Termelési adatok még nincsenek januárról a régiónkban, de a hétfőn közzétett ipari aktivitási számok már képet adnak arról, hogyan kezdte az új évet a közép-európai ipar, és ami ebből látszik, az nem tölthet el bennünket örömmel. A régió legnagyobb gazdaságaiban – Magyarországon is – zsugorodóban maradt az ipari aktivitás, felvetve a kérdést: hogy lesz meg ebből a remélt gazdasági bővülés, ami alátámaszthatja a bérek növekedését. A német ipar jövője kulcskérdés.
A választ keresve két irányba indulhat el a gondolkodásunk:
A régióból a csehek, a lengyelek és a magyarok tesznek közzé havi ipari beszerzésimenedzser-indexeket (BMI). Ezt előre tekintő indexnek szokták tekinteni, frissebb képet mutat, mint a két hónapos csúszással közölt ipari termelési adatok. A cseh és lengyel vállalati felmérést az S&P Global készíti, mint a világ jelentős gazdaságaiban általában, a magyart nem. Ezért az utóbbi korlátozottan összehasonlítható a többivel, de a trendek így is világosan kirajzolódnak.
Ami a januári adatokból egyértelműen látszik: bár a friss adatok az elemző előrejelzéseknél jobbak, egy rossz év után az ipari aktivitása az új év első havában mindhárom országban világosan a zsugorodási zónában maradt. (Az 50 alatti szám összességében csökkenő ipari aktivitást jelez, az 50 feletti növekedőt.)
Ezen a ponton válaszolnánk meg legalább részben a bevezetőben feltett két kérdést.
Az életszínvonal tartós javulását a gazdasági teljesítmény tartós emelkedésével lehet alátámasztani, és a régiónk nagy gazdaságaiban a három európai háborús év után idénre és jövőre már érdemi, és az euróövezetit jelentősen meghaladó GDP-növekedésre számítanak az elemzők: a Bloomberg konszenzusai szerint idén 2,3-3,4, jövőre 2,3-3 százalékra.
De ha egyszer ilyen rosszul indul az év régiószerte az iparban, akkor hogyan lesz meg ez az érzékelhetően szép teljesítmény?
Az ismertetett BMI-indexek a régiónkban csak az iparra készülnek, sok gazdaságban viszont a szolgáltatásokra is, és a nyugat-európai indexek azt mutatják: az utóbbiak gyorsabban térnek magukhoz az iparnál. Németországban például a szolgáltatások BMI-je januárra már 52,5-re emelkedett a novemberi 49 körüli értékről. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy halványan a pozitív tartományba, 50,1 pontra emelje a „kompozit”, összegző indexet még úgy is, hogy a feldolgozóipari index csak gyenge 45, az építőipari pedig borzalmas, 37,8 pont volt.
A szolgáltatások a régiónkban is besegíthetnek,
ennek világos jele, hogy az élénkülő kereslet hatására ezekben az országokban az utóbbi hónapokban már nem az élelmiszerek, hanem inkább a szolgáltatások drágulása hajtotta az inflációt.
Azt, hogy ipari növekedés nélkül és gyenge külső kereslet ellenére is lehet a GDP-ben növekedni, annak világos példáját a lengyelek adták: náluk 2,9 százalékkal bővült a gazdaság tavaly, miközben Európa-szerte szinte semennyivel. Róluk azt kell tudni, hogy nemzetközi bajok idején ki szokta segíteni őket a negyvenmilliós ország nagy belső piaca. Költekezni is költekeztek erősen, ahogy a tavaly év végi választásokra készülő románok is, akiknek a beáramló uniós beruházások is erősen segítettek.
Ami a cseheket és a magyarokat illeti, ez a két gazdaság sokkal erősebben rászorul az exportra a másik kettőnél, különösen a lengyeleknél, a külső kereslet – és az ebben Európában túlsúlyos Németország – állapota az iparuk számára ezért sokkal inkább húsbavágó. Azért is, mert a gazdaságuk a most sínylődő német autóiparral erősen összefonódott az elmúlt évtizedekben.
Az ING elemzői a cseh PMI-t kommentálva, ha kicsit izzadsággal is, megfogalmazták, mi ad reményt a jövőt tekintve:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.