Hszi megmakacsolta magát, nem kér a hatásos nyugati vakcinákból
Hiába a győzködés és az oltóanyag hatásossága, a kínai pártvezetés nem bízik a nyugati vakcinákban, holott azokkal nagy valószínűséggel véget vethetne a gazdaságot visszatérően gúzsba kötő járványhullámoknak. Hszi Csin-ping sziklaszilárd elutasító álláspontján még repedések sem mutatkoznak, a pártvezér-elnök megingathatatlan, noha az utóbbi másfél hét tüntetéssorozata és a korlátozások elleni mind nyíltabb lázongás csillapítására oldódni látszik valamennyire a Covid-szigor. A zéró-Covid politika negatív gazdasági és társadalmi hatásait látva a karanténszabályok és a tesztelési intézkedések oldására adtak utasítást – noha most épp rekord közelben jár a fertőzöttek száma.
Fotó: AFP
Hszi úgy véli, a szórványos megmozdulások nem ássák alá sem a kommunista párt, sem az ő személyes tekintélyét
– állítja Avril Haines, az Egyesült Államok hírszerző ügynökségének igazgatója, aki a hétvégi kaliforniai Reagan Biztonságvédelmi Fórumon azt is értelmezhetetlennek tartotta, hogy Kína miért ragaszkodik az Omikron vírusvariáns ellen láthatóan kevéssé hatásos kínai vakcinák használatához, amikor a nyugati gyógyszergyártók már igazoltan hatékony szérumokat kínálnak erre.
Hszi szilárd meggyőződése, hogy a kínai kormány most is tökéletesen teszi a dolgát,
s abban igaza van, hogy a megmozdulások ahhoz erőtlenek, hogy a rendszerváltáshoz vezessenek, ám azzal nem számol, hogy a parancsszóval otthonunkba „bebörtönzött” emberek nem felejtenek, s ez komoly tekintélyvesztést jelenthet számára a későbbiekben.
Azt pedig független vizsgálatok igazolták, hogy egyes nyugati vakcinákkal úrrá tudnának lenni a járványon, ehelyett Hszi Csin-pingék vakon hisznek a Sinopharm és társai erősebb vírusvédő hatásában. Ami a vakcinát használó más országokban sem nyert bizonyítást.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Washingtoni illetékesek megerősítették, hogy Kína nem fordult hozzájuk segítségért a járványkezelésben, és várakozásaik szerint nem is készül erre. A Fehér Ház szerint a kínaiak rosszul értelmezett nemzeti büszkesége az, ami visszatartja őket a segítségkéréstől. Ennek az ára viszont dollármilliárdokban és az amúgy is lagymatag gazdasági növekedés további visszaesésében mérhető.
Avril Haines Kína kapcsán annak a véleményének is hangot adott, hogy a pekingi vezetés Észak-Koreára sincs már olyan fegyelmező hatással, ami elrettentené az amúgy szövetségesnek tekintett Kim Dzsongun észak-koreai diktátort az atomfegyver-kísérletektől és visszafogná azon ambícióit, hogy országát a világ vezető nukleáris fegyverarzenáljával szerelje fel.
A fórumon elhangzott, az is, hogy
Kína nem motivált abban, hogy az Egyesült Államokra veszélyt jelentő geopolitikai feszültségek enyhítésében közreműködjön
– amint azt Irán és Észak-Korea valamint az oroszok Ukrajna ellen indított háborúja is jelzi –, noha tisztában kell lennie azzal, hogy ezekből a konfliktusokból hosszú távon nem tud profitálni. Peking Észak-Koreára például nyomást tudna helyezni atomfegyverprogramjának leállítása érdekben, de nem teszi, amivel viszont hozzájárul a térség destabilizációjához.
