Az új tervek szerint szombaton, szeptember 3-án kísérli meg a NASA felbocsátani a holdrakétát és az Orion űrhajót a floridai Kennedy Űrközpontból. Magyar idő szerint 20.17 és 22.17 között lesz a kilövés, ha minden a tervek szerint alakul.
Frissítés: Az óvatosság indokolt volt, a NASA szombaton öt napon belül másodszor is leállította a folyamatban lévő visszaszámlálást, és elhalasztotta az óriási, új generációs rakétája első tesztrepülését.
A NASA legutóbb hétfőn kísérelte meg az indítást, de problémák léptek fel a motor hűtésével kapcsolatban, így elhalasztották a kilövést.
Az Artemis 1 során a NASA Space Launch System (SLS) eddigi legerősebb hordozórakétája juttatja a kozmoszba az ügynökség új generációs Orion űrhajóját.
A hordozórakéta közel 100 méter magas és több mint 8 méter széles. A szakértők korábban úgy becsülték, hogy az SLS rakéta kifejlesztése 6 milliárd dollárba kerül, 2017-ben debütál, és indításonként 500 milliós árcédulát visel. Ehhez képest a rakéta kifejlesztése több mint 20 milliárd dollárba került, az indítás ára pedig 4,1 milliárdra nőtt, ráadásul éveket késett.
Az ügynökség szerint már több mint 40 milliárd dollárt emésztett fel a program, és 2025-ig 93 milliárdra rúgnak a költségek.
Az Orion négy asztronautát képes szállítani akár 21 napos küldetésekre anélkül, hogy dokkolna egy másik űrhajóval. Az Artemis 1 esetén az Orion nem szállít űrhajósokat, helyettük három próbababa lesz a fedélzeten, amelyek érzékelők segítségével adatokat gyűjtenek arról, hogy az asztronauták mit tapasztalnak majd a Holdra való utazás során.
Az indítás után a kapszula leválik az SLS-ről, az Orion napelemeket telepít és megkezdi útját bolygónk égi kísérője felé. A 40-43 napos küldetés során az Orion hat napot tölt Hold körül és tíz műholdat állít pályára, miközben a NASA teszteli a technológiáját.
Különösen fontos lesz a Földre való visszatérés, miután az Orion több mint 40 ezer kilométeres sebességgel lép be a bolygónk légkörébe.
Az űrhajót hőpajzs védi és ernyők is fékezik. A tervek szerint a Csendes-óceánba zuhan, a kaliforniai San Diego közelében. A kapszulát és tartalmát a NASA és a Pentagon munkatársaiból álló csapat szerzi majd vissza.
Ezzel az első felderítő küldetéssel a NASA az emberiség mélyűrbe irányuló felfedezésének következő lépéseit vezeti, amelynek során az űrhajósok a Hold közelében építik ki és kezdik el tesztelni a holdfelszíni küldetésekhez és a Földtől távolabbi célpontok, köztük a Mars felkutatásához szükséges rendszereket.
A misszióval a NASA előkészíti az utat a tervek szerint 2024-ben induló Artemis 2 küldetésnek, amelynek során az Orion fedélzetén már emberek utaznak a Hold felé, de még nem szállnak le az égitesten. Ezt a feladatot az Artemis 3 legénysége kapja, ők legkorábban 2025-ben indulhatnak el. A küldetés során először sétál majd egy nő bolygónk égi kísérőjén.
Hogyan jutott idáig az emberiség?
A hidegháború éveiben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrversenyben kezdetben Moszkva ért el sikereket: 1957. október 4-én a Szovjetunióból lőtték fel a kozmoszba az első ember alkotta eszközt, a Szputnyikot.
Ugyanebben az évben, november 3-án indították útjára Lajka kutyát a Szputnyik–2 fedélzetén.
Ezzel ő volt az első élőlény az űrben, ám a négylábú visszahozatalára nem készítettek terveket, és Lajka néhány órával az indítás után túlmelegedés vagy fulladás miatt az űrben halt meg. Érdekesség, hogy egy moszkvai kóbor korcsból lett a szovjet űrkutya, amelynek ma több szobra is áll Oroszországban.
1959-ben az első ember alkotta tárgyként landolt a Holdon a szovjet Luna 2. Ezt követően Jurij Gagarin 1961. április 12-én első emberként repült az űrben Vosztok–1 hajójával. Őt követte 1963-ban a szintén szovjet Valentyina Tyereskova, az első kozmoszban járó nő, aki napjainkban is jó egészségnek örvend és politikusként tevékenykedik Oroszországban.
Ugyanebben az évben a Luna 3 képeket készített a Hold Földről nem látható részéről, 1965-ben pedig Alekszej Leonov mindenkit megelőzve tett űrsétát.
Moszkva tehát többszörösen lekörözte Washingtont, hiszen először sikerült állatot, embert az űrbe juttatnia, és mindenkit megelőzve egy szovjet asztronauta tett először űrsétát.
De az amerikaiak sem tétlenkedtek, az Egyesült Államok több sikertelen kísérlet után 1958 januárjában juttatott az űrbe egy Explorer nevű műholdat. Mindezt olyan német rakétamérnökök tervezték és hajtották végre, akik a második világháborúban Németországnak fejlesztettek ballisztikus rakétákat.
A legendás Wernher von Braun vezetésével a német V2 rakétát egy nagyobb teljesítményű rakétává fejlesztették, amelyet Junónak neveztek el.
Washington az amerikai az űrkutatási tevékenységeket egy új kormányzati ügynökségbe, a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalba (NASA) tömörítette 1958-ban. A NASA jó néhány intézményt és kutatási részleget egyesített. Végül Gagarin után három héttel az első amerikai asztronauta, Alan Shepard is tiszteletét tette a világűrben.
Jót tett az amerikai űrkutatásnak John F. Kennedy hatalomra jutása: a később meggyilkolt politikus kijelentette, hogy az amerikai nemzetnek az évtized vége előtt embert kell juttatni a Holdra és biztonságban visszahozni a Földre.
Az 1960-as években fokozódott a Moszkva és Washington közötti verseny, hogy ki hódítja meg először bolygónk égi kísérőjét. A NASA először a Gemini-projekt keretén belül tesztelte a holdutazáshoz szükséges technológia tesztelését, majd következett a legendás Apollo program.
1969. július 20-án az Apollo–11 asztronautákat szállított a Holdra, és Neil Armstrong lett az első ember, aki az égitest felszínére lépett.
A küldetés során az űrhajósok kőzet- és holdpormintákat gyűjtöttek. Később a NASA Mariner szondái tanulmányozták a Marsot, a Merkúrt és a Vénuszt. Az első föld körüli pályára állított űrállomás a szovjet Szaljut 1 volt, amelyet 1971-ben indítottak. Ezt követte a NASA Skylab bázisa.
Neil Armstrong óta tehát nem lépett ember Holdra, és a tervek szerint erre legkorábban 2025-ben kerülhet sor.
