Sanna Marin lódarázsfészekbe esett
Áll a bál Helsinkiben, az ellenzék nekiment az ország balközép kormányának, amelyet a fiatal miniszterelnök, Sanna Marin vezet. Marin – felelőtlenül, mondják a finn fővárosban – célzott rá, hogy a finn nemzetvédelem ászát, az F/A–18-as C/D Horneteket (Lódarazsakat) odaajándékozzák az ukránoknak. Sanna Marin tette ezt úgy legutóbbi kijevi látogatása alkalmával, hogy előtte senkit sem kérdezett meg, sem a parlament illetékes bizottságát, sem a védelmi minisztert, sem pedig a katonai és polgári hírszerzést.
Fotó: AFP
A helsinki parlament nemzetvédelmi bizottságának elnökhelyettese, Jari Ronkainen nagyon meg is lepődött, amikor megtudta, hogy a miniszterelnök nagyvonalú gesztussal akár meg is foszthatja a finneket országvédelmük egyik pillérétől, a 62-64 darab, 1995 és 2000 között beszerzett F/A–18-as Hornetektől.
„Nemcsak Finnország elnökét, hanem védelmi miniszterét is váratlanul érték a hírek. Át nem gondolt kijelentést tett a kormányfő, amikor kikerülve a témában illetékes személyeket, testületeket, olyasmire tett ígéretet, amit Finnország hivatalos pozíciójaként értelmezhetnek”
– mondta Ronkainen.
Kampányút Kijevbe
Megoszlanak a vélemények az okokról, motivációkról, amelyek Sanna Marint vezethették. Sokan mentegetni igyekeztek a kormányfőt, fiatalságára, a kül-, és biztonságpolitikai ügyekben tapasztalt ismerethiányára hivatkoztak. Abban egyetértés jött létre, hogy a minapi kijevi útja tulajdonképpen felesleges volt. Gyakorlatilag a miniszterelnök újraválasztását szolgálta, ahogy mondják „photo opportunity” (fotózkodási, a médiában megjelenési alkalom) volt, amellyel az Oroszországgal több mint ezer kilométeren határos, öt és fél milliós Finnország kormányfője demonstrálta az ukrán ügy támogatását.
A finnek Európa egyik legjobban felszerelt és kiképzett hadseregét építették fel, joggal büszkék rá. A NATO-ba való belépésükkel a katonai-politikai szervezet sokat nyer az északi szárny megvédésének erősítésével. Tavaly késő ősszel a 3700 főt megmozgató Ruska-22 hadgyakorlaton bizonyították a finn hadi repülők, hogy a Lódarazsak kormányánál is rátermett és jól felkészített pilóták ülnek. Szüksége is lehet erre a NATO északi szárnyának, hiszen a finn F/A–18-asok tíz-tizenöt perc repülőútra vannak az oroszok egyik legfontosabb katonai-haditengerészeti bázisától, Murmanszktól. És ha a finnek NATO-tagok lesznek – ami nem kétséges –, akkor újabb komoly erő sorakozhat fel a NATO és Oroszország leghosszabb szárazföldi határán.
Szakmai érvek is elhangzottak az F/A–18-as Hornetek Ukrajnának való átadása ellen, illetve mellett. A gépek szolgálati idejük (harminc év) vége felé járnak, fel kellene újítani őket, ha mégis Ukrajnába kerülnének.
Ugyanakkor az ukránok jól járnának, mert a Lódarazsak az amerikai hadiipar egyik legsikerültebb, többcélú, negyedik generációs gépei.
Meghibásodási arányuk a harmada az előző generáció harci gépeinek, és igen jók az egy repülőórára számított mutatóik. Nagyjából a két hajtóműves F/A–18-asok a rendkívül gazdaságosnak tartott, egy hajtóműves JAS 39 Gripenek szintjén állnak.
Fotó: Roni Rekomaa / Bloomberg via Getty Images
Valami azért derengett neki
A fő szempont viszont: Finnország több évre ütőképes légierő nélkül maradna. Sanna Marinban vélhetően az derengett, amikor nagy vihart kavart ajánlatát Kijevben előadta, hogy
Finnországnak amúgy sem kellenek a Lódarazsak, mert lecserélik őket.
Ez önmagában igaz. Egy, csak tavaly decemberben véglegesített, ellentételezés alapú szerződés szerint Finnország részt kap nemcsak az F–35-ös törzse, hanem a hajtóműve, az F–135-ös gyártásában is. Bő három év múlva, 2026-ban szállítják Finnországnak az USA-ból az első, a negyedik generációs F/A-18-asokat leváltó, ötödik generációs, lopakodó technológiájú F–35A (hagyományosan, kifutópályán, nem pedig függőlegesen induló/landoló) gépeket, igaz, azokból a legmodernebb, Block 4-es altípust.
A finn kormányfő nyilván elfeledte (vagy nem ismerte az egyébként nagy vonalaiban nyilvános vételi-szállítási szerződést), hogy az F–35-ösök folyamatosan, több hullámban érkeznek majd, illetve rakják őket össze Finnországban, amely maga is részt vesz a törzs egyes darabjai, a hajtómű gyártásában.
A csere több évig tart, amelynek során az érkező, majd hadrendbe állított 64 darab F–35-ös fokozatosan leváltja az akkor még repülő(képes) Lódarazsakat.
Azaz a két géptípus párhuzamosan, változó számarányban gondoskodik az ország légtere védelméről.
Helsinkiben hallani olyan áthidaló megoldásról is, hogy az első fázisban 2026-tól felszabaduló néhány F/A–18-ast átadják Ukrajnának, miután nagyjavításon mennek keresztül. Ez felveti a kérdést: szüksége lesz-e 2026-ban vagy később Ukrajnának még használt finn harci gépekre. Egyáltalán: milyen formában fog létezni, működni az akkori Ukrajna, megengedheti-e magának, hogy a repülőóránként minimum kéttonnányi üzemanyagot elhasználó, két hajtóműves, drága – új ár: 65 millió dollár darabonként – és nagy gépeket fenntartsa?
