Az elmúlt hetekben az irányadó nyersolajárak ugrásszerű emelkedését elsősorban az Európai Unióba (EU) irányuló orosz olajexport esetleges tilalma miatti piaci aggodalom idézte elő – írta az Oilprice hírportálon a minap Simon Watkins brit energiapiaci szakújságíró, aki korábban a Credit Lyonnais intézményi devizakereskedési vezetője, majd a Bank of Montreal devizapiaci igazgatója volt.

Watkins szerint azonban ez a félelem erősen túlzó, és ha a piaci szereplők belátnák, hogy megalapozatlan, az árak még az idén visszatérhetnének a jelenlegi 100 dollár feletti sávból az orosz-ukrán háborús konfliktus kiéleződése előtti, azaz a 2021. szeptemberi hordónkénti szintre. Emlékeztetőül, mielőtt az úgynevezett „okos pénz” elkezdte beárazni a lehetséges háborút, a Brent hordójával 65 USD körül kereskedtek.

Oil pipe section from Russia to Chinese border launched
Fotó: Sputnik via AFP

 

A szerző szerint az orosz olajra és/vagy gázra vonatkozó érdemi uniós tilalomra elsősorban azért nem kerülhet sor, mert ahhoz mind a 27 tagállam egyhangú támogatására szükség lenne, ám mielőtt még az EU 27 tagállama május 8-án összeült volna, hogy megvitassa a tilalmat, Magyarország és Szlovákia már világossá tette, hogy nem fogja megszavazni.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint az ukrajnai inváziót megelőzően Európa mintegy 2,7 millió hordó/nap (bpd) nyersolajat és további 1,5 millió bpd olajterméket, főként dízelolajat importált Oroszországból. Magyarország 2021-ben teljes kőolajimportjának 58 százalékát, azaz napi 70 000 hordót importált Oroszországból, míg Szlovákia esetében ez a szám még magasabb, napi 105 000 hordó volt, ami a tavalyi teljes kőolajimportja 96 százalékának felelt meg.

Más EU-s országok, amelyek szintén nagymértékben függenek az Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül futó orosz Barátság-kőolajvezetéktől, szintén jelezték, hogy nem hajlandók támogatni az orosz olajexport tilalmát. A leghangosabbak közülük - fogalmaz Watkins - a Cseh Köztársaság, ahol 68 000 bpd, azaz 2021-es olajimportjának 50 százaléka származott Oroszországból, és Bulgária volt, amelynek területén az egyetlen finomító az orosz állami olajóriás, a Lukoil tulajdonában van, és teljes üzemanyag-szükségletének több mint 60 százalékát biztosítja.

Még az EU által felajánlott kompromisszumos javaslatok, miszerint Magyarország és Szlovákia 2024 végéig - Csehország pedig 2024 júniusáig - továbbra is beszerezheti az orosz olajat, sem voltak elégségesek ahhoz, hogy ezek az országok az uniós tilalommal szembeni ellenállással felhagyjanak.

Ugyanakkor nemcsak a kisebb EU-tagállamok elutasítása akadályozza az embargót a brit szakértő szerint, hiszen az EU saját végrehajtó szerve, az Európai Bizottság is arról küldözgetett jegyzeteket a tagállami fővárosokba, hogy miként lehet úgy kifizetni az orosz olaj- és gázimportot, hogy megkerüljék a szankciós szabályokat, beleértve az Egyesült Államok szankcióit is.

Venezuela pótolhatja az orosz olajat

Hamarosan ismét tárgyalóasztalhoz ülhet Nicolas Maduro rezsimje és a vele szemben álló ellenzék, míg az Egyesült Államok a szankciók enyhítésével segíthet abban, hogy ezek a megbeszélések zökkenőmentesen haladjanak.

Mindamellett – írja Watkins - az EU tényleges vezetője, Németország sem áll sziklaszilárdan az orosz olaj betiltása mellett. Nem lehet ugyanis kétséges a szerző szerint, hogy az EU április 21-i, az orosz olajimport kifizetésére vonatkozó szankciók megkerülésének módjáról szóló irányelve megkapta az ilyen ügyekért felelős németországi illetékesek hallgatólagos jóváhagyását, különben egyszerűen nem készült volna el, és nem küldték volna ki.

Németországot is keményen sújtaná tudniillik az orosz olajra és később a gázra is vonatkozó esetleges tilalom, mivel 2021-ben az EU összes országa közül Németország kapta a legtöbb nyersolajat Oroszországból - az IEA adatai szerint átlagosan 555 000 bpd-t -, ami teljes olajimportja 34 százalékát tette ki. A német gazdasági miniszter, Robert Habeck megjegyzését, amely szerint Berlin felkészült az orosz energiaimport betiltására, legalábbis árnyalja, hogy Németország még mindig nem tudott alternatív hosszú távú üzemanyag-ellátást találni az orosz olaj helyett, amely csővezetéken érkezik a Rosznyeft orosz állami olajipari óriáscég által üzemeltetett schwedti finomítóba.

Németország gyenge elkötelezettsége Watkins meglátása szerint azt is jelenti, hogy ha lenne is egyáltalán tilalom, akkor is több lyuk lenne rajta, mint egy svájci sajtban, akárcsak az Iránnal szembeni tilalmak és szankciók esetén, lévén Németország élen járt egy sor olyan intézkedés meghozatalában, amelyek célja a 2011/2012 előtti, főként az Egyesült Államok által bevezetett szankciók megkerülése volt.

A kínálati oldalon ezzel egyidejűleg továbbra is növekedés várható, mivel az amerikai energiaügyi miniszter, Jennifer Granholm határozott ígéretet tett, hogy az év végéig "jelentősen növeli" a hazai energiaellátást, és az Egyesült Államok változatlanul azon dolgozik, hogy legalább három millió bpd olajkészletet bocsásson a globális piacra. Továbbra is fennáll annak lehetősége is, hogy szükség szerint további nagy mennyiségű kőolajat szabadítsanak fel az amerikai és az IEA tagországok stratégiai tartalékából, valamint egy új "atomalku" is körvonalazódik Iránnal, így az iráni olajexport is megindulhat.

Készletezési aggodalmak fűtik az amerikai könnyűolaj piacát

Újabb árhullám érte el az olajpiacot. Ezúttal a texasi WTI és az északi-tengeri brent árkülönbözete került az érdeklődés középpontjába.

 

A keresleti oldalt ugyanakkor a COVID miatt elrendelt kínai zárlatok, valamint a növekvő infláció miatt Amerikában és másutt is megemelt alapkamatok fojtogatják. Mivel pedig ezek a kínálatnövelő és keresletszűkítő körülmények 2021 szeptemberében - amikor még 65 dollár volt egy hordó Brent ára, nem álltak fent - joggal feltételezhető, hogy az embargó végleges meghiúsulása estén legalább erre a szintre esne vissza a jegyzés.