Több sebből vérzik a Romániában tavaly végrehajtott amely jobbára felületesen világít rá az ország lakosságát – ezen belül a magyarokat – sújtó elvándorlás, elöregedés mértékére. Az eredetileg 2021-re időzített összeírást a koronavírus-járvány miatt egy évvel később rendezték, az első szakaszban online, önkitöltős formában, majd számlálóbiztosok bevonásával. A pandémia idején elterjedt összeesküvés-elméletek hatására az ukrajnai háborúval összefüggésben a lakosság egy része gyanakvással követte a cenzust, sokan attól tartottak ugyanis, hogy az összeírás célja ukrán menekülteket elszállásolni az üresen álló ingatlanokban.
Ettől függetlenül a legnagyobb hibák és csúsztatások a román statisztikai hivatal nevéhez fűződnek, hiszen már az online lekérdezés során 1,5 millió olyan ember adatait is feldolgozták, akik helytelenül töltötték ki a kérdőíveket, ezért érvényteleníteni kellett volna őket. Mivel az önkitöltős szakaszban anélkül is le lehetett zárni a kérdőívet, hogy valaki közli az anyanyelvét, a nemzetiségi, vallási hovatartozását, a népszámlálás 2,5 millió „nemzeti közömböst” eredményezett, akik nem szándékosan, hanem rendszerhiba miatt nem vallottak etnikumukról és vallásukról.
A népszámlálás előzetes eredményei szerint 19,053 millióra apadt Románia lakossága az elmúlt tíz év alatt, ami a 2011-es cenzus óta 1,1 milliós népességfogyást jelent. Ez önmagában nagy csökkenés, viszont azzal is tisztában van mindenki, hogy az ország lakosságának száma jóval kevesebb, hiszen több mint négymillió román állampolgár külföldön él. (Olaszországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában meghaladja az egymilliót az kivándorolt románok száma.)
Kiss Tamás kolozsvári szociológus szerint egész biztos szerepelnek olyanok az összeírásban, akik nem élnek életvitelszerűen Romániában, nem reális ugyanis a hivatalos eredményből következő adat, miszerint – 624 ezres természetes népmozgalmi veszteség mellett – az ország csak 420 ezres migrációs veszteséget szenvedett el 2011 óta.
Reálisan ez a migrációs veszteség egymillió körüli. Ám a román államnak az az alapvető érdeke, hogy az ország súlya – amit népességszámban is mérnek, nem csak gazdasági teljesítőképességben – ne csökkenjen az Európai Unión belül.
Mindez a strukturális alapokhoz való hozzáféréstől az európai parlamenti helyekig több dolgot befolyásol, éppen ezért ha az ország súlya a népességszám miatt csökken, az nem feltétlenül előnyös a román politikai elit, az állam, a társadalom számára” – mutatott rá kérdésünkre a kincses városi Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, miként kell értelmezni a népszámlálási adatokat.
Érdekvezérelt számok
Az intézmény korábbi vezetője, Horváth István szociológus ugyanezt a jelenséget egy a témában rendezett kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmazta meg: a „valósággyártás eszköztára” szinte korlátlan volt a román állam számára, anélkül, hogy csalna a számokkal. Gyakorlatilag ugyanis minden olyan állampolgárt be lehetett jelenteni az összeírás során, akinek van személyi száma, függetlenül attól, hogy nem tartózkodik életvitelszerűen az országban. Ennek megfelelően rengeteg ember statisztikáját egyszerűen átemelték az országos adatbázisból – ezt a korábbi cenzusok során is elkövették a román hatóságok, ám csak most először tették törvényesen. „A cél az volt, hogy minél közelebb kerüljön a reális népesség száma a legáliséhoz, a román állam maximális célpontjához, amit majdnem sikerült is megvalósítani” – állapította meg.
Nem csak az elvándorlás a gond
Romániát a masszív elvándorláson kívül demográfiai elöregedés is sújtja, 1992 óta észlelhető negatív természetes népmozgalmi egyenleg, azóta felgyorsult a termékenységcsökkenés: a teljes termékenységi együttható (ami azt mutatja, hogy egy termékeny korú nő hány gyermeket hoz a világra) a 2,1-2,2-es gyerekszámról lement 1,4-1,3-ig, ami napjainkra épphogy visszakúszott 1,6-ra. Ezenkívül
11 millió polgár inaktív és csak 8,1 milliós az aktív népesség.
Az ország aktív, fiatal népessége nagyobb arányban él külföldön, mint ahogy a népszámlálás mutatja, vagyis a valóságban nemcsak a népességszám kisebb, mint amit a cenzus mutat, hanem minden bizonnyal a korfa is kedvezőtlenebb. Továbbá kisebb az aktív és foglalkoztatott népesség aránya, mint ahogy ez a népszámlálásban megjelenik
– magyarázta lapunknak Kiss Tamás. Hozzátette: ez azt jelenti, hogy a szociális ellátórendszer, valamint a nyugdíjrendszer fenntartása az egyre fogyatkozó aktív népességre hárul, amelynek a tagjai közül nagyon sokan valójában külföldön dolgoznak, és csak kisebb arányban fizetnek egészségbiztosítást, nyugdíjjárulékot Romániában.
Több mint egymillió magyar
Bár
a hivatalos adatok szerint a magyar nemzetiségűek száma jelenleg 1,002 millióra rúg az országban
(a kisebbségi közösség lélekszáma 1992-ben még 1,62 millió volt), a társadalomkutatók ezt az adatot is megkérdőjelezik. Megnehezíti a magyarság létszámának megállapítását, hogy nem tudni, milyen arányban vannak magyarok a „nemzetiség nélküli” kategóriába tartozó 2,5 millió polgár között. Szociológusok véleménye szerint a romániai magyarság létszáma nem lehet sokkal több 1,1 milliónál, ellenben ha abból indulunk ki, hogy a magyarok a megkérdezett, a nemzetiséggel rendelkező népesség arányának megfelelően vannak reprezentálva a 2,5 milliós népességen belül, akkor a hivatalos egymilliós lélekszámhoz képest akár 150 ezer magyar nemzetiségűt is kaphatunk, ez azonban csak a településre lebontott adatok ismeretében igazolható.
Magyarországon 280 ezer főre tehető az ottani lakhellyel rendelkező, Romániában születettek létszáma, ami 24 ezerrel növekedett az elmúlt 10 évben. Tehát jelentősen csökkent az anyaország szívóhatása az erdélyi magyarok körében, akik számára jó ideje a nyugat-európai országok számítanak célpontnak. Vagyis nem támasztható alá Markó Bélának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt elnökének a megállapítása, miszerint a kettős állampolgárság intézménye is hozzájárult az erdélyi magyarság lélekszámának csökkenéséhez.
