Nagy esemény szemtanúi voltak a horvát főváros lakói 1963. július 27-én. Aznap avatták fel Európa akkoriban leghosszabb, bő négy kilométer hosszú felvonóját, amelyen a négyfős kabinok négy és fél évtizedig rótták a köröket a belváros és a Medvednica-hegység legmagasabb csúcsa között. Ez volt az akkori Jugoszláviában a háború utáni első nagyobb beruházások egyike, amelyet nem kárfelszámolási projektként jegyeztek. A felvonó 2007-ben mondta fel a szolgálatot, amikor leégett a hajtómotorja. A város vezetése úgy döntött, hogy az elavult, a korszerű biztonsági feltételeknek nem megfelelő berendezést lebontják, és a helyébe újat építenek.
Ennek legfőbb támogatója Milan Bandić, Zágráb polgármestere volt, aki csaknem 21 évig töltötte be ezt a posztot (tavaly februárban hunyt el, szívrohamban). A városvezető másfél évtizede jelentette be, hogy két éven belül megépül az új kötélpálya. Ígéretét a következő tíz esztendő mindegyikében megismételte, sokáig ugyanis nem találtak pénzt a projektre. Kezdetben európai uniós, majd állami forrásból remélt támogatást, ám végül 2019-ben úgy döntött: önerőből és banki kölcsönből látnak neki. A hitelt a Zágráb tulajdonában lévő közlekedési vállalat, a ZET vette fel, 15 éves futamidőre. A kezdetben 300 millió kunásra (akkori árfolyamon közel 14 milliárd forint) becsült projekt költsége viszont az építkezések végére csaknem megduplázódott, így a ZET kénytelen volt újabb hiteleket felvenni. A beruházás összege végül meghaladta az 537 millió kunát (február végi árfolyamon 26,3 milliárd forint), ami rendkívüli terhet jelent a városi költségvetésnek.
A 763 méternyi szintkülönbséget átfogó, több mint öt kilométeres drótkötélpálya használatbavételére tavaly, a munkálatok befejeződése után sem kerülhetett sor. Kiderült ugyanis, hogy a kivitelezés előtt nem végeztek el minden tanulmányt, a létesítmény nem felel meg az összes előírásnak. A hatóságok szerint például a szerkezet motorja túl nagy zajt gerjeszt, amelyet csillapítani kell. Így további fél évet csúszott az átadás, és az objektum megint drágult egyet – immár 709 millió kuna (35,3 milliárd forint) lehet a végösszeg.
A sors iróniája, hogy (ez év február 23-án) a felvonót a megboldogult Bandić, illetve a projekt egykori legnagyobb kritikusa, Tomislav Tomašević, a tavaly hivatalba lépett újbalos-zöldpárti polgármester (és a konzervatív kormány szakminisztere, Oleg Butković) avatta fel. Tomašević, aki korábban a renoválandó létesítményt a korrupció méregdrága emlékművének nevezte, rámutatott: a beruházás nem térül meg belátható határidőn belül, a libegő üzemeltetése és karbantartása még halmozni fogja a veszteségeket, a belépőjegyekből ugyanis csak e költségek felét tudják fedezni. Mindenesetre elégedett a minőséggel: a fő- és a végállomás között még két helyen be lehet szállni a 84, egyenként tízfős, csomag- és síléctartókkal felszerelt gondola valamelyikébe. Az út körülbelül tizenöt percig tart, a létesítmény óránként mintegy ezerötszáz utas kiszolgálására alkalmas.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
