Észak-koreai „munkások” építik újjá a megszállt ukrán területeket
Az Észak-koreai „munkaerő” mihamarabbi megszerzése érdekében az is szóba került, hogy Pusilin ellátogat a „Remete Királyságba” (ahogyan Észak-Koreát elzártsága miatt nevezik). Velük akarják olcsón felépíttetni, helyreállíttatni a szétbombázott Donbaszt – és talán a moszkvai, luganszki és donyecki tervekben szereplő, ezután meghódítandó ukrán területeket.
Feltételezve, hogy Moszkva eléri egyik stratégiai célját Kijevvel szemben és megakadályozza, hogy egy erős Ukrajna épüljön fel a területhódítás (ütközőzóna) lezárultával, ezek
az értékes területek kitehetik akár Ukrajna 1991 (a függetlenség) utáni földrajzi kiterjedése 33-40 százalékát. Azaz Ukrajna ipari-gazdasági potenciálja – pusztán a területi arányokból kiindulva – jelentősen csökken.
Ez a mezőgazdasági területekre is vonatkozik, hiszen a Donbasz és az Azov tengermelléki régió jó minőségű termőföldekkel is rendelkezik. Moszkvában a cserjomuski piacon – még a szovjet időkben is – a legtöbb kofa azt mondta, hogy a friss zöldség és gyümölcs Melitopol (a méz és a cseresznye városa) környékéről való.
Ukrajna nehéziparának a szíve a Donbasz (a Donyeck-medence rövidítése). A tekintélyes moszkvai Vedomosztyi gazdasági napilap szerint 2020-ban a Donyeck-medence – azaz alapvetően Luganszk és Donyeck megyék közigazgatási területe – gerincét a fémkohászat (a régió teljes ipara mintegy 36 százalékát) és az elektromosenergia-előállítás alkotta (további 27 százalékos részesedéssel) alkotta. Az élelmiszeripar 12, a nyersanyag-energiahordozó-kitermelés (bányászat) 9 százalékban részesedett. Ezek adták 2020-ban a régió kivitelének 82 százalékát. Ezen belül az úgynevezett Donyecki Népköztársaság kivitele 18 vállalaton alapult, amelyek nyersvasat, acélötvözeteket, kokszot, csöveket, kábeleket és vezetékeket exportáltak. Ezen belül is – 2013-as ukrán hivatalos adatok szerint –
Donyeck Ukrajna legfontosabb iparvárosa.
Globális kihatású, érzékeny veszteségeket okozott, hogy az OF-támadók megrongálták a Donbaszban (Mariupol, Donyeck) koncentrálódott ukrajnai acélipart, amelynek egyik fontos mellékterméke a csipgyártás technológiai láncában elengedhetetlen neongáz.
Korábban, a 2014 előtti időkig működött az ukrán–orosz együttműködés, amelynek során az oroszországi acélművekben előállított nyers neongázt Ukrajnába szállították tisztításra. Ezzel Ukrajna látta el a világpiac 80-90 százalékát.
Ukrajna hadiiparának jelentős százaléka is délkeleten-délen összpontosul. Az ország egyéb régióiban a nagy hadiipari létesítményeket a moszkvai légi- és rakétaerő csapásaival nagyrészt lerombolták, beleértve a Motor Szics zaporozsjei nagy gyárát, amelyben katonai gépekhez, drónokhoz készítettek motorokat. Ezzel kétségessé váltak a tervek, hogy Törökország Ukrajnában elindítsa a Bayraktar TB2 nevű, a hegyi-karabahi háborúban Azerbajdzsán oldalán bevetett felfegyverzett drónokat.
Megbízható, agyonfegyelmezett munkaerőt kínálnak az észak-koreaiak
Elsősorban az építőiparban, fakitermelésben, a bányászatban és a textiliparban dolgoznak észak-koreai „exportált munkások”, de Pekingben sok helyütt a vendéglátásban is látni észak-koreaiakat, akik szakácsként, felszolgálóként dolgoznak. Külföldi munkákra való kiközvetítésükkel a phenjani rezsim évente több milliárd dolláros keményvaluta-jövedelemre tesz szert. Malajziában a bányaiparban a 2010-es években komoly bevételekhez juttatták a tulajdonosokat. Azzal, hogy zárójelben katonáknak nevezzük az észak-koreai „vendégmunkásokat”, nem követünk el tárgyi tévedést, ugyanis mindegyikük hosszú katonai kiképzés-szolgálat – és az Észak-koreai Munkapárthoz (kommunista párthoz) való feltétlen hűség bizonyításával kerülhet bele a külföldön munkát vállalók kivételezett csoportjába. Az értük kapott pénzek nagy részét Phenjan elkommunizálja, fillérekért dolgoznak, de így is tömeges a jelentkezés soraikba. Még a „harmadik világ” művészeti életébe is küldtek a phenjani pártvezetők észak-koreai részvevőket. Angkor Watban, Kambodzsa és a világ egyik legtekintélyesebb romvárosában Észak-Korea sok millió dolláros költséggel múzeumot rendezett be, ahol egy 120 méter hosszú falfestményen mutatják be Kambodzsa történetét. A kivitelező a Mansudae Art Studio nevű phenjani állami vállalkozás, amelynek ötezer alkalmazottja van. Specialitásuk a vezérek megaszobrainak megalkotása. Phenjanban a Kim diktátorcsalád immáron két tagja, az alapító Kim Ir Szen (Kim Il-sung) és fia Kim Dzsong Il 22 méteres bronzszobrát is ők alkották. De Afrikában is serénykedtek, Robert Mugabe-ról, Zimbabwe uráról, a CIA egykori titkos favoritjáról (aki a múlt század nyolcvanas éveiben felülkerekedett Joshua Nkomóval, a KGB-kedvenccel szemben), a későbbi diktátorról két szobrot is csináltak. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.