Ahogy az idén tavasszal vizsgált egyéb területeken, úgy a Globális Európa eszköz felhasználásával sem elégedett az Európai Szánvevőszék. Március elején a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos legfőbb uniós helyreállítási alappal, a 724 milliárd euró (267 ezermilliárd forint) összegű helyreállítási és rezilienciaépítési eszközzel (RRF) kezdődött a dörgedelmes jelentések sora, aztán következtek a mezőgazdasági és kohéziós alapok, majd az úgynevezett intermodális árufuvarozás, a mezőgazdasági logisztika és az élelmiszerpiac.
Fotó: Robert B. Fishman / AFP
A nyárba érve a 2021 és 2027 közötti időszakban 79,5 milliárd eurós (29,4 ezermilliárd forint) költségvetéssel rendelkező új Szomszédsági, fejlesztési és nemzetközi együttműködési eszköz – Globális Európa (NDICI – Globális Európa) került terítékre.
Ez az eszköz az EU külső tevékenységekre fordított kiadásainak több mint 70 százaléka felett rendelkezik, azaz széles és színes a paletta, ám éppen ez az, ami a hatékonyság ellen dolgozik.
A 2021 júniusában elfogadott NDICI – Globális Európa több olyan, részben az uniós költségvetésen kívüli eszközt egyesített, amelyeket a 2014 és 2020 közötti időszakban a külső fellépések végrehajtásához használtak. Az összevonás mögött az a gondolat és szándék húzódott meg, hogy javulhat a koherencia, egyszerűsödhetnek az eljárások és egyértelműek lesznek a kiadások.
Három plusz egy pillér
Az összegyúrt új program a következő pillérekre épül:
- Földrajzi pillér (60 388 millió euró) négy régióval: szubszaharai Afrika (legalább 29 181 millió euró), szomszédsági régió (legalább 19 323 millió euró), Ázsia és a csendes-óceáni térség (legalább 8489 millió euró), valamint Amerika és a karib-tengeri térség (legalább 3395 millió euró)
- Tematikus pillér (6358 millió euró), amely az emberi jogok és a demokrácia, a civil társadalmi szervezetek, a béke, a stabilitás és a konfliktusmegelőzés, valamint a globális kihívások támogatása révén egészíti ki a földrajzi pillért
- Nem programozható gyorsreagálási pillér (3182 millió euró), amelynek célja a gyors reagálás a válságokra
- A felmerülő kihívásokra és prioritásokra irányuló tartalék (9534 millió euró) fedezi az előre nem látható szükségleteket és prioritásokat
Nincs célirányosság
A tavalyi évvel bezárólag az Európai Bizottság 102 partnerországra, öt régióra (szubszaharai Afrika, déli szomszédság, keleti szomszédság, Ázsia és a csendes-óceáni térség, valamint Amerika és a karib-tengeri térség), négy tematikus programra és egy Erasmus+ programra vonatkozóan fogadott el többéves indikatív programot.
Az egyszerűsítő szándék viszont az elméletből nem ment át a gyakorlatba, az allokációkat továbbra is eltérően, hol minőségi, hol pedig mennyiségi alapon határozzák meg,
ráadásul a prioritásokat is tágan szabták meg, ami kontraproduktívnak bizonyult, és rontotta a források célirányosságát, hatékonyságát.
Fotó: Shutterstock
A számvevők megállapítása szerint a késve elfogadott indikatív programok gátolják azt is, hogy azokat a területeket válasszák ki, amelyeken valóban jó hatás lenne elérhető.
Nehéz az összehasonlítás és az értékelés
Ehhez jön még, hogy ha van is eredmény, az nehezen lekövethető.
A vizsgálati minta több mint 700 tételes volt, de egységes EU-s rendszer nélkül, így nehéz a mutatók összehasonlítása és értékelése. Mindennél nagyobb gond azonban, hogy nincsenek az alapadatokat és célértékeket alátámasztó bizonyítékok.
Az egyes országoknak juttatandó keretösszegek kiszámítása során nem alkalmazzák kellő szigorral a szabályokat, és a programok nem rendelkeznek olyan közös mutatókkal, amelyek lehetővé tennék a haladás mérését
– nyilatkozta Hannu Takkula, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag, aki szerint bőven van tennivaló, ugyanis a következő években a legtöbb EU-s fejlesztési támogatás és külső együttműködési fellépés az NDICI – Globális Európa eszközön keresztül valósul meg, ezért is kéne ráncba szedni.
