Májusban, amikor Washington 1300 Stinger légvédelmi rakétát rendelt utánpótlásként az Ukrajnának küldöttek helyett, a gyártó Raytheon vezérigazgatója lakonikusan csak annyit mondott: „Hát, ez beletelik egy kis időbe…” Párizs 18 Ceasar típusú tarackot küldött az ukránoknak – a negyedét a saját csúcstechnológiás készletének. A gyártó, a francia Nexter közölte, hogy 18 hónap, míg elkészülnek az újak. 

Ukrajna, tank
Fotó: Miguel Medina / AFP

Az ukrán háború megmutatta, hogy a nyugati fegyver- és lőszerkészletek meglehetősen szegényesek, főleg az olyan „hétköznapi”, de kulcsfontosságú tételek esetében, mint a tüzérségi gránátok – holott ezekre lenne a legnagyobb szükségük az ukránoknak. 

Szűkös gyártókapacitások, munkaerőhiány, az ellátási láncok szakadozottsága, csiphiány – mind lassítják a készletek újratöltését. 

Iparági elemzők szerint a jelenség nem új, a kormányok – főleg az európai hatalmak – a hidegháború vége óta szeretnek spórolni a védelmi költségvetésen, beleértve a lőszerkészleteket, a hagyományos fegyverzetet is. A csúcstechnológiás fegyverek fetisizálása háttérbe szorította a klasszikus fegyverzeteket, azok ellátását.  

Az elmúlt hónapokban ismét világossá vált, hogy a háborút gyakran a tüzérség, a földi hadviselés nyeri meg – mondta Jamie Shea, a NATO korábbi tervezési igazgatója, aki jelenleg a Chatham House kutatóintézet szakértője.  

A 155 milliméter kaliberű tüzérségi lőszerből például az USA egy év alatt gyárt annyit, amennyit az ukrán haderő két hét alatt elhasznált. 

She szerint a helyzet nagyon hasonlít az első világháborúban kialakulthoz, amikor 1915-ben a hadi helyzet annyira lecsökkentette a brit tüzérségi lőszerkészletet, hogy az ennek nyomán beálló emberveszteség miatt Herbert Asquith miniszterelnök lemondásra kényszerült. Ben Wallace brit védelmi miniszter – aki egyébként nemrég szállt ki a konzervatív párti elnökjelöltek versenyéből – nemrég úgy vélekedett, hogy a nyugati hatalmak lőszerkészletei „nem megfelelők a fenyegetés nagyságához képest”. Egy tavalyi szimulált hadgyakorlaton a brit csapatok nyolc nap alatt fogytak ki az utánpótlásból. 

Ukrajna, háború
Fotó: Anadolu Agency / Getty Images

A hivatalos álláspont szerint kizárt, hogy a nyugati hatalmak kifogynának az alapvető, stratégiai fontosságú ellátmányból az Ukrajnának szállított felszerelés miatt. A készletek helyettesíthetők vagy pótolhatók – állítják. A fegyverkezésre fordított összegek ezt alá is támasztják. 

Az orosz hadiipari költségvetés tavaly 66 milliárd dollár volt, a kínai 293 milliárd, a NATO-tagországoké összesen 1,1 ezermilliárd. 

A NATO-kiadások legnagyobb része viszont csúcstechnológiás fegyverzetre megy el, például vadászgépekre – ezeket azonban nem használják az ukrán háborúban. A fejlesztések is a high-tech irányba tolódtak el az elmúlt 20 évben, főleg a közel-keleti válság aktuális, általában forrongó fejleményei következtében. A hagyományos fegyverzetre kevesebb figyelem és főleg kevesebb pénz jutott.  

A nemzetközi kötelezettségvállalásokat azonban teljesíteni kell, így fordulhatott elő, hogy az Egyesült Királyság kénytelen volt külföldről, egy belga kereskedőtől tarackokat vásárolni – ezeket küldte Ukrajnába. 

Az USA-ban a Pentagon mindössze öt nagy védelmi ipari beszállítóval dolgozik; a 90-es években számuk még 51 volt.

Egy, a Financial Timesnak nyilatkozó szakértő szerint a nyugat azt gondolta, hogy többé nem vesz már részt „ipari háborúban”, amelyben nagy tömegű hagyományos fegyverzet bevetésére van szükség. Ennek következtében szinte egyetlen NATO-tagország sem tart üzemben olyan volumenű hazai hadiipari kapacitásokat, amilyenre most szükség lenne. 

A Raytheon például arra panaszkodik, hogy a Stinger rakétáihoz szükséges elektronikus alkatrészek között van olyan, amilyet utoljára húsz éve gyártottak nagy tételben. 

Alex Cresswell, az Ukrajnában is használt tankelhárító NLAW rakétákat gyártó brit Thales vezérigazgatója szerint az Egyesült Királyság kifogyóban van a hagyományos védelmi készletekből, nem invesztált eleget a szektorba az elmúlt időszakban ahhoz, hogy elkerülje a hiányt és az elavulást.  

Az amerikai Lockheed Martin által gyártott többcélú rakétarendszerekből, amelyek képesek az ellenséges vonalak mögötti területekre is csapást mérni, Washington a rendelkezésére álló 20-25 ezer rakéta egyharmadát szállította át a keleti frontra. 

A korábbi típusokból azonban nem lehet pótolni a készletet, ezek ugyanis azóta betiltott, úgynevezett kazettás lőszereket hordoznak robbanófejeikben. 

Ellátási gondok persze az oroszoknál is vannak. Az egyik legnagyobb hadiipari cég, az UralVagonZavod hírszerzési értesülések szerint három műszakban, éjjel-nappal dolgozik, hogy felújítsa a régi harckocsikat. A lőszerutánpótlást részben fehérorosz raktárakból szállítják.