Július 1-én lejár a jelenlegi kollektív szerződés a 29 nyugati parti kikötő több mint 22 ezer dokkmunkást képviselő szakszervezettel (International Longshore and Warehouse Union – ILWU). A tárgyalások május 10-én kezdődtek meg San Franciscóban, de az ILWU és a kikötők üzemeltetőit tömörítő szervezet (Pacific Maritime Association – PMC) a héten már jelezte, hogy aligha tudnak időben megállapodni. Elemzők szerint az utolsó határidő augusztus 1., ha addig nem jutnak dűlőre, annak komoly hatása lesz.
Az újabb fennakadásokra pedig az amerikai gazdaságnak a legkevésbé sincsen szüksége, hiszen a koronavírus-járvány miatt tavaly jelentősen elmaradtak a rakodási munkával a nyugati parti kikötőkben, amelyeken keresztül az ázsiai forgalmat bonyolítják. A konténerszállító hajóknak hetekig kellett a tengeren várakozniuk, az egész gazdaságot érintette az alapanyag- és áruhiány, ami hozzájárult az felpörgéséhez.
Ezért is van most olyan erős alkupozícióban a szakszervezet.
„Nagyon sok adujuk van, ők irányítanak” – mondta a Yahoo Finance-nak Patrick Penfield, a Syracuse Egyetem ellátásilánc-menedzsmenttel foglalkozóprofesszora. Emlékeztetett, hogy a kikötői csúcsszezon augusztus közepétől októberig tart, a kereskedők ilyenkor rengeteg árut rendelnek. „Ha addig nincs megállapodás, akkor a munkafolyamat jelentős lassulására számíthatunk” – tette hozzá.
A szervezett munkások magasabb bért akarnak, amit Penfield szerint meg is fognak kapni.
Az éves átlagbérük jelenleg 194350 dollár (egy dollár 374,94 forint), de a tárgyalások részleteiről egyik fél sem nyilatkozik.
A másik fontos követelésük, hogy ne legyen több, munkahelyeket veszélyeztető automatizáció, a kikötők üzemeltetői szerint azonban erre mindenképpen szükség van a növekvő mennyiségű áru kezelésére. A nyugati parti kikötőkben tavaly a késések ellenére 17,3 millió konténernyi árut rakodtak, ami rekordot jelent és hat százalékkal több a 2019-esnél. Az idén pedig még ennél is több a szállítmány. A PMA adatai szerint a kikötőkben hét százalékkal, több mint ezerrel nőtt a dokkmunkások száma is 2008 óta, amikor a szakszervezet beleegyezett az automatizálás fokozásába.
Bár mind a két fél igyekszik mindenkit megnyugtatni, hogy elkötelezettek a megállapodás mellett, és a sajtóspekulációkkal ellentétben nem készülnek sztrájkra, a kikötők hatékony működésétől függő vállalatok vezetői közül sokan aggódnak. „Rendkívül ideges vagyok – nyilatkozta például a CNN-nek Isaac Larian, az MGA Entertainment játékgyártó vezérigazgatója. – Láttam már ezt a műsort. Ezeknek a kikötőknek a lecserélésére nincs alternatíva, ezért naponta inkább kétszer imádkozom egy helyett” – tette hozzá.
Peter Tirschwell, az S&P Global Intelligence tengeri szállítással és kikötőkkel foglalkozó alelnöke szerint a vállalatvezetőknek minden oka meg is van az aggodalomra. Emlékeztetett rá, hogy Joe Biden elnök is találkozott a hónap elején az ILWU és a PMA vezetőivel.
„Annyira nagy a veszély, hogy az Egyesült Államok elnöke kénytelen volt leülni velük, hogy helyre tegye őket. A legutolsó dolog, amire szüksége van, az még több probléma a kikötőben” – fogalmazott.
Larian és Tirschwell is hangsúlyozta, hogy az áruforgalom lassításához vagy leállításához nincs is szükség sztrájkra, a szervezett dokkmunkások korábban is jelentősen visszafogták a folyamatot csupán azzal, hogy szigorúan betartották a kollektív szerződésben foglaltakat ahelyett, hogy próbáltak volna hatékonyan dolgozni. Erre pedig most is megvan az esély, és a gazdasági szereplők leginkább csak abban reménykedhetnek, hogy a szakszervezeti vezetők nem akarnak majd ártani az elnöknek. „Ha lelassítják az áruforgalmat, azzal ártanak a gazdaságnak, ártanak Joe Bidennek. Nem ostobák. Hivatalban akarják tartani legnagyobb támogatójukat” – vélekedett Larian.
