Azt, hogy mennyire súlyos a bérlakáshelyzet, néhány európai példa jól mutatja: Zürichben borral és csokoládéval kedveskednek a potenciális bérlők az ingatlanok tulajdonosának, Amszterdamban nem ritka, hogy hónapokig kitartóan próbálnak albérlethez jutni, míg Dublinban és Lisszabonban már kezd általánossá válni a szülőkhöz való visszaköltözés is. A hiány folytán a bérleti díjak ára az egekbe szökik, így a bérlők jövedelmük legnagyobb részét kénytelenek a lakhatásukra fordítani.
Nem valószínű, hogy a helyzet gyorsan megváltozik, ugyanis egyre többen dolgoznak külföldön, ami szintén növeli a bérlakásigényt, míg a tömeges bérlakásépítés az európai városok tradicionális arculatának megőrzése miatt a fejlesztőknek okoz jókora gondot.
Lépéskényszerbe kerültek a kormányok, ugyanis nem hagyhatják, hogy a bérlők bevételük egyre nagyobb – aránytalanul magas – részét költsék a lakhatásukra.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik nem rendelkeznek semmilyen örökséggel
– hangsúlyozta a London School of Economics lakásgazdaságtan-professzora. Christine Whitehead szerint hatalmas különbség van aközött, hogy valaki beköltözik az egykor szülei által lakott ingatlanba, vagy pedig önállóan próbál elindulni.
Kényszerű paradigmaváltás
Immár nem a kiadók versengenek a bérlőkért, hanem sok esetben a bérlők egy rövid bemutatkozással – amiben nyilván arra hívják fel figyelmet, hogy ők valójában milyen figyelmesek, nem buliznak, nem dohányoznak, tisztelettudóak stb. – próbálnak meg szobához jutni.
Azonban még így sem garantálható, hogy iskolakezdésig hozzájutnak egy bérleményhez. Hasonlóan járt a hollandiai Walbeek család: már áprilisban elkezdtek a frissen egyetemre kerülő fiuknak, Mike-nak albérletet keresni, és éppen a fizika szak szeptemberi elindulása előtt válaszolt hirdetésükre egy uithoorni kiadó, aki az egyetemtől 45 percre tud adni egy szobát havi 500 euróért a fiatalnak.
Amszterdami fiaskó
A lakáshiány különösen nagy a holland metropolisban, mivel a város vonzza a külföldieket. Tavaly 18 ezren költöztek a 880 ezres Amszterdamba.
Olyan holland cégek, mint az ING, az eindhoveni székhelyű Philips és a Just Eat Takeaway.com, bővítették munkaerő-állományukat, de a kedvező adózási környezet a nagy nemzetközi cégek (Tesla, Netflix) számára is vonzóvá tette a várost. Az önkormányzat friss jelentésében 200 ezer hiányzó lakásról ír.
Dublin lakossága is 12 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben, miután a kormány adókedvezményekkel csábított a városba nagy cégeket. A Google, a Pfizer és a Meta is itt alapította meg európai központját. Kétségtelen, hogy sikerült fellendíteni a város gazdasági életét, de immár az önkormányzat eltökéltsége kezd visszaütni, olyannyira, hogy a Ryanair már egy diákszállót kényszerült kibérelni alkalmazottainak, és az ingatlanvásárláson gondolkodik.
Nincs üresedés, van viszont sorban állás
Nem sokkal jobb a helyzet Zürichben sem. A svájci városban a bérelhető lakások üresedési rátája 0,07 százalék, és az apartmanok iránt hatalmas az érdeklődés, nemritkán százan várakoznak csak arra, hogy megnézzék az adott lakást.
A lakásvadászok jelenléte megszokottá vált, az érdeklődők ajánlóleveleket, bankszámlakivonatokat gyűjtenek, és bort, illetve csokoládét is hoznak magukkal egy-egy megtekintés alkalmával.
Walter Angst, a zürichi bérlők egyesületének társigazgatója arra számít, hogy 2025-ig a bérleti díjak körülbelül 30 százalékkal emelkednek, ugyanis a magas kamatok tovább pörgetik a keresletet.
Tömött sorokban érkeznek az ukránok is
A kelet-európai lakásbérleti piacot pedig a háború elől menekülő ukránok forgatják fel. Észtországban például 22 százalékkal ugrottak meg a bérleti díjak, így az sem ritka, hogy a tallinni bérlők kisebb és messzebb fekvő lakásokba költöznek, hogy így védjék magukat az árak elszabadulásától.
A bérleti díjak szabályozása a legrosszabb politika, ugyanis tovább szűkíti a kínálatot
– hangsúlyozza Djordy Steelman, egy bérleti platform, a HousingAnywhere vezérigazgatója. Hozzátette, a politikai döntéshozók gyorsan szeretnék rendezni ezt a kérdést, de ez képtelenség, legalább egy évtizedes folyamatról van szó. Így tehát a szakértő elítéli az osztrák példát, ahol ársapkát húznak a bérleti díjakra.
Egyszerűen kevés a lakás
Mind az mind a zöldpolitika növeli a beruházások költségeit, így kevés kormánynak sikerül megfelelő mennyiségű lakást építenie. Írországban a bérelhető ingatlanok száma 2009-ben érte el a csúcsát, 23 ezer lakást adtak ki. Egy sokatmondó adat: Írországban a fiatal ápolónők átlagosan a fizetésük 77 százalékát költik lakhatásra, így nem csoda, hogy az önállósodási szándék romlott, s az otthon élő fiatalok aránya 64 százalékra nőtt, szemben az egy évtizeddel korábbi 44 százalékkal.
