Csapás csapás hátán: az élelmiszerpiacot az orosz–ukrán háború előtt a Covid is megtépte
Miközben az ukrán gabona- és élelmiszerimport, illetve -tranzit kapcsán forrong Európa, az orosz–ukrán háború előtt is akadt nehézség az élelmiszer-ellátásban, és ezt ugyancsak vegyesen kezelte a földrész – erre mutatott rá az Európai Számvevőszék.
Fotó: Jacob Lund
Legfrissebb kutatásában a szervezet a Covid alatti és utáni időket vizsgálta. Megállapította, hogy ugyan az Európai Unió villámgyorsan 712 millió eurónyi (270 milliárd forintnyi) támogatást bocsátott rendelkezésre, de ezek nem voltak elég célzottak, nem sikerült a leginkább érintett ágazatokra és mezőgazdasági termelőkre szabni, úgyhogy még az is előfordult, hogy olyanok is kaptak a gyorssegélyből, akiknek nem is volt rá szükségük, vagy sokkal többet, mint amennyi indokolt lett volna.
Az európai agrár-élelmiszeripari ágazatot súlyosan érintette a Covid–19-válság, és sajnos még most sem lélegezhetünk fel: az Ukrajna elleni orosz háború szintén komoly kihívás élelmiszer-ellátásunk biztonságára nézve
– emelte a tétet Joelle Elvinger, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag.
A gyorsasággal nem volt gond
A jelentés rögzítette, hogy a koronavírus-járvány a mezőgazdasági termékek teljes ellátási láncait érintette a termelőtől a fogyasztóig, az áruszállítás akadályokba ütközött, különösen a határokon, a szupermarketek ellátási problémákkal szembesültek.
Az Európai Bizottság gyorsan kiadta a zöld sávra vonatkozó iránymutatásokat az áruk határokon átnyúló mozgásáról, és elősegítette az idénymunkások szabad mozgását, ami enyhítette az agrár-élelmiszeripari ágazat zavarait. Emellett a fel nem használt vidékfejlesztési (EMVA) alapok kivételes újraelosztása révén létrehozta a 712 millió eurós közvetlen támogatási keretet, amelyből
a mezőgazdasági termelők fejenként akár 7 ezer euró (2,7 millió forint), a kkv-k pedig 50 ezer euró (19 millió forint) támogatásban részesülhettek.
Szélsőségesen alakuló értékek
Ezek voltak a jó pontok, ám mint általában, az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Mindehhez társították ugyanis azt a lazítást, hogy mivel sok esetben a nemzeti költségvetésből fizették a vészhelyzeti intézkedéseket, az EU-tagállamoknak nagyobb mozgásteret biztosítottak a saját szabály- és támogatási környezetük alakítására, azzal a céllal, hogy a legjobban tudjanak válaszolni a Covid kihívásaira.
Fotó: Shutterstock
Csakhogy például a tüzetesen megvizsgált öt ország, Görögország, Spanyolország, Franciaország és Lengyelország, valamint Románia példái azt mutatják, hogy a támogatás nem irányult kellő mértékben a leginkább rászorulókra, és országok közti összehasonlításban aránytalannak bizonyult. A két legnagyobb növény- és virágtermelőnél, Hollandiában, illetve Spanyolországban például szélsőségesen alakultak a támogatási mértékek: az előbbinél az ágazat termelési értékének 9, az utóbbinál 0,3 százaléka volt csupán.
Ráadásul akadt tagállam, amely összes mezőgazdasági termelőjét megsegítette, függetlenül attól, hogy szenvedtek-e el veszteségeket.
Az elrettentő példa az a néhány andalúziai szőlőtermelő, akiknek háromszor akkora támogatást küldtek, mint amennyit veszítettek.
Mindez torzíthatta a belső piacot, és tisztességtelen versenyhez vezethet.
Hasonló válságban okosabbnak kell lenni
Az Európai Számvevőszék az elmúlt hetekben élt már kritikával a fuvarozás és az állatszállítás témájában is, a mostani ellenőrzés legfőbb megállapítása pedig, hogy ha a jövőben bekövetkezik még a Covidhoz hasonló válság, akkor az EU-s támogatás eredményesebb lenne, ha célzottabban nyújtanák a valóban rászoruló ágazatoknak és mezőgazdasági termelőknek.
„Reméljük, munkánk révén hozzájárulhatunk az agrár-élelmiszeripari ágazatot támogató jövőbeli uniós válságelhárítási intézkedések kidolgozásának és célirányosságának javításához” – zárta Joelle Elvinger számvivő.
