Ukrajnában a hadi helyzet az elmúlt hetekhez képest nem változott radikálisan. Mariupol, a legfontosabb azovi-tengeri, félmilliós kikötőváros elesett. Ugyanakkor a fokozódó nyugati fegyverszállítások növelik a veszélyét az esetleges Oroszország–NATO-összecsapásnak – amelyet Joe Biden amerikai elnök mindenképpen szeretne elkerülni. Ukrajna valószínűleg nem kap olyan tengerentúli támadófegyvereket (M142 HIMARS rakéta-sorozatvetőket), amelyekkel elérhetné az oroszországi nagyvárosokat. Mindenképpen jó hír, hogy Mark Milley amerikai vezérkari főnök felhívta orosz kollégáját, Valerij Geraszimovot, akivel szakkérdésekről, a hírek szerint a közvetlen konfliktusok elkerülésének a módjáról, a kapcsolattartásról beszélt.
Amerika hadiipara kiaknázza az ukrajnai háborúban rejlő lehetőséget az orosz globális fegyverexport visszaszorítására. Jessica Lewis, a washingtoni külügyi tárcánál a politikai-katonai témákat felügyelő miniszterhelyettes a minap a szenátus külügyi bizottsága előtti meghallgatásán kijelentette: „Alkalmunk nyílik rá, hogy támogassunk más államokat az oroszországi hadieszközöktől való megszabadulásban.” Hozzátette, hogy az USA-nak élnie kell a lehetőséggel, amelyet Ukrajnában az inváziós erők gyenge szereplése, az utánpótlási láncok kudarcai kínálnak. „Szétkürtölhetjük a világban a szövetségeseinknek, barátainknak: nem bízhattok Moszkvában mint katonai-hadiipari partnerben” – mondta. (A defensenews.com amerikai szakportál szerint az Oroszországi Föderáció az Egyesült Államok után a második legnagyobb fegyverexportőr a világon. Más források ezt vitatják, és Kínát teszik a második helyre.)
A hatodik uniós szankciós csomag, amely elsősorban az olajembargóra irányul, továbbra is problémás. A Kreml vezetői közben a markukba nevetnek. A médiában nagy súlyt kaptak azon hírek, amelyek szerint a büntetőintézkedések ellenére az oroszok többet kerestek az európai energiaexporton, mint a háború előtti időszakban. Becslések alapján Moszkva napi 200 millió dolláros bevételhez jutott a fegyveres konfliktus kirobbanása óta, miközben elemzők szerint a háború napi 180 millió dollárjába kerül az orosz államnak.
Moszkva – nyilvánvalóan a Helsinki NATO-csatlakozási szándékára adott válaszként – elzárta a Finnországba irányuló földgázszállításokat.
Európa felbolydult, a figyelem most a gáztárolókra irányul. Az EU is támogatja azon törekvéseket, hogy töltsék fel e létesítményeket (nem feltétlenül oroszországi gázzal, még azokat sem, amelyek a Gazprom felügyelete alatt működnek). Ausztriában bizonytalan a helyzet a cégóriás által fenntartott haidachi (Salzburg melletti) hatalmas tároló körül. Bécs bejelentette: leválasztják a németeket (akik eddig kizárólagos joggal használták az objektumot), és csak az osztrák fogyasztókat kapcsolják rá a készletre. Egyesek (rész)államosításról beszélnek.
Németország is keresi az olcsó oroszországi gáznak, a német gazdaság versenyképessége egyik titkának a kiváltóját. A minap a katari emírrel írtak alá barátsági szerződést. A közel-keleti ország minden, csak nem egyszerű partner – írja a Spiegel, emlékeztetve rá, hogy az autokrata emír állama az iszlamista terrormozgalmakat is támogatja. A déli Pars-mezőről (Perzsa [Arab]-öböl) származó katari LNG nagyon drága, és az ezzel való ellátás bizonytalan. Olaf Scholz német kancellár pedig Afrikában, -Szene-gál-ban keres új gázszállító partnereket – innen sem lesz egyszerű Németországba juttatni az energiahordozót.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
