Hol van már a kínai gazdasági csoda? És hová tűnt az ország optimista középosztálya? Az elmúlt években összeomlott a kínai márpedig a magas megtakarítási hajlandóságú kínaiak befektetéseinek 60 százaléka a romok alatt fekszik. Ráadásul a részvénypiac is leszakadt az amerikai és japán tőzsdéktől, mivel az MSCI kínai indexe három év alatt 60 százalékot zuhant. De az ország irányadó CSI 300 részvényindexe is 13 százalékot esett az elmúlt egy évben, miközben az amerikai széles piacot leképező S&P 500 index ugyanezen a horizonton 33 százalékot ralizott. Nem csoda, hogy Kínában haldoklik a fogyasztói bizalom.
Kína középosztálybeli polgárainak új generációja élete nagy részében magától értetődőnek vehette a virágzó gazdaságot. De az ingatlanpiaci omlás, a tőzsdei visszaesés és a szélesebb körű gazdasági lassulás elbizonytalanította ezt a réteget.
A kínai állampolgárok most kevesebbet költenek, többet takarítanak meg, s tartózkodnak a kockázatos befektetésektől. A háztartások megtakarításai az országban idén februárban megközelítették a 20 ezermilliárd dollárt, ami rekordszint, miközben a fogyasztói bizalom több évtizedes mélypontra zuhant.
A kínai városlakók és a szellemi dolgozók körében tapasztalható feszültség immár politikai kérdés Peking számára, hiszen korábban ez volt a társadalom „bezzegrétege”. Felnőtt egy generáció, amely élvezte, hogy Teng Hsziao-ping visszaszorította a maoizmust, és megnyitotta a kapukat a globális előtt. Kialakult egy társadalmi réteg, amely fejlődő kínai városokban nőtt fel, külföldön járt egyetemre, majd hazatérve fejlődő szektorokban helyezkedett el.
A pénzügyekben jártas kínaiak nehezen nyelték le, hogy amíg az Egyesült Államokban és Japánban szárnyalt a részvénypiac, addig a CSI 300 index három egymást követő évben is esett. Hogy ez milyen szintű társadalmi pszichózist jelent?
Kínában 220 millió csalódott egyéni befektető mozog a tőzsdéken.
Sokan a pénzpiaci alapok felé fordultak, de egyre többen menekítenék a pénzüket a külföldi piacokra.
A tőzsdei esésnél is nagyobb bizalomvesztést okozott az ingatlanpiaci omlás.
Korábban az ingatlanvásárlás kockázatmentes befektetésnek számított Kínában.
Kína legfejlettebb régióinak városaiban a lakások ára februárban 6,3 százalékot zuhant éves alapon, ami az eddigi legnagyobb mértékű csökkenés. A kínai kormány lépéseket tett az ingatlanpiac élénkítésére, enyhítve a hitelezési szabályokat, csökkentve a hitelkamatokat, s még a helyi önkormányzatok adósságproblémáit is próbálják rendezni. Ám Peking ódzkodik a közvetlen ösztönzéstől, amit a nyugati kormányok alkalmaztak például a pandémia idején, amikor a segélyek folyósításával serkentették a fogyasztást.
Az alacsony beruházások és a magas megtakarítások egy ördögi kört táplálnak, ahol a gazdasági visszaesés erodálja a bizalmat, s a bizalmatlanság elmélyíti a recessziót
– mondta Yasheng Huang, az MIT Sloan School of Management globális közgazdaságtan és menedzsment professzora. Hozzátette: beragadtak a pszichológiai fékek Kínában, s nagyon nehéz váltani.
Talán mégis válthat a kínai vezetés a közelgő pártkongresszuson, mert bármennyire is központosított az irányítás, Peking mégis érzékeny a közhangulatra.
