Betett a klímacsúcsnak Pelosi tajvani látogatása
Háború Ukrajnában, gazdasági visszaesés, elszálló infláció és európai energiaválság – ezekről most mind feledkezzünk meg, és térjen vissza a figyelem az előttünk álló globális kihívásra – erre kérte az Egyiptomban megkezdődött COP27 klíma-világkonferencia résztvevőit a Reutersnak adott nyilatkozatában Patricia Espinosa, az ENSZ volt klímafőnöke.
A csúcson – várhatóan viták közepette – megvitatják azt az egyre égetőbb kérdést is, hogyan kompenzálják a gazdag országok az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett szegény államokat.
A 2009-es elköteleződés is, hogy minden évben nyújtsanak százmilliárd dolláros »klímafinanszírozást« a feltörekvő gazdaságoknak, arról való veszekedéssé fajult, hogy miként is kell meghatározni, mi az a klímafinanszírozás
– jegyezte meg a COP27-ről szóló írásában szkeptikusan Neil Shearing, a Capital Economics globális főközgazdásza.
Szerinte aki fotólehetőségeknél és fennkölt kinyilatkoztatásoknál többet vár a csúcstól, az valószínűleg csalódni fog. A klímavédelem ügye nem itt dől el, hanem a nemzetek szintjén.
Kéthetes gyakorlat lesz
A világ több mint száz vezetője sereglett össze hétfőn az egyiptomi Sarm es-Sejkben, hogy a két hétig tartó klímakonferencián megbeszéljék, miként haladjanak az erőfeszítések a globális felmelegedés megfékezésére.
Espinosa nem optimista azzal kapcsolatban, hogy a klímafinanszírozásra szolgáló alap sok ország által sürgetett ügyében megegyezés születik. Egyben elszomorítónak nevezte, hogy a 200 országból, amelyek a múlt évi csúcson megegyeztek abban, hogy ambiciózusabbak lesznek a gázkibocsátás csökkentését célzó terveikben, ténylegesen csak harminc tette ezt meg, köztük, Ausztrália, Indonézia és Dél-Korea.
Töredezések a világpolitikában
Shearing ennél még nagyobb bajt is lát: a világ öt legnagyobb környezetszennyező országának vezetői közül háromé – kiemelten a kínai elnök Hszi Csin-ping – nem is lesz ott a konferencián. A közgazdász már korábban is felhívta a figyelmet a világpolitika „széttörésének” (fracturing), a globalizáció eddigi szakaszának véget vető új nagyhatalmi vetélkedésnek a következményeire.
A vezetők távolmaradása is a multilateralizmus hanyatlását tükrözi – írta hétfői jegyzetében.
Egy széttöredező világ következményei különösen mélyrehatók lesznek, ha arra kerül a sor, hogy a klímavészhelyzetet kezeljük, ami végeredményben egy kollektív cselekvési probléma
– tette hozzá.
Hat évvel ezelőtt Barack Obama amerikai elnök és Hszi még aláírta a párizsi klímaegyezményt, az amerikai–kínai együttműködés ritka és kiemelkedő jeleként. A viták ellenére a klíma ügye a kétoldalú egyeztetések utolsó főbb csatornája maradt ezután is, egészen a közelmúltig.
Nancy Pelosi nyári tajvani látogatása után ez is abbamaradt
– emelte ki a közgazdász.
Pelosi távozott, a feszültség maradt TajvanonCsütörtökön reggel nagyszabású kínai hadgyakorlat kezdődött Tajvan körül, a sziget blokádja súlyosan érintené a globális ellátási láncokat. |
Ez a törés érzékelhető a kötelezettségvállalásokban is: Kína, Oroszország és India – amelyek együttesen a globális metánkibocsátás 30 százalékáért felelnek – nem csatlakozott az előző klímavilágcsúcs, a COP26 vállalásához, hogy az emissziót 2020-hoz képest 2030-ra 30 százalékkal csökkentsék – tette hozzá Shearing.
Fotó: AFP
Semmi sem Egyiptomban dől el
Shearing szerint hiú remény a COP27-től és az ehhez hasonló nemzetközi eseményektől várni az eredményeket a klímaküzdelemben. Bármit határoznak el, és bármit ígérjenek együtt a világ nagyjai, az egyes országok a változásokban mindig a saját javukat fogják keresni, és minden azon múlik, hogy miképpen használják az átalakulási folyamatot a maguk gazdaságának az előremozdítására.
Nem ez, hanem a nemzeti érdekeikért fellépő politikusok fogják felgyorsítani és vitorlába fogni a zöldátmenetet hajtó tudományos és technológiai erőket
– írta a Capital Economics főközgazdásza.
Shearing egyébként mindezt nem azért írta le, mert borúlátó, ellenkezőleg, inkább optimista. Szerinte a Joe Biden inflációcsökkentési törvényébe foglalt ösztönzők globálisan is éreztetni fogják a hatásukat.
Kína – szintén saját gazdasági érdekei mellett fellépve – alapvetően hozzájárult, hogy a nap- és szélerőművek áramtermelési költségei szinte megfeleződjenek 2010 óta, és globálisan a belső égésű motorok hatékonysága is 35 százalékkal javult 2005 óta.
Ha sikerül megfogni a globális hőmérséklet növekedését, az a nemzeti érdekeikért cselekvő kormányok által felgyorsított technológiai fejlődésnek lesz köszönhető, és nem azoknak az erőfeszítéseknek, hogy globális egyetértésre jussunk a Vörös-tenger partján
– összegezte.
