Kína és a nagy ázsiai vetélytárs, India és fejlődési pályáját hasonlítja össze elemzésében a The Global Times, a kínai kommunista párt ellenőrzése alatt álló napilap, azt a kérdés téve fel, vajon a délnyugati szomszéd megismételheti-e a világ második legnagyobb gazdaságának felívelését. Ami mindenkit izgat: közben kivel szövetkezik majd.
A kínai látószögű elemzés már csak azért is érdekes, mert a glóbusz két legnépesebb – másfél milliárdos – országa közt visszatérő a politikai torzsalkodás. A hagyományosan kiváló nyugati kapcsolatokat ápoló India azonban a világot kettéosztó ukrán–orosz konfliktusban Kína oldalára került azzal, hogy nem volt hajlandó a nyugatiakhoz hasonlóan elítélni Moszkvát, sőt a kereskedelmi-pénzügyi kapcsolatait még javította is az oroszokkal.
Delhi és Peking közt azonban nem jött létre szövetség, miközben a kínaiak és az oroszok szorosabbra fűzik politikai szálaikat egy olyan együttműködés keretében, amelyet nyugaton geopolitikai tömbként Chussia (angolul China + Russia) néven emlegetnek.
India ehhez csak Moszkván keresztül kapcsolódik, billegő státuszát a kettéosztódó világban példázza, hogy katonái egy hete az Egyesült Államok rosszallása ellenére közös hadgyakorlatba kezdtek Oroszországgal – amely a szubkontinentális ország legnagyobb hadiipari beszállítója –, csütörtökön pedig Rajnath Singh védelmi miniszter azt közölte Tokióban, hogy erősíteni kívánják a katonai együttműködést Japánnal, a nyugati geopolitikai tömb oszlopos ázsiai tagjával.
India fejlődési üteme két okból is az érdeklődés középpontjába került. Az ország GDP-je megelőzte egykori gyarmattartójáét, az Egyesült Királyságét – és ezzel a világ ötödik legnagyobb gazdasága lett –, II. Erzsébet királynő halála pedig a történelmi átgondolásra teremtett alkalmat.
Egy szintről indultak Kínával
India 3100 milliárd dollár feletti GDP-jével immár a világ ötödik legnagyobb gazdasága, ez az összeg azonban még mindig majdnem hatszor kisebb, mint a hasonló népességű Kína 17 700 milliárdja, holott a két ország 1990-ben még majdnem azonos szintről indult – kezdi fejtegetését a kínai hivatalos lap.
Mindkét gazdaság gyorsan növekedett az elmúlt évtizedekben, a jövőt latolgatva azonban érdemes azt is számba venni,
miért volt a kínai tempó sokkal gyorsabb.
A lap megkérdezte szakértők szerint alapvető különbség volt, hogy a gazdasági nyitás politikája a két egykori nyugati gyarmat közül Kínában majdnem másfél évtizeddel korábban kezdődött, 1978-ban. 2007-re már megelőzték az ipari óriás Németországot is, és maguk váltak a világ iparházává.
Globális gazdasági válságok ide vagy oda, 1990 és 2021 közt a kínai gazdaság éves átlagban 9 százalékkal bővült, miközben India csak 5,9-del, és egyenetlenül, hiszen 2021-ben például 6,6 százalékos visszaesést szenvedett el. A fejlődés útja is más volt: az indiaiak nem a világ ipari termelői lettek, hanem „a világ háttérirodája”.
A kínai nyitás előrelátóan az alapok megteremtésére koncentrált
– vélik a lap által megszólaltatott szakértők. A kötelező oktatással megteremtették a magas minőségű munkaerőbázis alapjait, a reformokat pilótaprogramokkal tesztelték, és igyekeztek megfelelni a kínai közmondásnak, amely szerint ha vagyont akarsz, akkor először is építs utat: fejlesztették a közlekedési, szállítási, logisztikai infrastruktúrát, különleges gazdasági zónákat, ipari klasztereket hoztak létre, és a növekedéshez megvolt a képzett munkaerő is.
Mindemellett tárt karokkal fogadták a nemzetközi együttműködést:
amióta Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz, 26 szabadkereskedelmi egyezményt kötött.
India többek közt az angolul beszélő lakói nagy számára épített, ennek révén vállalhatott kiterjedt háttérirodai szolgáltatásokat a külföldi vállalatoknak, és már az 1950-es évek óta sorban hozták létre a technológiai intézeteket. Az 1990-es években további ösztönzőkel segítették az információtechnológiai (IT) szektor fejlesztését, és 2003–2004-re a szoftverek már 20 százalékát tették ki az indiai exportnak, az 1997-es súlyuk több mint négyszeresét.
India hátráltatói
Miközben India is lépegetett előre az elmúlt évtizedekben, a fejlődését politikai instabilitás hátráltatta, és hiába dolgoztak ki stratégiákat és politikákat, ha ezeket képtelenek voltak megfelelően megvalósítani helyi szinten – idézte a lap Csien Fenget, a pekingi Csinghua Egyetem Nemzetstratégiai Intézetének kutatási igazgatóját.
Egyes globális vállalkozások most is nyomás alatt vannak, hogy hagyják el Indiát, mert a kormány gyakran rosszul használja jogalkalmazó hatalmát, és mert a kormányzó párt befolyása egyes régiókra korlátozott
– mondta.
Kína és India közös induló tőkéje volt a „demográfiai osztalék”, a népesség alacsony átlagéletkora, amit a nyitás időszakától Kína hasznosított is, és az ENSZ adatai szerint 1982 és 2000 közt 15 százalékban járult hozzá a gazdasági növekedéshez – írta a The Global Times. India 1990 óta tudta kihasználni ezt a lehetőséget, és Csien előrejelzése szerint a 2060-as évek elejéig teheti ezt.
Az indiai népesség 2022 és 2050 között 273 millióval növekedhet
a jelenlegi mintegy másfél milliárdról, és az ENSZ idei világnépességi kilátások kiadványa szerint már jövőre megelőzheti Kínát.
Az osztalékelőny azonban nem feltétlenül áll rendelkezésre úgy, mint Kínában állt, aminek számos oka van a társadalmi biztonság egyenlőtlenségeitől az elégtelen oktatási forrásokon keresztül a túlterhelt egészségügyig.
Miközben a világ legnagyobb vállalatai közül sokat indiai vezérigazgatók irányítanak, és a világ leggazdagabb emberei közt indiaiak is vannak, az országban égbekiáltóak a vagyoni egyenlőtlenségek: a legtehetősebb tized a teljes 57 százalékát ellenőrzi 2021-es adatok szerint, az alsó 50 százalék azonban csak a 13 százalékát.
Miközben a kínai dolgozók termelékenysége magas, Indiában – ahol a legmagasabb a fiatalok száma a világon –, egy 2018-as felmérés szerint a munkaerőnek csak 2,3 százaléka kapott formálisan szakmai képzést – írja a The Global Times.
A lemaradás húsz év vagy még több
A hatalmas, 13,5 százalékos éves GDP-növekedést mutató adatok alapján a State Bank of India úgy becsli, az ország GDP-je 2027-re megelőzi Németországét, majd 2029-re Japánét is. Mindebből egy olyan pálya rajzolódik ki, amelyen India húsz év lemaradással követi Kína felemelkedését.
Azonban az indiaiak kihagyhatták a legjobb időszakot
– mondta a lapnak Vang Jivej, a Zsenmin Egyetem nemzetközi ügyek intézetének igazgatója: a hiperglobalizáció időszakának véget vetett a Covid-járvány.
Ebben az új világban, amikor megnehezedik a globális munkamegosztás, a megkezdett infrastrukturális és IT-fejlesztések hozadékát a töredezett szerkezetű India nehezebben tudja kihasználni a gyors növekedés fenntartására, hiszen képtelen a kínaihoz hasonló teljes ipari rendszert kiépíteni – véli a szakértő, emlékeztetve rá, hogy a gazdasági világhatalommá vált Kína képes volt 10 százalék feletti éves növekedési ütemet fenntartani, India azonban ritkán tudott 8 százalékot elérni egymást követő két évben, miközben megszaporodtak a bizonytalanságok.
Nem valószínű, hogy India Kína tempóját követve a harmadik legnagyobb gazdasággá válik, amíg meg nem oldja az olyan belső problémáit, mint a vitatott földtulajdonjogok, a politikai stabilitás és a nem fair és átlátható üzleti környezet
– tette hozzá.
A vörös farok
A The Global Times cikke a következő következtetéssel zárul, amelyet aligha tekinthetünk nem a pekingi hivatalos álláspontnak:
Emellett, ahelyett hogy a Nyugat oldalára áll, Indiának baráti együttműködést kellene kialakítania szomszédaival, köztük Kínával, hiszen csak az ázsiai csoda vezethet fenntartható gazdagodáshoz a régió országaiban
India mutatja is jeleit egyfajta nyitásnak, illetve elfordulásnak a nyugati kérések teljesítésétől az európai konfliktus ügyében, ugyanakkor azt is világosan és visszatérően jelzi, hogy esze ágában sincs lemondani a nyugati gazdasági integrációról.
Nirmala Sithamaran pénzügyminiszter csak néhány napja – tökéletes angolsággal – elmondta: ha India és az Egyesült Államok együtt dolgozik, a következő húsz évben együttesen hatalmas globális gazdasági erővé válhatnak.
A világ GDP-jéhez 30 százalékos mértékben fogunk hozzájárulni. Ez önmagában Indiát és az USA-t a globális növekedés motorjává teszi
- tette hozzá.
