Svájc ugyan a történelmi semlegességéről híres, most azonban modernizálta az álláspontját, és a „Reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra!” elvhez igazodva csatlakozni kíván az két hadügyi projektjéhez is, amelyek a hadsereg mobilitását, illetve a kibervédelmet érintik.
Fotó: Fabrice Coffrini / AFP
Az ernyőprogram az Állandó Strukturált Együttműködés (Permanent Structured Cooperation, PESCO), amelynek alkalmazását a lisszaboni szerződés 42. cikkének 6. szakasza és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. jegyzőkönyve teszi lehetővé.
Ez a 2017 végén elindított állandó védelmi együttműködési keretrendszer lehetővé teszi, hogy a vállalkozó tagállamok fejlesszék védelmi képességeiket, közös projektekbe ruházzanak be, és javítsák fegyveres erőik műveleti készenlétét
– rögzíti a hazai országgyűlési képviselők tájékoztatására 2020 decemberében készült jegyzék. A PESCO további kiemelt célja, hogy elősegítse a tagállami hadseregek eltérő eszköztípusainak NATO-kompatibilis sztenderdizálását, ami elengedhetetlen a közös reagáláshoz és a műveleti együttműködésekhez. Az európai védelmi helyzetet ugyanis a nagyfokú széttagoltság és inkoherencia, a fegyvertípusok sokfélesége, illetve a rendkívül eltérő modernizációs szint jellemzi. Jelenleg hatvan közös tevékenység fut a PESCO égisze alatt.
„Folyamatosan tekintjük át a lehetséges érdeklődésünket és hozzájárulásunkat, a célunk, hogy részt vegyünk néhány kiválasztott együttműködésben” – nyilatkozta a svájci védelmi minisztérium szóvivője az európai ügyekkel foglalkozó szakhonlapnak, az Euractivnak.
Bíznak a szomszédokban
A PESCO-ban a tagállamok aktív, illetve megfigyelő státuszt vállalhatnak, Dánia és Málta kivételével a maradék 25 EU-tagállam mind résztvevő, Magyarország is. Kizárásról vagy új tagországok csatlakozásáról minősített többséggel, harmadik ország csatlakozásáról egyhangú szavazással döntenek. A részvételre pályázóknak osztaniuk kell az EU alapját képező értékeket, nem sérthetik az EU és tagállamai biztonsági és védelmi érdekeit, és többek között megállapodást kell kötniük az EU-val a minősített információk cseréjéről.
Kívülről érkező partnerként legutóbb az Egyesült Királyság döntött a csatlakozás mellett, és így tett korábban az Egyesült Államok, Kanada és Norvégia is. Törökország is jelezte érdeklődését, ám ennek saját megosztottsága okán Ciprus nyomban keresztbe feküdt. Svájc az elmúlt hónapokban pörgette fel a védelmi együttműködéseit, nyilván főleg a szomszédos országokkal, amelyektől támogatást remélne, ha esetleg megtámadnák.
A PESCO egyik Svájc számára is fontos fejlesztési területe a sztenderdizálás mellett, hogy megtalálja és kijelölje az optimális szállítási útvonalakat, ha hadegységeket és/vagy hadeszközöket kellene mozgatni.
Arra a kérdésre, hogy Svájc engedélyezné-e, hogy külföldi hadi eszközöket mozgassanak a területén, a védelmi minisztérium úgy felelt, hogy minden eshetőséget megvizsgálnak.
Nehéz megkülönböztetni a háborút és békét
A másik program (Cyber Ranges Federation, CRF) a kiberbiztonsághoz kötődik. Ez 2021-ben indult Észtország vezetésével, a további tagok Bulgária, Finnország, Franciaország, Lettország és Olaszország, valamint Luxemburg. Ennek a célja, hogy összehangolja a már létező nemzeti kiberbiztonsági törekvéseket, javítsa a vonatkozó gyakorlatokat, fokozza a tudásmegosztást, oktasson és tréningezzen nemcsak embereket, hanem eszközöket is.
Jelenleg egy konkrét kiberbiztonsági projektben való részvételt fontolgatunk, hogy fejlesszük az ilyen támadások elleni védelmi képességeinket
– nyilatkozta a svájci védelmi minisztérium.
Fotó: Fabrice Coffrini / AFP
Tavalyi védelmi stratégiájában az EU kifejtette, hogy „a verseny, a megfélemlítés, a kényszerítés” mind a kiberbűnözés sajátja, ezért „a béke, illetve a háború közti klasszikus különbségtétel” nehézzé vált az utóbbi években. Ehhez a hozzátette, hogy kibertámadás miatt is aktiválható lehet az 5-ös cikkely, amely arról szól, hogy bármely tagország megtámadását a teljes közösség elleni támadásként értelmeznek, és mindenki támogatja a megtámadott felet – beleértve akár a fegyveres erő alkalmazását is – „a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében”.
Nem mindig elég az önálló védelem
A svájci kormány frissített stratégiája alapján mélyíteni szándékozik az együttműködését az EU-val és a NATO-val is, miközben igyekszik megőrizni semleges státuszát.
Svájc szeretné, ha képes lenne önállóan megvédeni önmagát, de ez nem mindig lehetséges. A támadó erősségétől függően Svájcnak szüksége lehet másokra az ország megvédéséhez. Annak érdekében, hogy erősödjön a biztonság Európa közepén, Svájcnak muszáj részt vennie az együttműködésekben
– szögezte le a védelmi minisztériumi szóvivő.
