Környezeti katasztrófa fenyegeti Ukrajnát

Egyetlen 155 milliméteres nehéztüzérségi gránát robbanásakor sok száz köbméter mérgező, a környezetet erősen károsító gáz képződik. És ez csak egy a háború számtalan környezet- és klímaromboló hatásai közül. Bonyolult vegyi folyamat megy végbe a gránátban lévő robbanótöltetben: kémiai energiából villámgyorsan nagy volumenű gázok felszabadulásával elsősorban hőenergia képződik, de nehézfémek is elgőzölögnek.

Ez a téma kiváltképpen aktuális manapság, hiszen az egyiptomi Sarm el-Sejkben november első hetének végén kezdődött az ENSZ égisze alatt összehívott COP27 klímavédelmi konferencia. 

Érzékeny katonai-biztonsági kérdéseket érint, emiatt gyakorlatilag alig ismert olyan kutatási anyag, amely például az ukrajnai háború által okozott környezetszennyezést feltárná. Annyi azonban tudható, hogy az ukrán háborúban a mindkét fél által kilőtt tüzérségi gránátok száma jóval meghaladja a napi húszezret, ennek legalább a felét a nagy kaliberű, 155 milliméteres gránátok teszik ki. Ezekben a jóval negyven kilogrammnyi gránátokban a súly mintegy 25 százalékát a robbanóanyag teszi ki. 

Emellett több ezer rakétát, légi bombát vetnek be naponta az ukrajnai frontokon. A nagyrészt turbojet vagy turboprop rendszerű repülőgép-, helikoptermotorok, a belső égésű motorokkal felszerelt drónok működése, illetve becsapódása által felszabaduló gázok becslések szerint jóval meghaladják a Nyugat-Európában futó több mint háromszázmillió személygépkocsi kipufogógázai által keltett napi környezetszennyező hatást. 

A környezetszennyező folyamatok közé tartozik továbbá például a katonai repülőtereken, raktárakban, utak mentén az üzemanyag elszivárgása a talajba, az üzemanyagraktárakban jelentkező hasonló problémák, a hadianyag- és lőszerraktárakban óhatatlanul bekövetkező környezet- és talajszennyezés. 

De idesorolhatjuk az olyan „hétköznapi” dolgokat is, mint a harckocsik, páncélozott járművek lánctalpai által a talaj legfelső, legértékesebb 10 centiméterében előidézett talajpusztulás, a termőréteg megsértése. Vagy amit a Csernobil környékén az erdőkben kószáló oroszországi páncélosok lánctalpai rovására írtak: a radioaktív talajrétegek felverése, a légkörbe kerülő radioaktív por. Ennek ugyanolyan hatása van, mint a manapság sokat emlegetett piszkos bombának. 

A háború következtében felgyorsított hadiipari termelési folyamatok közül sok nagymértékben levegő- és környezetszennyező. Ezek hatásáról – minthogy katonai titkok védik őket – alig van információ, a kutatók csak közvetett adatokra, becslésekre támaszkodhatnak. 

Odesszában eddig csak a szerencsén múlhatott, hogy az ország egyik stratégiai létesítménye, a félkatonai, ammónium-nitráttal (robbanóanyag és műtrágya-alapanyag) foglalkozó Odesszai Kikötői Üzem nem szenvedett súlyosabb pusztítást. Ez ugyan a várostól 35 kilométerre, a gabonakikötőként ismert Juzsnojében van, de a robbanásoknak pusztító következményei lehettek volna Odesszátban is. A háború során ukrán adatok szerint elpusztult az erdőállomány egyharmada és a természetvédelmi területek 20 százaléka. 

Susanne Aigner, a svájci Infosperber szerzője az ukrán háború kapcsán öt területre – mint kiváltképpen veszélyes környezet-klímaszennyező tényezőre – – hívja fel a figyelmet: 

1. A mérgező gázok és a finom por – ezek mind a levegőt, mind az ivóvizet szennyezik. A városok lövetésénél a keletkező beton- és azbesztpor sok kilométeres körzetben okoz ártalmakat (tüdőrák). 

2. Az égő épületek, a páncélosok, lövegek, rakéták működése nagy mennyiségű szén-dioxidot (az üvegházhatású gázok legfélelmetesebbjét) termelnek. 

3. A modern fegyverek nemcsak óriási robbanásokat okoznak, hanem eközben káros vegyi anyagokat bocsátanak ki. A robbanásokkor keletkező ártalmas aeroszolt a szél sok száz kilométerre elhordja. 

4. Az elaknásított területek, a fel nem robbant lőszerek, gránátok szintén veszélyesek a környezetre is. 

5. Az atomerőművek lövetésekor fennáll a radioaktív szennyeződés veszélye, és a sugárzó anyagok országhatárokon túlra is eljutnak.