A tengeri szénhidrogén-kutató és -termelő platformok bérleti díja bő egy év alatt a duplájára nőhet, akkora lett az orosz-ukrán háború miatt jött hirtelen keresletbővülés. A pandémia idején pangó olajipari beruházások után a tavaly beköszöntött újabb aranykor napi 200 ezer dolláros bérleti díjjal startolt. Az idei évet már 300 ezerrel indítottak, és a négyszázezres csúcs már karnyújtásnyira van. 

1265595129 Two drilling rigs photographed from directly above, Cromarty Firth, Scotland, United Kingdom
Fotó: Abstract Aerial Art / Getty Images

A mélytengeri fúrásokra és zord körülményekre specializálódott amerikai Transocean flottája 345 ezer dolláros idei, 401 ezres jövő évi átlagos napi bérleti díjakkal számol, ami 2024-re már 467 ezerre mehet fel. A tengerfenék alatt rejlő szénhidrogén-készletek nem véletlenül értékelődnek fel, a Rystad energetikai elemzőcég adatai szerint 2021-ben a világ olajtermelésének több mint 25 százaléka innen származott.

A fúróvállalatok körében a válság konszolidációs hullámot indított el, a kereslet két évvel ezelőtti drasztikus megcsappanása idején számos kisebb hozamú régi kutat le is zártak, amelyek az árrobbanás után ismét rentábilissá váltak a kitermelés szempontjából. A felvásárlásokban a Valaris, a Transocean és a Borr Drilling járt az élen, a legnagyobb üzlet viszont az egyaránt csődeljárás alatt lévő Noble és a Pacific Drilling fúzióval megvalósított előre menekülése volt, a duóhoz a dán Maersk fúróvállalata, az anyacégről leválasztott Maersk Drilling is csatlakozott tavaly, bár ez az ügyet még engedélyezés eljárás alatt áll.

A konszolidáció során megerősödött piaci szereplők az energiaellátási biztonság felértékelődésének köszönhetően egyre inkább megkérhetik szolgáltatásaik árát. Cinnamon Edralin, a norvégiai Esgian szakági piackutatója szerint a különösen a Mexikói öböl – Nyugat-Afrika – Brazília által reprezentált Arany háromszögben mentek fel az árak, válaszul arra, hogy a Nyugat várhatóan 2027-ig alternatív beszerzési forrásokra áll át, hanyagolva az orosz olajszállításokat. Amerika már le is állt az orosz nyersanyag importjával, válaszul Putyin ukrajnai inváziójára.

A brit-amerikai Seadrill megrendelései is felfutottak, az olaj-és gázkutató vállalat a norvég partok mentén aktivizálja tevékenységét, ahonnan az orosz gázcsap elzárását követően az Európa számára kulcsfontosságú gáz pótlása történhet, legalábbis részben. Az Északi-tenger brit és norvég felségvizein az idén három új kutat helyeztek üzembe, elérve ezzel a negyvenet. 

A pandémia előtt itt még 51 kútból hozták felszínre a szénhidrogéneket az Esgian adatai szerint. A fúróhajó-flottája alapján globális piacvezető Valaris pedig egy meg nem nevezett olajipari multival Nyugat-Afrikai kutatómunkára kötött szerződés áprilisban olyan napidíjakkal, amilyeneket „hét év óta nem láttak”.

Idle Rigs As Oil Set For Loss On U.S. Virus Fears
Fotó: Jason Alden / Bloomberg via Getty Images

Az olajipari beruházásokba egyelőre dől a pénz, a norvég statisztikai hivatal pénteken kiadott adatai szerint a szektorban az idén 17,67 milliárd dollár értékű beruházás valósul meg, a februári előrejelzésben feltüntetettnél öt százalékkal több. A napi négymillió hordó olajegyenértéknek megfelelő termelésével Nyugat-Európa vezető energiahatalmának tekinthető norvégok lelkesedését a világgá ment energiaárak mellett az oslói kormány által az év végéig kínált kutatás-fejlesztési és beruházási adókedvezmény is fűti, ennek is köszönhetően hirtelen felgyorsultak a projektek. 

A cégek – élükön az állami Equinorral – több fejlesztést előre is hoztak, ezt jelzi, hogy jövőre kisebb, 13,7 milliárd dolláros értékű beruházás várható. A beruházási hullám lökést ad a norvég gazdaság növekedésének, ezzel oldja a recessziós aggodalmakat és zöld utat ad a magas, áprilisban 5,9 százalékra nőtt infláció ellen küzdő jegybank következő kamatemeléseinek. Az irányadó ráta 0,75 százalékról várhatóan júniusban 1 százalékra nőhet.