Az amerikai Bloomberg hírügynökség emelte ki cikkében: a Hszi Csin-ping elnök uralmát beláthatatlan időre (de legalább öt évre) bebetonozó kommunista párti kongresszus után a kínai állami lapokat a politika lepte el, és kihagyták, hogy hétfőn hatalmasat zuhantak az ország tőzsdeindexei – akkorát, mint 2008 óta még soha.
Az utóbbiak a gazdasági kilátásokat értékelik, azon belül is a börzéken jegyzett vállalatokét.
A kínai gazdaság üstökösszerű felemelkedésének az elmúlt három évtizedben az volt az egyik titka, illetve következménye, hogy a megőrzött kommunista pártirányítás ellenére magánvállalatok nőttek olyan hatalmasra – a többi közt a technológia területén, de sok más üzletben is –, hogy már globális méretekben is méltó versenytársaivá váltak a nyugati, főként amerikai óriáscégeknek.
Az egy évtizede regnáló Hszi elnök és pártfőtitkár azonban az utóbbi években a növekedés jóléti hatásainak szétterjesztésére hivatkozva megnyirbálta az újdonsült mogulok hatalmát és büszkeségét, egyes szektorokban erőteljesen kiterjesztette az állami befolyást, a hatalmas nyereségeket halmozó oktatásipart például nonprofittá tette, hogy megfékezze a gyermeknevelés felszökő költségeit.
Miután a múlt héten a kommunista párt kongresszusa megerősítette a másfél milliárdos ázsiai óriás első emberének pozíciójában, ezt a tőzsdéken pecsétnek tekintették azon, hogy az eddigi politika folytatódik, és a részvényárak – igaz, hogy az elmúlt hónapok trendjét követve – összecsuklottak.
A fő sanghaji részvényindex, a Shanghai Composite hétfőn 2 százalékkal került lejjebb, a nem jüanban denominált B részvények indexe 3,5 százalékkal csökkent, az elvileg még kapitalista és demokratikus rendszerű Hongkong fő indexe, a Hang Seng pedig 6 százalékot zuhant.
Kedden az indexek stabilizálódtak, és a befektetők várják a folytatást. Ha a trendet tekintjük, nem indokolt az optimizmus, és nem támasztják alá a napokban közzétett gazdasági mutatók sem.
Az előjelek vegyesek. A gazdaság ugyan a harmadik negyedévben 3,9 százalékkal növekedett negyedéves alapon az előző három hónap 2,7 százalékos visszaesése után, de sem az ipar, sem az nem mutatja a visszatérést a korábbi évek dinamikájához, a gazdaság felett ott tornyosulnak az ingatlanválság és a nyugati kereskedelmi partnerek várható recessziójának sötét felhői, és a bénító járványellenes szigor feloldására sem érkeztek jelek a pártkongresszuson.
Nem csoda, hogy a GDP-számok és az ipar és a belső fogyasztás enyhe felgyorsulását mutató számok sem tudták megakadályozni a tőzsdei részvényárak zuhanását – vélik az elemzők.
A lapokból kimaradt
A befektetők tudnak olvasni a sorok között is, mindenesetre a kínai állami média a Bloomberg számbavétele szerint nem számolt be a tőzsdei zakóról. A fő pénzügyi médiaforrások címlapjuk zömét a Hszi elnök személye körüli hivatalos beszámolóknak szentelték, egyebek közt annak, hogy értékelték a pártvezetők a főtitkár beszámolóját, illetve találkozójának az ország fő katonai vezetőivel.
A Shanghai Securities News negyedik oldalán röviden hírt adott a hazai részvények eséséről, de nem elemezték ennek és és a jüan 14 éves mélypontra gyengülésének az okait. A China Securities Journal – az értékpapírokkal foglalkozó első számú hazai lap – és a sencseni Securities Times nem foglalkozott a tőzsdéknek a pártkongresszusra adott reakciójával.
Mi lesz az USA előzésével?
Az angol nyelvű, pártellenőrzés alatt álló Global Times fő anyaga kedden a pártkongresszusról szól, és azt emeli ki, hogy a pártvezetők szerint a kínai modell inspirálhat más országokat, de nem akarják másokra erőltetni, ugyanakkor nem is exportálnak külföldi modelleket.
Korábban ugyanez a lap – mint hírt adtunk róla – arról közölt terjedelmes elemzést, hogy a világ másik legnépesebb országa, India – amely a GDP-t tekintve három évtizede ugyanonnan indult, mint Kína – hiába érte már be össztermékét tekintve a briteket, a GDP-ben jelenleg világmásodik Kínát várhatóan évtizedek alatt sem érheti be, mivel elmulasztották a világgazdaság legjobb növekedési időszakát, és Kína a hiperglobalizáció korszakát elhagyva is gyorsan fejlődik tovább.
Peking a globalizáció legnagyobb védelmezője maradt a Hszi-korszakban is. A változásnak ők is tudatában vannak, a nyugati közgazdászok pedig egyre nyíltabban beszélnek a globalizációt váltó új korszakról.
A Capital Economics főközgazdásza, Neil Shearing szerint – amint írtunk erről is – a globalizáció helyett a „széttörés” (fracturing) varázsszóhoz kell hozzászoknunk, amiből a nyugati világ sértetlenül jöhet ki. Az alapvetően az USA és Kína szétválását jelentő folyamat az ő olvasatában azt jelenti, hogy az utóbbi fejlődése lelassul, és
lemondhat az álomról – amit nagyon sokan eddig szinte kész ténynek tekintettek – hogy 2030 körül beéri GDP-ben az Egyesült Államokat.
A Global Times a hétfőn közzétett kínai adatcsokorból azt olvassa ki, hogy
a világ második legnagyobb gazdasága úton van a szilárd visszapattanás felé a támogató kormánypolitika és a Covid–19 megelőzése és rendtartó menedzselése mellett.
