmény.

Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltozás időszakához képest 7 százalékkal nőtt a fával borított élőhelyek nagysága. Eközben a világátlag 33,6 százalékra esett vissza, 1990 óta csaknem 1 százalékponttal.

Erdőfelújítás

Miközben egyre több az erdő Lengyelországban, minőségi változások is zajlanak. A lengyel szakemberek felhagytak a XX. század első felében divatos monokultúrával, amely oda vezetett, hogy az ország síkvidéki részén a fák többsége az igénytelenebb erdeifenyő (Pinus sylvestris) volt. A hegyekben a lucfenyő (Szudéták) a domináns, vagy a bükkös és lucos állományok (Beszkidek, Besszádok).

Az erdeifenyő síkvidékre való telepítése azért vált szokássá, mert gyorsan és magasra nő, így jól kielégítette a faipar igényeit. Az ilyen erdők azonban nem túl ellenállók, könnyen áldozatai lettek a különféle kártevők és betegségek terjedésének.

Manapság az erdészek új állomány telepítésekor figyelnek arra, hogy az éghajlatnak és a domborzatnak megfelelő fajokat ültessenek, és visszaállítsák az erdő eredeti karakterét az adott területhez igazítva. E tevékenység már a második világháború után elindult, de az utóbbi évtizedekben egyre intenzívebben zajlik.

Ennek köszönhetően 2018-ig csaknem megkétszereződött a lombhullató fák állományainak a területe.

Egyre több a tölgy, a kőris, a juhar, a platán, a szil, valamint a nyír, a bükk, az éger, a gyertyán, a nyárfa, a hárs és a fűz. Ez annál is inkább fontos, mivel a fenyő-monokultúrát súlyosan veszélyeztetik a mostani klímaváltozások: az emelkedő hőmérséklet és az elhúzódó aszályok vagy hómentes telek.

A lengyel erdők egyúttal egyre öregebbek. A leggyakoribb faállományok 40 és 80 év közöttiek. Egy erdő átlagéletkora 60 év, és mind több a 80 esztendősnél idősebb fa. A második világháború vége óta az ilyen idős fák területe 0,9 millióról több mint 2,1 millió hektárra nőtt. A 100 évesnél öregebb faállományok az állami erdők területének a 13 százalékát foglalják el. Egy évtized alatt 27 százalékkal nőtt a százéves fák területe az erdőkben.

Földvásárlások erdősítése

A lengyelek a mai napig tempósan haladnak az erdősítéssel, a közelmúltban pedig újabb terveket jelentettek be.

A varsói kormány által kidolgozott Nemzeti program az erdőfelületek növelésért azzal számol, hogy 2050-ig az ország harmada már erdő lesz.

Az e területek 77 százalékát birtokló Állami Erdők (az államkincstár tulajdonában lévő gazdálkodó szervezet) országos földvásárlási kampányt hirdetett a fásítás érdekében. Arra biztatnak minden olyan tulajdonost, akinek a földjén erdő alakítható ki, hogy tegyen ajánlatot az államnak. Jelenleg egyébként a magánszemélyek birtokolják az erdők közel 19 százalékát, vagyis 1,8 millió hektárnyi felületet.

A teljes cikk megtalálható a Figyelő hetilap oldalán.