Az agráripari termékek feldolgozásával és kereskedelmével foglalkozó amerikai Bunge megtette az utolsó lépést is az orosz piac elhagyására: eladta a növényi olajakat elállító voronyezsi üzemét és kereskedelmi érdekeltségeit Karen Vanecjan üzletembernek, az Exoil csoport főrészvényesének.
A vételárat nem hozták nyilvánosságra, de aligha fizettek valós piaci árat az orosz leányvállalatért. Mindenesetre a Bunge következő gyorsjelentéséből ki lehet majd hámozni, hogy nagyjából mekkora értékleírással járt az oroszországi exit.
A 2008-ban átadott voronyezsi napraforgó-feldolgozó üzem felépítésébe 130 millió dollárt fektetett a Magyarországon a Vénusz sütőolajról és a margarinjairól ismert társaság. Voronyezsben évi 540 ezer tonna napraforgóból több mint 200 millió liter növényi olajat finomítottak.
A Bunge az utóbbi években
már megérezhette, hogy nem lesz maradása, és folyamatosan építette le oroszországi tevékenységét,
többek között tavaly eladta rosztovi gabonaexport-terminálját.
A nagy globális terményfeldolgozó és kereskedő cégek sorra hátrálnak ki Oroszországból, s már a február 24-i invázió megkezdését követően jelezték, hogy a várható nemzetközi szankciókkal megnehezül és akár lehetetlenné is válik normális működésük az országban.
Hangsúlyozták, hogy a tevékenységüket azonnali hatállyal felfüggesztő olajipari cégekkel szemben az ő
kezük meg van kötve, felelősséggel tartoznak a kontinensnyi ország élelmezéséért,
függetlenül a politikai vezetők olyan katasztrofális döntéseitől, mint az Ukrajna ellen indított hadműveletek elrendelése. A Cargill vezetése azzal érvelt, hogy az élelemhez jutás alapvető jog, azt tilos fegyverként használni.
A Bunge és versenytársai a termést betakarították, feldolgozták, most már akár haza is mehetnek. Ezzel a négy nagy, az ABCD-ként ismert gabonakereskedők, azaz az Archer-Daniels-Midland, a Bunge, a Cargill és a Louis Dreyfus oroszországi története, úgy tűnik, véget is ért.
De még ez sem vehető biztosra, hiszen az alapvető fontosságú mezőgazdasági termékek kereskedelmére nem vonatkoznak a nyugati szankciók, a cégek pedig
nem verik nagydobra, ha üzletelnek a Putyin-rezsimmel.
A távozás a Cargillnek fájhatott a legjobban, a társaságnak 1,1 milliárd dollár értékű vagyona ragadt Oroszországban, bár ezt az összeget szóvivőjük cáfolta, és az adatot hamar el is tüntették a honlapjukról. A Cargill 2500 embert foglalkoztatott Oroszországban, ahol takarmány-, valamint baromfi-feldolgozója volt, és a gabonatermesztésben és növényiolaj-feldolgozásban is érdekelt volt.
Az Archer-Daniels-Midland egyrészt a Wild Flavors révén volt jelen az orosz piacon, a cég ottani leányvállalata ízesítőanyagokat, színezékeket, étel- és italösszetevőket gyártott, másrészt az Aston Foods & Food Ingredients édesítőszerekkel és keményítőkkel foglalkozó üzletágának helyi leányában volt 50 százalékos részesedése. A Louis Dreyfus gabonaexporttal foglalkozott, de magántársaság lévén nem közöl információkat oroszországi üzleteiről.
